A denevéreknek Magyarországon 28 faja fordul elő. Egyes fajok épületeinkben is megtelepednek, mivel a természetes élőhelyeikhez – például barlangok, faodúk vagy rések – hasonló körülményeket találnak bennük. Épületlakó denevéreinket az elfoglalt szálláshely típusa szerint két csoportra oszthatjuk: vannak, akik a nagy tereket kedvelik, ezért elsősorban a padlások, szénapajták tetőszerkezetén csimpaszkodnak, és vannak, akik sokkal inkább a szűk réseket, repedéseket részesítik előnyben.

 

Utóbbi csoporttal az ablakok zsalutáblái mögött, ablakkeretek körüli falrésekben, tetőszerkezetben, fa falburkolatok alatti résekben találkozhatunk. Ezek elsősorban nyári szálláshelyek, ahol a nőstényekből és kölykeikből álló szülőkolóniák vagy magányos hímek verődnek össze. A denevérek fennmaradása szempontjából ezek a helyek rendkívül nagy jelentőséggel bírnak. Az utódok május körül születnek és augusztusra érik el azt a fejlettséget, hogy képesek lesznek repülni. A kettő közötti időszakban az adott szálláshelyen tartózkodnak, így annak biztonsága, zavartalansága kulcsfontosságú az életben maradásuk szempontjából. Kis méretük ellenére ezek az állatok akár 10 év feletti élettartamot is elérhetnek.

 

Ezeket a munkákat a tavaszi (áprilisi) és az őszi (augusztustól október végéig terjedő) időszakra célszerű időzíteni, mert ekkor kellő körültekintéssel és szakmai felügyelettel elkerülhető sérülésük, pusztulásuk. A mostanában némileg kétes eredményességű vegyszeres szúnyogirtás helyett sokkal célravezetőbb, ha hagyjuk a denevéreket megtelepedni, hiszen bármilyen kicsik is, rengeteg szúnyogtól és egyéb éjszaka repülő rovartól mentenek meg bennünket és háziállatainkat. A denevéreknek egyébként mesterséges odúk kihelyezésével is segíthetünk.

Szintén nagyon sok szúnyogot, legyet elpusztítanak fecskéink, amelyek hasonlóképp vesztesei a vegyszeres szúnyogirtásnak.

Az ember maga körül egyre több területet lebetonoz, térkővel borít, így a fecskék tavaszi megérkezésükkor nem találnak sarat a fészek megépítéséhez, ezért száraz tavaszokon locsolással segítsük őket "sárlelőhelyhez". Mindkét faj védett, ezért fészkeik eltávolítása, költésük megzavarása törvénybe ütköző cselekedet. A "rossz helyre" épült fészket ne verjük le, hanem helyezzünk alá deszkát, így a guanó senki fejére nem fog rápotyogni. Gondoskodásunkat csivitelésükkel és sok-sok rovar elfogyasztásával hálálják meg.

tehát a denevérekhez hasonlóan beköltözött a településekre (érdekesség: az országban először 1968-ban fészkelt gólya villanyoszlopra). Ennek következtében pusztulásuk leggyakoribb oka az áramütés és a vezetéknek repülés. Különösen a fiatal, még ügyetlenül repülő fiókákra való tekintettel a fészkek közelében lévő veszélyes oszlopokra úgynevezett állókát szerelnek a szakemberek, ezzel csökkentve az áramütések számát. Az oszlopra épített fészkeket fészekmagasítóra költöztetik, hogy az átázott fészkek ne okozzanak kárt se a madaraknak, se pedig az energiaellátásban.

A faj állománya egész Európában jelentősen lecsökkent, ennek fő oka azonban nem a fészkelési szokásainak megváltozása, hanem táplálkozóhelyeinek eltűnése. Vízrendezések következtében óriási méretben tűntek el az időszakosan vízzel borított területek, a legelő állatállomány csökkenésével pedig igen jelentős gyepterületet szántottak fel. A megfelelő élőhelyek eltűnésével azonban nemcsak gólyáink helyzete romlik; sok más gyepekhez kötődő növény- és állatfaj egyedszáma is csökken. A közhiedelemmel ellentétben gólyáink egyébként nemcsak békát esznek: nagyon sok pockot, egeret is elcsípnek, ha pedig csak szöcskét és sáskát találnak nagy tömegben, akkor azoknak sem állnak ellen.

Templomtornyok, állattartó telepek, magtárak rejtett életű madarai ők. Elsősorban kisemlősökkel – pockokkal, egerekkel, cickányokkal – táplálkoznak, de fogyasztanak énekesmadarakat, rovarokat, kisebb hüllőket és kétéltűeket is. Ahogy a többi élőlényre, úgy a baglyokra is leselkedő legfőbb veszélyforrás az élőhelyek leromlása. A mezőgazdaság átalakulása, az állattartás visszaszorulása, a templomtornyok lezárása a költőhelyek csökkenéséhez, megszűnéséhez vezet. Az olyan nagy beruházások, mint az utak, lakóparkok, gyárak, bevásárlóközpontok építése a táplálkozóterületek eltűnését okozza. Sajnos arra is vannak tapasztalatok, hogy a véralvadásgátló rágcsálóirtószerek felhalmozódnak a ragadozókban, majd pedig pusztulásukat okozzák. Az épületlakó bagolyfajaink egyébként nagy hasznot tudnak hajtani a mezőgazdasági területek rágcsálóinak fogyasztásával. Ehhez viszont szükség van arra, hogy olyan időszakokban is megtalálják táplálékukat, amikor a szántóföldeken nincsenek rágcsálók, mert például felszántva várják a tavaszt.

 

Szükségesek tehát a természetközeli gyepek, fasorok, ahol ezek a szép madarak nemcsak a rágcsálókat, de kisebb mértékben a rovarevő cickányokat is fogyaszthatják. A településeket körülvevő, az ember kíméletes tevékenységével jellemezhető változatos élőhelyek – például zöldséges kertek, kaszálók, gyümölcsösök, lucernások, kis szántók, árkok és fasorok – fenntartása, kialakítása nagyban hozzájárul a baglyok túléléséhez, állományuk növekedéséhez. A nagy kiterjedésű, nyílt területeken kihelyezett T-fák is segítik a madarak táplálékszerzését, és ezzel a rágcsálók visszaszorítását, a költőhelyek eltűnését pedig mesterséges odúk, költőládák kihelyezésével ellensúlyozhatjuk.

 

Ha épületén, épületében védett faj telepedett meg, és segítségre van szüksége, keresse az illetékes nemzetipark-igazgatóságot. Ha pedig az állatokról többet is olvasna, akkor a www.mme.hu, illetve a www.hunbat.hu linkekre kattintva érdemes tájékozódnia.