A Kormány a nemrég megjelent rendeletével 2021. július 3-i hatállyal módosította a veszélyhelyzet során a távmunkával kapcsolatos szabályok alkalmazásáról szóló 487/2020. (XI. 11.) Kormányrendeletet (röviden: „Kormányrendelet”). 

Távmunka-e a home office?

Igen – legalábbis átmenetileg. A munkajogászok közötti, hosszas értelmezési vita végére a Kormányrendelet ha csak ideiglenesen is, de pontot tett. A jogszabály ugyanis úgy rendelkezik, hogy a veszélyhelyzet ideje alatt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (röviden: „Mt.”) távmunkára vonatkozó szakaszai helyett a Kormányrendelet idevágó szabályait kell alkalmazni. Ezek alapján távmunkának jelenleg nemcsak a kizárólag munkahelyen kívüli munkavégzést kell tekinteni (ez lenne az Mt. eredeti definíciója), hanem azt a foglalkoztatási formát is, ahol a dolgozó a munkáját csak a munkaidő egy részében végzi a munkahelyen kívül.

A Kormányrendelet a veszélyhelyzet idejére még a távmunkában végezhető munkakörök csoportját is kibővíti. Míg az Mt. szerint a távmunkavégzés kizárólag számítástechnikai eszközzel végezhető munkára vonatkozhat, amelynek eredményét elektronikusan továbbítják (klasszikusan ilyen például az adatrögzítői munkakör), addig a Kormányrendelet ilyen megkötést nem tartalmaz. Sőt, kifejezetten nevesítve, ideiglenesen bevezeti a „nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka” fogalmát, amelyre nézve, mint látni fogjuk, speciális munkavédelmi szabályokat is alkot.

A home office Magyarországon elterjedt gyakorlata, vagyis a munkahelyi és az otthoni munkavégzést különböző mértékben ötvöző hibrid megoldások (pl. a járványhelyzet miatt átmenetileg teljesen/részlegesen bevezetett home office) az Mt. szigorú követelményeinek nem, a Kormányrendelet fenti, módosított feltételeinek viszont többnyire már megfelelnek. A Kormányrendelet feltételeit teljesítő home office pedig a veszélyhelyzet végéig ideiglenesen távmunkának tekintendő.

A távmunkavégzésről változatlanul írásban, a munkaszerződésben kell a feleknek megállapodniuk, a tartós home office tehát továbbra is konszenzust igényel mindkettejük részéről. Ennek hiányában a munkáltatónak „átmeneti, munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás” jogcímén továbbra is csak korlátozott mértékben, naptári évenként 44 beosztás szerinti munkanapra nézve van lehetősége home office egyoldalú elrendelésére. Újdonság viszont, hogy a Kormányrendelet – eltérést megengedő módon – kijelöli a távmunkavégzés főbb kereteit is. Ezek alapján a munkavállaló távmunka esetén főszabályként legfeljebb a munkanapok egyharmadában dolgozik a munkahelyén, a többi munkanapon távolról végzi a munkáját.

Távmunkában a munkáltató utasítási joga csak az elvégzendő feladatok kijelölésére terjed ki. A kiosztott feladatok teljesítését távolról, online eszközökkel, vagy a távmunkavégzés helyszínén személyesen megjelenve ellenőrizheti. A munkavégzés módjának rendszeres, részletekbe menő ellenőrzése, vagyis a mikromenedzsment lehetősége tehát gyakorlatilag kizárt.

Fontos változás, hogy míg az Mt. szabályai szerint távmunka esetén a kötetlen munkarend lenne az alapértelmezett, addig a Kormányrendelet fordított logikával működik. Ha a felek másképp nem állapodtak meg, akkor a munkavállaló az otthoni és a munkahelyi munkanapokon is változatlanul az eredeti, „munkahelyi” munkaidő-beosztása szerint köteles dolgozni.

Mi a helyzet a munkavédelem terén?

A jogszabály távmunka esetén a veszélyhelyzet idejére – a fentiekhez hasonlóan – a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. tv. (röviden: „Mvt.”) munkavédelmi előírásai helyett is a Kormányrendelet ideiglenes szabályait rendeli alkalmazni.

A Kormányrendelet szerint a távmunkavégzés a munkavállaló saját munkaeszközeivel is történhet. Ezzel kapcsolatban követelmény, hogy a munkáltató előzetes kockázatértékelés útján győződjön meg az eszköz biztonságos, egészséget nem veszélyeztető állapotáról – amely állapot fenntartása ezek után viszont már a dolgozó feladata és önálló felelőssége lesz.

Érdekes, kettős megoldást alkalmaz a jogszabály a távmunkavégzés helyével kapcsolatban. Ha számítástechnikai eszközzel végzett távmunkáról van szó, akkor a munkáltató elég, ha csak tájékoztatja a dolgozót az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeiről. A munkavállaló azonban ezen kritériumok figyelembevételével a munkavégzés konkrét helyszínét már saját maga választhatja meg. Így dolgozhat otthonról, de ehelyett választhat egy azonos munkabiztonsági szintet nyújtó kávézót, éttermet vagy akár nyaralót is. Ez a nagyfokú jogszabályi rugalmasság egyértelműen a munkavállalói oldalnak kedvez, ugyanakkor érdekes felelősségi kérdéseket vethet fel például egy munkahelyi baleset bekövetkezése esetén.

Más a helyzet a nem számítástechnikai eszközzel végzett távmunka esetén. Ott ugyanis a feleknek előre, írásban ki kell jelölniük a munkavégzés pontos helyszínét, amely csak a munkáltató által egészségügyi és munkabiztonsági szempontból előzetesen megvizsgált és megfelelőnek minősített helyiség lehet. Sőt, a munkáltatónak újra meg újra meg kell győződnie arról, hogy a munkakörülmények továbbra is megfelelőek, és a munkavállalók ismerik és megtartják a rájuk vonatkozó munkavédelmi szabályokat. Ennek rendszerességére a jogszabály nem ad támpontot, az ellenőrzési időközöket a munkáltató belátására bízza.

Ezektől a munkavédelmi előírásoktól a felek a munkaszerződésben írásban, közös megállapodással eltérhetnek. Az eltérési lehetőség biztosítása a jogalkotó részéről azért meglepő, mert „békeidőben” kógens, kötelező erejű, közjogias jellegű előírásoktól engedi a feleket magánjogi megállapodásuk útján átmenetileg jogszerűen eltérni.

Adható-e „rezsiátalány” a home office-ban dolgozóknak?

Ha az otthoni munkavégzés a Kormányrendelet távmunka-kritériumainak megfelel, és a munkavállaló a home office miatt más költséget (pl. az internet, a fűtés vagy a világítás díját) tételesen nem számolja el a munkáltató felé, akkor részére az érvényes havi minimálbér 10%-ának megfelelő összeg, vagyis 2021. februárjától havi 16.740,- Ft fizethető költségtérítésként („rezsiátalány”).

Fontos kiemelni, hogy itt nem munkáltatói kötelezettségről, hanem csak lehetőségről van szó. Ha a munkáltató úgy dönt, hogy él ezzel a lehetőséggel, akkor a fenti összegnek arányosan csak akkora részét fizetheti ki adómentesen, amekkora arányban a munkavállaló az adott hónapban ténylegesen home office-ban dolgozott. A kifizetést ezen mértéket meghaladó részére az általános adó- és járulékszabályok vonatkoznak.

Időtálló megoldás átmeneti szabályok közepette

A Kormányrendelet csak a veszélyhelyzet idejére, átmeneti jelleggel nyújt megoldást az otthoni munkavégzésre nézve. A veszélyhelyzet megszűnésének pillanatában a fenti rendelkezések hatályukat vesztik, és azonnal megtörténik a visszatérés a törvények (Mt., Mvt. stb.) általános szabályaihoz.

A jelenség végleges, törvényi szintű rendezésére valószínűleg még várnunk kell. Felmerül a kérdés, hogy ilyen viszonyok közepette – ugyanakkor a home office töretlen és egyre növekvő népszerűségét is látva – mit tehet az a munkáltató, aki véglegesen, időtálló módon szeretné az otthoni munkavégzés kérdését rendezni.

A megoldást egy céges home office szabályzat megalkotása jelentheti. Ebben a megfelelő jogi, anyagi és technikai jellegű kérdések tisztázása útján az adott munkáltató igényeire szabva alakítható ki a home office időtálló céges gyakorlata. Egy megfelelően kidolgozott home office szabályzat hosszú távon biztosíthatja az otthoni munkavégzés mindkét fél számára egyértelmű, kiszámítható gyakorlatát, és hozzájárulhat a munkavállalók megtartásához is.

liganet.hu