Középpontban az öntözésfejlesztés

 

A magyar mezőgazdaságban az öntözhető területek aránya nagyon alacsony, az aszálykárok emiatt ismét középpontba állították az öntözésfejlesztés fontosságát.

 

A 2022-es tapasztalatok alapján a mezőgazdasági szakértők szerint elmondható, hogy bár a XIX. század második felében végrehajtott, Széchenyi István és Vásárhelyi Pál nevével fémjelzett átfogó Tisza-szabályozás akkoriban hasznosnak bizonyult, de ma már a hazai mezőgazdaságból élők ennek a negatív hatásait érzik. A Tisza szabályozásának akkor az volt az alapvető célja, hogy gyorsítani tudják az árvizek levonulását a folyókanyarok átvágásával, illetve, hogy jelentős területeket lehessen mentesíteni az árvízveszély alól a gátrendszerek megépítésével.

 

Mára a klímaváltozás eredményeképpen azonban alapvetően megváltozott a helyzet, hiszen - ahogy azt a 2022-es időjárás is igazolta - vannak időszakok, amikor rendkívül kevés csapadék hullik.

 

Az lenne a cél, hogy az országon átfolyó és itt lehulló vízmennyiséget visszatartsuk, aminek a Tisza-szabályozás nyomán létrejött helyzet nem kedvez. Jelenleg a gazdák mintegy 200 ezer hektárra rendelkeznek érvényes vízjogi engedélyekkel, valójában pedig 100-120 ezer hektárt öntöznek.

 

Az 5 millió hektár körüli teljes mezőgazdasági terület legfeljebb 2-3 százalékát teszik ki az öntözött földek, szemben az 1970-1980-as években kimutatott 8 százalék körüli aránnyal, ami 380-400 ezer hektár bevonását jelentené.

 

A kormányzati tervek szerint 2024-re meg kellene duplázni a ténylegesen öntözött mezőgazdasági területek nagyságát (200 ezer hektárra), 2030-ra pedig legalább 350 ezer hektárra kellene bővíteni az öntözéses gazdálkodást.

 

Vészjosló a vízhiány

A súlyos aszállyal leginkább érintett alföldi régióban sok helyen olyan mélyre süllyedt a talajvízszint, hogy azt a haszonnövények gyökerei képtelenek voltak elérni. A vízhiányra figyelmeztet az is, hogy az itatásra szolgáló ásott kutak tartós kiszáradása miatt egyes kisebb gazdálkodóknak fel kellet hagynia az állattartással.

 

Egyre többen sürgetik egy olyan teljesen új vízgazdálkodási koncepció kidolgozását, amellyel a mezőgazdaságban felhasználható vízvisszatartás megoldható lenne. Az elmúlt években is felmerültek tározóépítési koncepciók – elsősorban a Vásárhelyi Pálról elnevezett terv keretében – nyolc létesítmény meg is épült az országban ötmillió köbméter maximális kapacitással. Ezek viszont elsősorban az árvizek elleni védekezést szolgálják, a mezőgazdasági érdekeket  a kialakításuknál kevésbé helyezték előtérbe. Emiatt is válhatnak fontossá azon beruházások, amelyek alkalmasak a csapadék öntözési célú megtartására és tárolására.

 

A vízvisszatartás érdekében újabb duzzasztókat kellene építeni a hazai folyókon

A duzzasztók építése a Duna esetében válthat ki újabb vitákat és környezetvédelmi aggályokat elsősorban a Bős-nagymarosi vízlépcső korábbi kálváriája miatt, pedig a bősi beruházás üzembehelyezése óta a Dunának gyakorlatilag nincs természetes vízjárása, így egy duzzasztó létesítése ma már kevésbé tűnhet aggályosnak. A mezőgazdasági vízutánpótlásban viszont lényeges lehet.

 

Öntözésfejlesztés - kérdés, hogy miből?

Az Agrárminisztérium 136 tételből álló listát állított össze az úgynevezett főműfejlesztések érdekében, fontossági szempontok szerint rangsorolva azokat a fejlesztéseket, amelyeket szükségesnek tart.  Ez hamarosan a kormány elé kerül, de már most tudható, hogy az uniós állásfoglalások szerint Brüsszel nem kíván támogatásokat nyújtani az ilyen típusú beruházásokhoz.

 

Ez viszont azt jelenti, hogy a főműfejlesztéseket hazai forrásokból kellene finanszírozni, aminek az előteremtése kétséges a jelenlegi gazdasági helyzetben.

 

Ugyanakkor azok a források továbbra is léteznek, amelyeket az öntözés fejlesztéséhez, illetve az öntözési rendszerek működtetéséhez a termelők saját vállalkozásaikban felhasználhatnak: egyrészt támogatást kaphatnak a gazdálkodói öntözési közösségekben (ma 147 működik az országban) már meglévő berendezéseik használatához. Másrészt forrásokat nyerhetnek el az új beruházásokhoz a jelenleg futó Vidékfejlesztési Programban (VP), amely öntözési célokra mintegy 100 milliárd forintos keretet tartalmaz. Ennek a pályázati határidejét – ami december végén járt volna le – a 2023 június 30-ig meghosszabbították.

 

Egy jó példa, ami mintaként szolgálhat

Az állami tulajdonú mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. által a közelmúltban végrehajtott fejlesztés jó mintaként szolgálhat az öntözésfejlesztés kivitelezéséhez. A cég 10,5 milliárd forintot fordított új öntözési rendszerek kiépítésére javarészt támogatásokból, így az öntözhető területei megkétszereződtek (nagyjából 2500 hektárról 5200 hektárra nőttek). A Marosból biztosították az öntözővíz-ellátást, olyan öntözőgépeket szereztek be, amelyek saját rádiófrekvenciás irányító rendszerrel működnek, és digitálisan indíthatók a távolból. A cég beruházással nemcsak hibridkukoricát, hanem egyéb növénykultúrákat is öntözhet.

 

Ebből a példából is kiderúl, hogy az öntézésfejlesztés drága beruházás, mert az egy hektárra eső költség elérheti a 3 millió forintot is, amihez még hozzáadódik a víz odavezetésének a költsége is. Viszont az éghajlatváltozás miatt - elsősorban az Alföldön - öntözés nélkül a továbbiakban nem képzelhető el a gazdaságos termelés.

 

forrás: agroinform.hu