Tudomásul kell venni, hogy a tervezők, kertépítők munkájuk során a zöldet, az élő természetet képviselik a településeken. Nagy felelősség hárul rájuk abban, hogy valamilyen szinten formálják a megrendelők, a szakági tervezők és a döntéshozók értékrendjét. A tájépítész szakember maga is látja ennek a lehetőségét és eredményeit. Cégük nem a mennyiségi, hanem a minőségi fejlődésben hisz. Magyar faiskolai árut ültetnek, amit csak lehet, újrahasznosítanak a kertépítés során. Ha tehetik, nem szállítanak el földet az építési területről, ezzel is csökkentve a szállítási terhelést. Tervezőként pedig, ahova csak lehet, kerékpárral járnak felmérni. Saját családi házuk kertjében tizenöt éve komposztálnak, napelemes rendszert telepítettek, mely csak ebben az esetben évi 2,5 tonna szén-dioxid-kibocsátás megelőzését jelenti.

Tyúkokat tartanak, saját zöldséget, gyümölcsöt termelnek, kicsit kevesebb húst fogyasztanak, mint korábban.

Termelői piacra járnak, varrónő segít a régi ruháik átalakításában, hogy ne kelljen mindig újat vásárolni. Ezek és ehhez hasonló tevékenységek még az emberi kapcsolatok megszakadt hálózatát is segítik visszaépíteni.

 

Mentsük meg

A klímaváltozás szempontjából azért fontosak a természetes vagy természetközeli növényközösségek, mert főleg a talajban nagy mennyiségű szenet raktároznak. Ez pedig a legegyszerűbb módja a szén-dioxid kinyerésének a légkörből. Kevéssé ismert tény, hogy a hideg égövi erdők csak a talajban több szenet raktároznak el, mint a trópusi esőerdők. Tájépítészként az előadó nem tervez sehova trópusi faanyagot vagy szibériai borovi fenyőt, mert annak kitermelése során megbolygatnak egy természetes erdei ökoszisztémát, ami abban a közegben szénfelszabadulással jár. Nem beszélve a szállításról, amíg a faanyag hazánkba érkezik.

 

A tőzeglápok a földfelszín 3%-át alkotják, de a föld szénkészletének 20%-át raktározzák.

 

Ha a tőzeglápokat lecsapolják, kitermelik a tőzeget, esetleg szántófölddé alakítják, igen nagy mennyiségű szén-dioxid kerül a levegőbe. A tőzeg kertészeti célú felhasználása ma még igen sokrétű. A németországi GaLaBau tavalyi kiállításán több stand foglalkozott azzal, hogyan lehetne professzionálisan tőzeg nélkül növényeket termeszteni, tehát a szakemberek már keresik az új lehetőségeket. Herczegné Ghyczy Zsuzsanna és kertépítő férje nem támogatják a tőzegkitermelést, ezért mészérzékeny, savanyú tőzeget igénylő növényeket nem terveznek a kertjeikbe.

A talaj nem eszköz, hanem komplex életközösség. Nagyon fontosak a talajmegújító módszerek, a kertépítőknek és kertfenntartóknak is magukévá kell tenni ezt a szemléletet. Nem a növényt kell táplálni közvetlenül műtrágyával, hanem a talajt kell jól tartani, például folyamatos takarással, forgatásmentes műveléssel.

 

Ha egyhektáros területen a humusztartalom csak egy százalékkal emelkedik, az 21 tonna megkötött szenet jelent.

 

Tájba illesztés

A tervező-kertépítő házaspár kertje húsz­éves. Ha valaki környezettudatos kertész, annak több ideje van pihenni a kertben, véli az előadó. Az egyik legfontosabb alapelv a környezethez való alkalmazkodás, ami a kertfenntartást is megkönnyíti, valamint a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából is pozitív hozadékai vannak. A 14 × 98 méteres telkükre kísérleti területként tekintenek. Kezdetben fajokkal, fajtákkal kísérleteztek, most már a kertfenntartás helyreállító folyamatait próbálják ki, például a veteményesben is. Tesztelik, mi működik és mi kevésbé. Klímaberendezés helyett növényekkel hűtik a házat: a szőlőtövek, bokrok és lombos fák zöld függönyként árnyékolnak, védik az épületet a legmelegebb délnyugati irányból. A kert hátsó részét, a veteményest és a gyümölcsöst örökzöld kiserdő védi a széltől. A középső részben facsoport töri meg a szelet, az előkertben pedig örökzöld sövény zárja le a téli hideg szelek útját a kert és az épület felé is.

A növények zöld függönyként árnyékolják, védik az épületet

 

A kert Székesfehérváron, a Velencei- hegység legnyugatibb részén található, ezért köves, gyors vízelfolyású a terület.

 

A víz helyben tartása érdekében szükség volt tereprendezésre, de kevés földmozgatást végeztek, alkalmazkodtak az eredeti terepviszonyokhoz. A szórt burkolatot a lakhelytől 2 kilométerre levő bányából hozatták, minden más kőanyag 40 kilométeres távolságon belülről származik, csökkentve a szállítás okozta terhelést. A terület korábban a város régi szőlőhegye volt, ezt a növényalkalmazásban is próbálták részben követni, mezofita (közepes vízigényű) növényeken kívül sok szárazságtűrőt telepítettek. A telekről víz nem jut ki, csak szórt burkolat található a kertben, ami segíti, hogy a víz helyben el tudjon szivárogni. 24 köbméteres ciszternában gyűjtik az esővizet. A lehető legkevesebbet locsolnak, hiszen ha a talaj él és egészséges, kevesebb vízre van szükségük a növényeknek. Ritkábban, de akkor nagyobb vízadagokkal öntöznek, hogy a gyökérzet ne a felszín közelében terjeszkedjen, hanem minél mélyebbre hatoljon.

 

Tömeges virulás

Korábban fenyőkéreg-mulcsot használtak talajtakarásra, amit évenként frissítettek. Ami a kertben termelődik, azt ma már helyben tartják, az lesz a mulcs kiegészítő alapanyaga. Például a fűnyesedéket beszórják a bokrok alá, és így a szerves anyag ott helyben komposztálódik, a telken belüli szállítási és gyomlálási igény minimális lesz.

Mivel az élő gyökérzet fontos a talaj egészsége szempontjából, a kapálás helyett gyomlálnak, és talajtakaró növényeket ültettek, ahova csak lehetett.

 

Így sokkal kevesebb munka a fenntartás. Ahhoz, hogy a talaj jól tudja táplálni a növényeket, nem elég kiszórni a trágyát, a növények élő gyökérzetének és a talajnak az együttműködésére van szükség, osztotta meg nemrégiben szerzett ismereteit az előadó. Kertjükben fontos a fajok sokfélesége, hiszen a biodiverz rendszerek több szén-dioxidot kötnek meg. A növényeik sok élőlénynek adnak táplálékot, lakó-, fészkelő- és telelőhelyek a lombos fák, a nyírott sövények, a szárazon rakott támfalak is.

Extenzív fenntartású területeken megtehető, hogy a levágott ágakat kupacban hagyva búvó- és telelőhely jöjjön létre. Pár éve még a rendezettség miatt az évelőket ősszel mindig visszavágták, ma már csak az elnyílt virágokat vágják le, a lomb megmarad télre az áttelelő állatok számára búvóhelynek. Tavasszal fűnyíróval vágják le a díszfüveket és az évelők egy részét is. A vegyszereket mellőzik, amit csak lehet, újrahasználnak és hasznosítanak.

 

A faanyagok élettartamát egy kertben nem a festés és nem is a fa anyaga határozza meg, hanem a jó szerkezeti kialakítás, melynek célja, hogy a gombák számára ne legyen életképes a hely.

Vagyis nem kell évente-kétévente festeni a faanyagú tárgyakat a kertben, amivel pénzt és időt takaríthatunk meg, másrészt nem terheljük a környezetünket az általában mérgező festékekkel.

 

A házaspár tapasztalata szerint sokkal nagyobb vevői elégedettséget lehet ezzel a szemlélettel elérni. Érdemes így dolgozni, emelte ki az előadó, mert a kevesebb élőmunka és a magasabb szaktudás­igény többletbevételt hozhat. A bemutatott magánkertet az előadó munka és család mellett, ezzel az ökológiai szemlélettel, kis segítséggel, de egyedül tartja fenn.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu