Hol tartunk most az új európai uniós közös agrárpolitika (KAP) elfogadásához vezető folyamatban?
Májusban és júniusban kijött az a két jogszabálytervezet, ami már a közös költségvetésre, és a közös agrárpolitikára vonatkozóan megmutatja annak a sarokpontjait, hogy mi fog történni 2020 után. Amióta EU-tagok vagyunk, most a második költségvetési periódust éljük át: a 2007–2014-est, és a 2014–2020-ast. Mind a kétszer úgy volt, hogy előtte két évvel jöttek ki az első változatok. Ezek már 85 százalékig egyeztek a végül elfogadott jogszabályokkal. Ettől függetlenül az ördög a részletekben rejtezik, tehát egy sor részletkérdés fontos lehet. A számokról pedig – amelyek az egészben az alapkérdést jelentik – a miniszterelnökök egyezkednek. A közös agrárpolitikáról is csak akkor tudunk pontosabbat mondani, ha látjuk, hogy a közös költségvetésben mekkora súlya van, és hogy az adott tagországok között hogyan allokálódnak a források. Ez a döntés a kormányfők kezében van.
Pótolható-e valamilyen szinten a Brexit miatt kieső befizetés?
Az minden hajón óriási léket ütne, hogy kilép a második legnagyobb nettó befizető. Közben viszont az EU-tagállamoknak önmagukban nő a gazdasági teljesítménye, s mivel a befizetés GDP-alapon történik, a bennmaradó 27 tagállam növekedése valamennyire kompenzálja a britek kilépésével keletkező hiányt. Ugyancsak enyhítheti a hiányt, ha megnövelnénk a befizetést, vagyis GDP-alapon nem 1, hanem 1,1 vagy 1,2 százalékot adnának be a közös kasszába a tagállamok. Nagyon fontos dolog, hogy Magyarország és több tagország is kinyilvánította, hogy hajlandóak a befizetés növelésére. Azt kérjük, hogy a régi, tradicionális – a közös agrárpolitikai és kohéziós – alapok ne csökkenjenek. Ezek összességében azért azt jelzik, hogy a teljes költségvetésnél olyan őrületesen nagy forrásszűkülésről nem beszélhetünk. Viszont problémát jelent, hogy a költségvetésen belül megjelentek új célok, és az EU azért bizonyos dolgokra több pénzt akar költeni, mint eddig.
Beszéljünk csak az agrárbüdzséről, ott mi a változás?
Nagyon fontos, hogy sokkal több pénz lesz kutatás-fejlesztésre, ami szuper jó, viszont ezek nem a tagországok által allokált pénzek, hanem közvetlenül Brüsszelben döntenek róluk, oda kell pályázni, versenyezve az összes tagállamból érkező projektekkel. Ha ügyesek vagyunk, sok támogatást tudunk elhozni. Eddig sajnos ügyetlenek voltunk, de az elmúlt években sokat javultunk, például éppen az agrárterületen. A nagy kérdés persze az, hogy mi lesz a mi pénzeinkkel? Itt két dolgot kell különválasztani: azt, hogy mennyit fizettünk ki konkrétan, meg mennyit ér az, amit kifizetünk? Azon nincs vita, hogy utóbbi csökkenni fog, a kifizetett pénz nominálisan ugyan nem feltétlenül változik, de értéke kevesebb lesz 2027–2028-ban, mint most.
De a tervek a nominális csökkentésről is szólnak…
A KAP teljes keretét 5 százalékkal akarják szűkíteni. Ez úgy jön ki, hogy az I-es pillérnél ennél alacsonyabb, a II-esnél pedig magasabb mértékben vágnák meg a közösségi finanszírozási részt. Hogy a konkrét magyar számokról beszéljünk: Magyarország esetében azt írja a rendelettervezet, hogy az I-es pilléres kifizetések 1270 millió euróról 1220 millióra csökkennek, tehát 3,9 százalékkal, a Vidékfejlesztési Programnál pedig 491 millióról 416 millió euróra, tehát 15 százalékkal. Ez utóbbi egy nagyon komoly visszaesés, amit még súlyosbít az infláció, az időszak végére igazából, értékben ez egy 25 százalék körüli csökkenést jelenthet.
A nemzeti kiegészítés hogyan változtathat ezen?
A Vidékfejlesztési Programnál a kifizetések úgy működnek, hogy a pénz csak egy része jön Brüsszelből, a többit kiegészítjük nemzeti pénzből. Ennek az úgynevezett társfinanszírozási aránynak a minimuma most 15 százalék, Magyarország pedig konkrétan 17 százalékot tesz hozzá. Vagyis, ha a VP-ben nyer valaki mondjuk beruházási támogatást, abból 100 eurónként 83 jön Brüsszelből, 17 a nemzeti költségvetésből. Nekünk, agrárosoknak, az a jó hír, hogy az EU ezt a minimumot fölemeli 30 százalékra. Ez azt jelentheti, hogy hiába csökken a Brüsszelből érkező pénz 490-től 415 millióra, az, amit a valóságban kifizethetünk, az nagyjából ugyanannyi lesz, mert eddigi összegnek a dupláját kell mellé tenni nemzeti költségvetésből. Ugyanakkor az egyenlő esélyek miatt nagyon fontos lenne, hogy a nemzeti hozzájárulást maximalizálja az EU. Nyugat-Európában most is az a helyzet, hogy ez a társfinanszírozási arány jellemzően 50 százalék. Ha például az olasz számokat nézzük, akkor egy olasz gazdálkodó átlagosan kevesebb vidékfejlesztési támogatást kap az EU-ból, mint egy magyar, de a kifizetett összes támogatás a több nemzeti kiegészítés miatt magasabb az olaszoknál, mint nálunk. Mi azt javasoljuk, hogy legyen egy felső határ, ami közelebb van a minimumhoz, mint a mostani gyakorlat, ami 15 és 85 százalék között mozog. Szerintünk igazságosabb lenne, ha 30 és 50 százalék közé kerülne a maximum, és a kamarában azt gondoljuk, hogy a magyar költségvetésnek sem kellene megragadnia a 30 százalékos kiegészítésnél, hanem fel kellene mennie 50 százalékra. Így a VP-ben elkölthető pénz nem 1300 milliárd, hanem 1900 milliárd forint lenne 2021 és 2027 között.
Miért annyira fontos nekünk a Vidékfejlesztési Program?
Azért, mert a szabadkereskedelmi megállapodásoknak egyre érezhetőbb lesz a hatása a mezőgazdaságban. Az európai mezőgazdasági politika az elmúlt ötven évben alapvetően protekcionista politika volt, magas vámokkal, kvótákkal, adminisztratív előírásokkal védte az európai termelőket. Azóta átalakultak az európai érdekek, az EU-nak, mint gazdasági közösségnek fontossá vált, hogy például az itt előállított autókat minél könnyebben értékesíthesse Dél-Amerikától kezdve Ázsiáig mindenhol. Ezért mit lehet adni cserében ezeknek az országoknak? Azt, hogy azokat az agrár-élelmiszeripari termékeket, amit ezekkel a mesterséges akadályokkal eddig kívül tartottuk az európai piacról, beengedjük. Mi mindent elkövetünk, hogy az érzékeny termékeket a lehető legjobban megvédjük ezektől a hatásoktól, de azt látni kell, hogy nem Magyarország tárgyal a MERCOSUR-ral, hanem az EU. Hacsak nem lesz valami világot felforgató történés, akkor következő tíz évben hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a dél-amerikai etanol, a marhahús, az ukrán és orosz gabona gyakorlatilag komolyabb korlátozás nélkül bejöhetnek Európába.
Ezeket a termékeket viszont nem az európai szigorú élelmiszerbiztonsági előírásoknak eleget téve termelik. Rá lehet-e őket venni a szigorításra, vagy az uniós előírások fognak enyhülni?
Szerintem egyik sem következik be. Elő lehet írni bizonyos dolgokat, de ellenőrizni szinte lehetetlen lenne. A fogyasztó viszont maga képes erre a különbségtételre. Mondhatja azt, hogy én csak olyat vagyok hajlandó fogyasztani, ami megfelel például ezeknek a legmagasabb standardoknak. Tehát ez nem egy hatósági, hanem egy fogyasztói kontroll lesz. Itt vissza is térnék a Vidékfejlesztési Programra, mert mi ezért érezzük kulcskérdésnek, hogy legyen beruházási fejlesztési támogatás, mert az egyetlen, amit igazából tudunk adni a termelőinknek, az az, hogy pénzt adunk nekik arra, hogy olyan fejlesztéseket hajtsanak végre, amivel ők is képesek ebben a versenyben helytállni. A mezőgazdaság láthatóan hatékonysági, technológiai fordulóponthoz érkezett. Ez az évtized arról szól, hogy a mezőgazdaság a világ egyik legmodernebb iparága lesz. Azokat a technológiákat, amelyekkel mi végezzük a mezőgazdasági tevékenységet és az élelmiszer-előállítást, 98 százalékig a két világháború között találták ki. Most elértük azt, hogy ezek már szinte tökéletesek. De most egy technológiai forradalom közepén vagyunk, egészen új technológiák jönnek be, például zöldségeket termőföld nélkül állítunk elő. Vagy a gyomok elleni védekezésben tíz év múlva már nem biztos, hogy a gyomirtószereknek lesz a legfontosabb szerepük, hanem új, mechanikus, robotikus technológiákkal próbálunk inkább ellenük védekezni. Vagyis mivel a kereskedelempolitikai változások miatt nem fogjuk tudni tovább védeni a termelőinket, nagyon fontos, hogy a beruházási fejlesztési támogatások továbbra is rendelkezésre álljanak.
A támogatási keret nagyságán kívül mi az, ami különösen fontos a magyar agrárpolitika számára?
Még mielőtt kijött volna a rendelet, Magyarország rögzítette a prioritásokat. Például azt, hogy megőrizzük a vissza nem térítendő támogatásokat. Ezt nagyon sok nyugat-európai tagország ellenezte, de sikerült elérni, hogy maradjon ez a rendszer, és 2027-ig adhatunk vissza nem térítendő támogatást mezőgazdaság termelőknek. A mezőgazdasági termelők számára az I-es pillér a jobban megfogható, hiszen onnan jön az a pénz, amit mindenképpen megkapnak. Itt Magyarország számára 3,9 százalékkal kisebb keretet határoztak meg, amit borzasztóan igazságtalannak tartunk. Ugyanis a 27 tagországban az átlagos, 1 hektárra jutó területalapú-kifizetés 150 és 400 euró között változik, az átlag 250 euró körül van. A tervezet viszont nem az átlagnál, hanem annak 90 százalékánál húz egy vonalat, aki 90 százalék alatt van, annak közelíti a 90 százalékhoz a támogatását, így Litvániában, Észtországban, Lengyelországban, Romániában egy picit nő az 1 hektárra jutó támogatás, és aki 90 százalék fölött van, attól veszi el azt a pénzt, amivel növelni tudja a 90 százalék alattiakat. Mi 99 százalékon vagyunk, és azt gondoljuk, hogy az lenne igazságos, ha a 100 százalék fölöttiektől vesznek el pénzt, és 90–100 százalék között senkitől. A jelenlegi terv szerint ugyanis az a helyzet, hogy Belgiumtól vagy Németországtól ugyanúgy 3,9 százalékot vesznek el, mint Magyarországtól. Attól a Németországtól, ahol hektáronként 330 euró, vagyis a magyarországinál 30 százalékkal magasabb a támogatás. Ez igazából minket és a cseheket érint hátrányosan, és most úgy tűnik, elég jó az esélyünk rá, hogy meg tudjuk győzni a Bizottságot, hogy ez így nem igazságos.
Vagyis akár néhány százalékponttal javulhat is a pozíciónk?
Ez a 3,9 százalék igazából 2500 forintot jelent hektáronként. Azt azért látni kell, hogy a forint–euró árfolyamnak nagyobb hatása van arra, hogy mennyit fizetünk ki: ha 325 marad a forint az euróhoz képest, akkor 70 ezer forint fölött maradhatunk az 1 hektárra jutó támogatásban. Ha pedig lemegy 300-ra, akkor az már lecsúszhat 70 ezer alá. De ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy mindenki ugyanúgy 70 ezer forintot fog kapni, ez a Magyarországra jutó átlagos támogatást jelenti. Itt jön az az érdekes kérdés, hogy megegyeznek a miniszterelnökök, hogy melyik országra mennyi pénz jut, akkor utána lehet majd elfogadni a közös agrárpolitika jogszabályát, ami meghatározza, hogy ezt milyen támogatási rendszerben fizetjük ki. Ennek is ismert a tervezete, de azt látni kell, ha meg is egyezünk mindenről, a KAP-jogszabállyal kapcsolatban, azt elfogadni addig nem lehet, amíg nincs költségvetés.
Az ördög a részletekben rejlik – ez fokozottan igaz lesz az új közös agrárpolitikára (KAP). Papp Gergellyel, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamra szakmai főigazgató-helyettesének a Szuperfarmnak adott interjúja második részéből az is kiderül, melyek ezek a részletek, mire kell felkészülniük a gazdálkodóknak, hogy valóban ki tudják használni az uniós források nyújtotta lehetőségeket.
Milyen részekből áll majd a közvetlen támogatás?
A támogatás legnagyobb részét az alapjövedelem-támogatás keretében lehet majd kifizetni. Ez azt jelenti, hogy az EU megszünteti a zöldítést, de ahhoz, hogy az alaptámogatást megkapjuk, egy sor dolognak meg kell felelni. Itt kezd a dolog izgalmassá válni, mert az EU szeretné bevezetni a stratégiai tervezést, ami azt jelentené, hogy minden támogatáshoz valami célt kell hozzárendelni. Ennek a célnak számszerűsíthetőnek kell lennie, és minden támogatás mögé valamilyen indikátort kell rendelni. Ez a II-es pillérnél eddig is így volt, de az I-esnél eddig ilyen nem volt. Nagy felelősség, hogy e mögé az alapjövedelem-támogatás mögé milyen indikátorokat vállalunk be, amit a Bizottság is elfogad, és teljesíthetőek.
Hogyan zajlik le az elfogadtatás folyamata?
Az időszak elején minden országnak egy stratégiai tervben meg kell fogalmaznia, hogy ő milyen indikátorokat céloz meg, azokat éves ütemezésben hogy kívánja elérni, és ahhoz milyen támogatásokat rendel. A Bizottságnak pedig ezt el kell fogadnia. Itt azért nagy a rizikó, hiszen ez konkrétan úgy néz majd ki, hogy Magyarország egy brüsszeli bürokratához fog tartozni, akinek odavisszük ezt a stratégiai tervet, neki pedig mondjuk 3 hónap áll rendelkezésére, hogy végigolvassa, és megtegye a maga módosítási javaslatait. A tervet ezután nekünk át kell dolgozni, és elindul az alkufolyamat. Ami azért veszélyes, mert míg a VP-nél még belefért, hogy később fogadják el a programot – bár ott is sok probléma származott ebből –, de I-es pillérben ez már életveszélyes. Az, hogy október 16-án ne fizessünk előleget, az elképzelhetetlen. Mondhatjuk úgy is, hogy ez óriási zsaroló potenciál a Bizottság kezében, ebben a helyzetben rákényszeríthetnek bennünket arra, hogy fogadjunk el olyat a stratégiai tervben, ami nekünk nem jó, csak azért, hogy ki tudjuk fizetni a támogatásokat. Ez ellen tiltakozunk, és azt szeretnénk elérni, hogy az I-es pillérre vagy ne vonatkozzon a stratégiai tervezés, vagy pedig elfogadott stratégiai terv nélkül is kifizethető legyen a támogatás.
Mikor kezdhetjük el a stratégiai tervezést?
Amint megvan a rendelet. Ezért is gondoljuk úgy, hogy 2021-ben még nem lesz új közös agrárpolitika, hiszen az EU azt prognosztizálja, hogy 2019 év végére lesz költségvetés. Addigra feláll az új parlament és az új Bizottság. A korábbi tervről, hogy 2019 májusában legyen elfogadva a költségvetés, most már maga az EU is letett. A költségvetés megszavazása után lehet elfogadni majd a közös agrárpolitika-rendeletet, és ezután indulhat el a stratégiai tervezés. Utóbbi a legrövidebb számítás szerint is nyolc hónapot vesz igénybe, tehát valószínűbb az, hogy 2020 helyett inkább 2021-ben lesz a stratégiai tervezés és az új közös agrárpolitika nem 2021-től, hanem 2022-től indul. Ez nekünk egyáltalán nem probléma, sőt, mi üdvözöljük, mert ez azt jelenti, hogy 2021-ben gyakorlatilag megismételhetjük a 2020-as évet.
Hogyan lehet felkészülni erre?
Ha valaki már járt Brüsszelben, az tudja, hogy ez nekünk egy kőkemény alkufolyamat lesz, amelyben minden kis apróságért meg kell küzdenünk. Itt jönnek elő azok a kérdések, hogy például mit csinálunk akkor, ha a magunk által meghatározott indikátort nem olyan ütemben teljesítjük, ahogyan terveztük. Hogy érthető legyen: például egy hektárra jutó energiaforrás csökkentésevalószínűleg egy indikátor lesz. Itt az is probléma, hogy még azt se tudjuk pontosan, hogy ma mennyi, és erre kell nekünk benyújtanunk egy éves tervet benyújtanunk, hogy 2027-ig évente mennyivel fog csökkenni. Na most a nagy kérdés nem is feltétlenül az, hogy egy ilyet benyújtsunk, mert valószínűleg egy ilyet el tudunk készíteni. De hogy mi van akkor, ha nem teljesítjük azt, ami le van írva. Nagy kérdés, hogy ilyenkor mondjuk, kapunk egy akciótervet, hogy hogyan tudnánk teljesíteni, de ha elmaradunk a saját tervünktől, akkor sincsen szankció, vagy pedig – és itt ez a probléma –, erre hivatkozva elvonják a közvetlen támogatás mondjuk 10 százalékát.
Tehát az probléma, ha például 2027-ig sokkal jobb helyzetbe jutunk, mint ahogy eredetileg terveztük, de menet közben lesz olyan egy-két év, amikor nem teljesül az arra az évre előírt „tervszám”?
Ez a másik vita, hogy a bizottság szeretne évente ellenőrizni, mi meg azt gondoljuk, hogy az éves ellenőrzés az borzasztóan sokba kerülne. Ráadásul egy ilyen rendszerben senki nem mondhatja, hogy ez ténylegesen bürokráciacsökkenés lesz a mezőgazdaság területén. Lehet, Brüsszel-szinten az lesz, a brüsszeli bürokratáknak kevesebb dolga lesz, mert egy stratégia terv eleve sokkal rövidebb, mint egy Vidékfejlesztési Program, jobban átláthatóbb és így tovább. Ott így talán kevesebb emberre lesz szükség, de ez a mezőgazdasági termelés szintjén – már amennyire most látjuk –, újabb jelentési kötelezettségeket ró a gazdálkodókra. Persze, ezt is ki lehetne váltani, mondjuk távérzékelési módszerekkel, de ez azért még nem realitás. De mondok még egy egészen érdekes dolgot, ami a tervezetben szerepel: az EU szeretne egy okostelefonos alkalmazást, aminek a használatát kötelezővé teszi minden mezőgazdasági termelőnek, aki támogatást igényel. Vagyis aki területalapú támogatást akar, annak parcellaszinten adatokat kell majd ebbe az applikációba feltöltenie. Ezt Magyarországon a falugazdászaink nyilván meg fogják csinálni, nemcsak annak a 120 ezer embernek, akinek a kamara nyújtja be a kérelmet, hanem ha kell, a másik 50 ezernek is. De ez egy újabb adminisztratív, bürokratikus teher, ami a mezőgazdasági termelőre rakódik. Ezért is küzdünk nagyon, hogy a támogatás maradjon legalább annyi, amennyi most, mert ha az egyik oldalon odatesznek újabb meg újabb terheket, a másik oldalon pedig csökkentik is támogatást, akkor egyszer eljutunk egy olyan pontra, hogy a mezőgazdasági termelő azt mondja, inkább nem kér támogatást. Hagyják őt békén, hadd csinálja, amit akar, nem pedig jelentéseket írogatni. Amelyekről mindamellett nem mondom azt, hogy nincs értelme. Például ebben az alkalmazásban fel kell majd tölteni a tápanyag-gazdálkodási tervet. Ami fontos információ, hiszen Európában a talajok szervesanyag-tartalma az elmúlt évtizedben csökkent, ezért ezzel muszáj foglalkozni.
Az új KAP-ról sokszor elhangzott, hogy a Bizottság szándékai szerint a tagországok nagyobb szabadságot kapnak. Ez mennyire látszik tárgyalások jelenlegi állapotában?
Határozottan, hiszen a Bizottság nyíltan is kimondja: nem tartható fönn a közös agrárpolitika abból a szempontból, hogy ugyanaz az agrárszabályozás legyen Finnországban, mint Portugáliában. Ezért 2021–2027 között sokkal nagyobb teret ad tagországi szintű döntéseknek. Az egész stratégiai tervezést is úgy kommunikálják, hogy ezzel a tagországi szabadságot növelik. Bár az, hogy ennyire erős a bizottsági kontroll a stratégiai tervezésben, nem feltétlenül azt támasztja alá, hogy ez valóban így van, olyan szempontból tényleg növekszik a szabadságunk, hogy sokkal nagyobb lesz a felelősségünk. Magyarországon nagyon jelentős felelőssége lesz a szakpolitikai döntéshozónak, akik eldöntik, hogy a különböző opciók közül melyiket használjuk, és nagyon jelentős felelőssége lesz az ezeket a döntéseket végrehajtó agrár-közigazgatásnak is. Az agrárkamara feladatunk pedig azért lesz nagyon fontos, mert a termelők is tudnak rossz döntéseket hozni, és hogy ezt ne tegye, megfelelő módon kell tájékoztatni, ami a falugazdász feladata. Ha ebben a három fázisban mindenki jól dolgozik, akkor gyakorlatilag a most nyújtott támogatási szint mellett működhetünk még tíz évet, ami nagyon jó dolog. De ha ebben a három fázisban bárki elrontja a rá jutó feladatot, akkor hirtelen nagyon komoly problémák jelentkezhetnek.
Arról lehet már tudni pontosabbat, hogy milyen jogcímek lesznek?
Lesz az alapjövedelem-támogatás. Valószínűleg erre megy a pénz legnagyobb része, 60-70 százaléka. De emellett lesznek azért egyéb jogcímek. Az egyik a fiatal mezőgazdasági termelők kiegészítő támogatása. Most is van ilyen, de az nagyon fontos dolog, hogy most a támogatásnak maximum a 2 százalékát lehet erre költeni, de a valóságban kevesebb, mint 1 százalékát költjük a fiatal gazdák közvetlen támogatására. A jelenlegi terv viszont az, hogy 2021-től minimum 2 százalékot erre kell elkölteni, amiből látszik, hogy a generációváltás kiemelten fontos ügy a következő évek európai mezőgazdaságában.
Arányaiban ez milyen támogatás-különbséget jelenthet?
Most úgy számoljuk, hogy 2021 vagy 2022 után – attól függően, hogy mikor kezdődik az új időszak –, egy 40 év alatti gazda akár kétszer annyi támogatást kaphat, mint egy ugyanazt a tevékenységet ugyanakkora területen művelő ennél idősebb termelő. Ez egy óriási lehetőség. Itt a mezőgazdasági termelőknek lesz felelőssége, hogy ő mondjuk a családon belül tud-e találni olyan valakit, aki 40 év alatti, és a gazdálkodása első öt évében van. Lesz egy olyan lehetőség is, amely szerint, ha a gazdálkodó hajlandó további természeti, környezeti vállalásokat tenni, akkor kaphat kiegészítő támogatást. Ez gyakorlatilag az AKG, de mégis van különbség, mert amit most behozna a Bizottság, az éves kötelezettségre vonatkozik és automatikus, az AKG pedig ötéves és pályázatos. Az a tagország döntése lesz, hogy a pénz hány százalékát teszi be ebbe a támogatásba. Ha 1 százalékot, akkor ez a lehetőség nyilván senkit sem fog különösebben izgatni, de ha a pénz 30 százaléka kerül ide, akkor egész más a helyzet. Akkor mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy ő ilyen típusú, plusz dolgokat bevállaljon. A Bizottság egyébként itt nem is köti meg, hány százalékot kell erre a célra betenni.
A kedvezményezetteknek kifizetett maximális összegben is lesz egy korlát. Ez hogyan hat majd a magyar gazdálkodókra?
Régi vita az EU-ban, hogy milyen sok pénzt elvisz, akinek nagy a területe. Eddig a Bizottság nagyon visszafogott volt ebben a kérdésben. Az EP már 2012-ben is forszírozta, hogy legyen támogatási felső határ, végül a 2013-ban rendeletben egy opció szerepelt, a tagországok maguk dönthették el, hogy akarnak-e ilyet, vagy nem. Van egy ország, ahol bevezették úgy, hogy tényleg jelentős hatása volt, és ez Magyarország volt. Ez azért fontos, mert mi vagyunk gyakorlatilag az egyetlen ország, akinek van valós tapasztalata arról, hogy mit jelent a támogatáskorlátozás. Azt jelenti, hogy 2013 és 2016 között felére csökkent azoknak az üzemeknek a száma, amelyek 1200 hektár fölötti területen, miközben az 1000 és 1200 hektár közöttiek száma a két és félszeresére emelkedett. Vagyis a mezőgazdasági termelő, teljesen érthető és elfogadható módon, optimalizál. Ezért vagyunk mi óvatosak ebben, hogy hol húzzuk meg ezt a határt.
Mit tervez ebben az ügyben a Bizottság?
A bizottsági anyagban az szerepel, hogy igazságtalan a rendszer, nem elfogadható, hogy a kedvezményezettek 20 százaléka elviszi a támogatás 80 százalékát, ezért korlátozni kell a kedvezményezettnek kifizethető maximális összeget. Húztak egy 60 ezer eurós határt, 60 ezer és 100 ezer euró között fokozatos az elvonás, tehát 60 ezer és 75 ezer euró között az odaeső rész 25 százalékát veszik el, 75 és 90 között az odaeső rész 50 százalékát, 90 és 100 között az odaeső rész 75 százalékát, és 100 ezer eurónál, 32 millió forintnál pedig nincs több támogatás. Ez nagyon sok gazdálkodót érinthet Magyarországon is, de ugyanebben a bekezdésben az is szerepel, hogy az EU nem szeretné, hogy emiatt munkahelyek megszűnjenek, ezért kötelező jelleggel bevezeti ezt a munkaerő-kompenzációt. Ez nem a valós, kifizetett munkabéreken fog alapulni, hanem minden ország vagy minden régió fog kapni egy számot, amit ő elszámolhat az adott, évi fölhasznált munkaerőegységre, mint támogatásemelő tételt. Fontos, hogy a gazdálkodó elszámolhatja a saját munkáját is. Ha az üzemben ott a tulajdonos, és három alkalmazott, és mondjuk Magyarországnál 15 ezer ez a bizonyos szám, akkor ez az üzem négyszer 15 ezer eurót számolhat el, tehát ott nem 100 ezer euró, hanem 160 ezer euró a támogatás felső határa. A bajor gazdákat így nem is izgatja ez a téma, mert náluk valószínűleg olyan magas lesz az elszámolható munkaerő-költség, hogy szinte alig lesz olyan termelő, akit érintene az elvonás.
Azt már lehet látni, hogy ez a rendszer okoz-e hasonló mértékű változásokat, mint 2013 után?
Mi úgy számoljuk, hogy azt a kört, amelyet 2013–2014-ben érintett az elvonás, ez – ha a tervezethez képest nem változik – sokkal kevésbé érinti az elvonás, mint a 2014-es. Ugyanis ezen nagyüzemek nagy részében van állattartás, ahol sok alkalmazott van. Előfordulhat, hogy sokan azt a pénzt is vissza tudják szerezni, amit 2014-ben elveszítettek. Ugyanakkor itt már nemcsak az alaptámogatást kell beszámítani, hanem a termeléshez kötött támogatást is, ezért már családi gazdasági méretben is be lehet csúszni a 60 ezer eurós korlátba. Ezért mondjuk mindenkinek, hogy amint meglesz a rendelet, egy héten belül a kamara kiteszi a kalkulátort, és akinek 50 hektárnál nagyobb területe van, az szánjon két órát arra, hogy kiszámolja, hogy érinti-e az új szabályozás. Akkor érdemes elgondolkodni, hogy már 2020-ban már úgy adja be a kérelmét, ahogy neki az 2021-től igazából jó lesz.
Mire kell még figyelniük a gazdálkodóknak, ha már tiszták lesznek az új KAP játékszabályai?
Ha Magyarország úgy dönt, hogy bevezeti, fontos lesz a redisztributív kiegészített támogatás. Itt arról van szó, hogy megteheti az adott tagország, hogy az első egynehány – 5-10-20-30 vagy akár 50 – hektár vonatkozásában azt mondja, hogy legyen több a támogatás. Ennek nagyon komoly hatásai lehetnek. Vagyis ha úgy döntünk, hogy 30-50 hektárig megemeljük az első 30 vagy 50 hektárra jutó támogatás összegét, és ezzel jóval több pénzt adunk ki 1 hektárra, akkor ennek lehetnek olyan következményei, hogy hirtelen lesz megint egy csomó 50 hektáros gazdaság. Ez azért is lesz izgalmas, mert amikor a nagyok szétírták a gazdaságukat, akkor csak néhány százzal emelkedett a támogatásigénylők száma, de ha 170 ezer igénylő helyett lesz 250 ezer, az már komoly többletterhelést jelent a kifizető ügynökségnek, és mindenkinek, aki működteti a rendszert.
szuperfarm.hu
