Akut krízisállapotban vagyunk, hiszen világjárvány tört ránk, az emberi életet fenyegető veszedelemmel kell megbirkóznunk – mondta a Magyar Hírlapnak Bagdy Emőke professor emerita, egyetemi tanár, klinikai szakpszichológus. Hangsúlyozta: világszerte általános jelenség, hogy nem tudtuk igazán jól felmérni, mivel állunk szemben, hiszen járványok voltak eddig is, és az emberek többsége mintha azzal számolt volna most is, hogy a koronavírus is csak olyan lesz, mint az évenkénti influenzajárvány. Nagyon hamar szembe kellett azonban néznünk azzal, hogy a különbség óriási, mert a koronavírus agresszív, nagyon gyorsan terjed, szövődménye a halálosan fenyegető tüdőgyulladás, ellenszere pedig egyelőre nincs. A felismert nagy veszély okozta sokk hirtelen tört rá szinte mindenkire, s amikor a kínai és olasz példa megrettentett minket, pánik keletkezett. Mint háborús helyzetben, csak éppen nem dörögnek az ágyúk, ugyanakkor nem tudni, kit lőnek, ki és mikor hozott – főleg az idősekre nézve – súlyos fenyegetést.

Mivel társas lények vagyunk, és szeretünk még a vélemények terén is hasonulni a többségi reagáláshoz, ez most felfokozta a krízishatást – mutatott rá Bagdy Emőke. Hozzátette: a bizonytalanság és félelem úgy terjedt, mint a járvány maga, és az ilyenkor jellemzően feltűnő vészmadarak a kétségtelen veszélyt is tovább katasztrofizálták. Kérdés, van-e minderre a helyzetre jellemző általános humán reagálásmód. Bagdy Emőke szerint az egyediség a személyiség felségjelvénye, mégis van közös reakció biológiai és lelki szempontból egyaránt. A közös reakció a „bajhasonló” emberi reagálásmódokat képes aktivizálni. A kollektív reagálás járvány idején erőteljesebb, mint máskor.

Mindnyájan krízises lelki helyzetben vagyunk, mégis nagyon különböző érintettségben, kitettségben és pszichés állapotban. Ami közös bennünk, az a veszélyjelző szorongás, ez a stressz biológiai, életvédelmi hatása, hiszen egyfajta vészcsengőként jelez. Azt követeli, hogy tegyünk valamit.

A pszichikum számára a rossz stressz – amit Selye János nyomán distressznek nevezünk – biológiai és pszichoszomatikus tünetekkel jár: szimpatikus idegrendszeri működésre vált át a szervezet, és kiadja a „menekülj vagy támadj” jelszót. Mivel egyik sem járható út, nincs mit tenni, ez idézi elő a beszorultság, a tehetetlenség, a kétségbeesés, a düh és az olyan viselkedések előfordulását, amelyben az ember saját színvonala alá kerül, dühödten, kontroll nélkül vagy gyermeteg kétségbeeséssel reagál. Amíg ezt egy ember teszi, nincs nagy baj, van számára segítség. Ha azonban sok embert érint, elindul az úgynevezett okolás, bűnbakkeresés, hibáztatás, hogy valakit felelőssé tegyenek az előálló helyzetért. Amint ez tömegméretűvé válna, a bűnbakkereső rémület és támadó magatartás valódi veszélyt jelentene, figyelmeztetett a klinikai szakpszichológus.

Szerencsére ismerjük a pánik természetét – fűzte hozzá –, méltó viselkedésre, a pánik kezelésére mindnyájan képesek vagyunk. Csak az ember számára adatott meg az a képesség, hogy a legrosszabb helyzetből is képes kihozni a lehető legjobbat – jegyezte meg Bagdy Emőke. Szerinte ilyenkor a legfontosabb, hogy ne maradjunk a félelmeinkkel magunkra. A kommunikáció minden szintjének nagyon aktívnak kell lennie, kezdve a kormányzati tájékoztatással, amely a létbiztonságot és az életvédelmet szolgálja, és a kollektív tennivalókat elrendeli és ellenőrizteti. Elemi fontosságú ilyenkor a média minden csatornáján a célra irányuló vagy tanácsadó javaslatok és a segítő intervenciók folyamatossága. Ez teszi lehetővé, hogy az egymásba kapaszkodó rémületek ne generáljanak tömegpánikot, hanem inkább összefogást, együttműködést, segítő aktivitást.

A második stressztörvény így szól: a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság. Éppen ezt oldják fel és teszik helyre a helyes információk. Az ember tudja magát mihez tartani, és csak rajtunk múlik, hogy betartjuk-e, amit kell, amihez már a személyes morál is jelentősen hozzájárul. A közvéleményi szabályozás erős kontrollja elősegítheti, hogy a felismert védekezésmódokat mindenki betartsa. A közösségi szövődmények a jelen helyzetben sokkal jelentősebbek, mint az egyéni lelki bonyodalmak, mert mindenki tudja, hogy nem ő az egyedüli szerencsétlen, akit a sors sújt, hanem mindnyájan ugyanabban a bajban vagyunk – hangsúlyozta Bagdy Emőke.

Éppen ez a legfőbb ingere a velünk született, egymást segítő program beindulásának (genuin altruizmus) – folytatta a szakember –, a közös baj enyhíti a félelmet, és ilyenkor másfajta lelki mechanizmusok kapcsolnak be. A negatív stresszeltség által okozott jellemző izgalmi, félelmi, indulati és viselkedési tünetek a közös érintettségben másként jelennek meg. Jelentősen csökkennek, mégpedig a segítő magatartás beindulásának arányában. Miközben az akut stressz önmagában véve az immunrendszert is sokkolt, bénult állapotba hozná, az emberi segítő késztetések beindulásával az altruizmusra jellemző pozitív immunaktiváció érvényesül.

Kísérletileg igazolt tény, hogy a másik embert bajában megsegítő magatartásnak még a puszta látványa is növeli a nézőben az A-immunglobulin-szintet, javul az immunvédelem, hát még ha ő maga is aktívan segít. Ezt a jelenséget Teréz anya-effektusnak nevezte el a pszichológia. Csodálatos és szívmelengető felismerés, hogy a bajban milyen nemes lelkű, segítő aktivitás képes megindulni. Az ember szinte keresi a kényszerű elválasztottságon is felülemelő kapcsolatot az embertársával, és megjelenik a kollektív altruizmus. Kitűnik, hogy alapvetően milyen jó az ember, mennyire képes érdek nélkül a segítségére lenni a társának. És csoda az is, ahogyan kinyílik az emberben az ősi létösztön és parancsolat: a kölcsönös egymásrautaltság felismerése. Működik az élettörvény, amely belénk égett genetikai program: az élet minden áron való védelme, szeretete, szolgálata – fogalmazott a pszichológus.

Ne a félelem szava szólaljon meg, hanem az ember eredendő nemeslelkűsége, amely a bajok idején képes leginkább kifejezésre jutni. Merész következtetés, de megkockáztathatjuk, hogy a világjárvány kollektív emberi válasza maga is pozitív lehet, a sapientia cordis, a szív bölcsessége, amely felülmúlja az ész uralmát is, és elidegenedett világunkban bebizonyítja, hogy nem kell félnünk. Ami most fenyeget, azt közös erővel leküzdjük, túléljük, mert a szeretet sebezhetetlen és örök – emelte ki Bagdy Emőke.

magyarhirlap.hu