Megvan a tuti siker receptje: végy 1300 CEO-t a világ minden részéről. Tegyél fel nekik egy egyszerű kérdést. Aztán dobj be a mikróba egy adag popcornt, dőlj hátra a fotelban és élvezd az előadást.

Bízva benne, hogy a címmel vérig sértettem a CEO-kat, kiragadnám a lényegi pontokat, bizonyítandó az egyébként nyilvánvalót:

Először is tisztázzuk, hogy pontosan ki az az 1300 CEO? Név szerint nem tudom felsorolni őket, de a sötétkék logójú tanácsadó cég biztosan. Lévén, hogy ők kérdezték meg a globális cégvezetőket arról, hogy miben látják vállalatuk növekedésének legnagyobb gátját.

Az évenkénti felmérés „ki mond okosabbat fordulóját” az idén -rendkívüli módon - kétszer is megrendezték. Először a szokásos év eleji időszakban, amikor mint afféle felkent gazdasági jövendőmondó horda, elmondhatták a véleményüket arról, hogy szerintük mely hatások lesznek a legnagyobb befolyással a céges növekedésükre. Hírértékké azonban az vált, hogy a covid első hullámát követően - a nyári időszakban- még egyszer rákérdeztek, hogy még mindig ugyanaz aggaszt-e benneteket, mint januárban? És láss csodát: nem!

A nyári felmérésből ugyanis az derült ki, hogy nagy hirtelenjében „a zemberek” lettek a legfontosabbak a cégvezetőknek.

Miért hirtelen? Mert ez év elején ők 1300-an még úgy gondolták, hogy a sikerük záloga az lesz, ha megfelelően tudnak megküzdeni a klímahelyzettel. Tekintettel arra, hogy a mai napig tonnányi papírt nyomtatnak belső emailekkel, ppt-kkel, no meg az ügyfelek számára, kacagnom kell. De hidd el, neked is, amikor a nagyfőnök a Forbes vagy a Fortune 500 címlapján kidüllesztett mellel pózol a hibrid, vagy elektromos céges autó mellett, környezettudatosságát gátlástalanul közszemlére téve, majd beül a járműbe és otthon beparkol anya dízeles mega SUV-ja mellé a garázsba...Azt is értem, hogy Greta Thunberg sokat szerepelt a hírekben és hát tényleg van valami riasztó abban a nézésben. De ha ez az aspergeres kislány véletlenül nem a klíma témájára, hanem a gyöngyfűzésre, a pingvinekre, vagy a cirkuszi bohócokra csavarodik rá, sose hallunk felőle, mert nem repülnek rá okos píáros felnőttek, hogy kihasználják szegényt. Ha te is Jacques Cousteau és David Attenborough filmjein nőttél fel, úgysem ez volt az első alkalom, hogy hallottál a globális felmelegedésről és a környezetszennyezésről.

A második legaggasztóbb a vállalatvezetők számára a technológia előretörése. Tekintettel arra, hogy gusztálva nézik giga gyors számítógépeiken a Tesla katalógust, miközben lustán felemelik a lábukat, hogy az önjáró porszívó körbejárhassa a lakást, aztán rohannak a legújabb verziójú iPhone-ért a boltba, minimum érthetetlen a technológia fejlődési sebessége miatti álmatlanságuk.

Harmadik helyen a territorialitás hatásától tartottak, ami a „nemzetközi helyzet fokozódik” kifejezéssel írható le legegyszerűbben. Hiszen a politikai és gazdasági döntések valóban komolyan átszabhatják egy-egy cég terjeszkedési vagy beszállítói lehetőségeit és vágyait, mint ezt látjuk. Mióta is? Ja, mióta a világ világ, s még két nap.

Milyen komolykodónak és szinte bájosan naívnak tűnnek ezek az aggodalmak a nagy emberektől!

És hát ezek az eredmények még 2019-ben születtek! A 2020-as év eddigi ismeretében csak annyit mondhatunk: ez legyen a legkisebb gondod barátom!

Olyannyira, hogy a 2020-as év legelején végzett felmérés első helyén még mindig a klíma volt az aggodalom fő tárgya, második helyre kúszott a territorialitás és a bronzérmes helyre felavászkodott a szájber biztonság kérdése.

Ha megnézzük az ez év eleji híreket, láthatjuk, hogy bizony a CEO-k sem jósnőkhöz járnak a jövőt prediktálni, hanem ugyanazokat a híreket olvassák, mint mi, a nem-ceok. Úgy tűnik, nekik sincsen titkos, nagyobb összefüggéseket láttató titkos újságjuk, amit járathatnának.

Egy világméretű járványnak kellett kitörnie ahhoz, hogy a CEO-k rájöjjenek arra, hogy semmi sem fontosabb az embereiknél. Mert amennyire rajtuk múlik a növekedés, pontosan annyira gátjai is annak.

A dobogó legfelső fokára került munkatársak joggal örülhetnének, hogy nemes küzdelemben, milyen hamar felértek a csúcsra. Ugyanis 2019-ben a tizenkettedik, míg 2020 elején a tizedik helyen alkották a „futottak még” kategóriát.

Ezen a ponton örömködhetnénk, hogy végre a vezérek észrevették a nyilvánvalót, eljutottunk ide is! De hadd csúnyázzak bele a boldogságba és tegyem fel azt a kérdést, ami benned is felbuzog és joggal: vajon mit árul el magáról az a vezérigazgató, akinek sem 2019-ben, sem 2020-ban és feltehetően az ezt megelőző években sem ez a csípőből tüzelt válasza, amikor megkérdezik, hogy mik vagy kik vállalatának növekedése szempontjából a kulcs tényezők?

2019-ben a vezetők 2%-a tartotta a növekedést fenyegető kockázatnak a munkaerőt. 2020 januárjához képest a vezetők már 21% százalékkal többen gondolták azt, hogy van munkaerő kockázat és ezzel a negyedik helyre csúszott a svéd kislány és a szelektív kuka.

Karantén és -akkor már- több tízezer ember halála kellett ahhoz, hogy meglássuk, hogy az ember a legfontosabb érték?! A munkaerő megszerzése és megtartása lett a legnagyobb kockázat?! Most jöttek rá, hogy nélkülük nem megy?! Hogy muszáj emberszámba venni őket, különben a lábukkal szavaznak és elmennek máshová - például a versenytárshoz?! Nehéz zoom-on keresztül megtartani a zembert, mert a távuralkodásra nem lettek kiképezve a vezetői akadémián?! Hogy bizony fontos a mentális egészségükkel is foglalkozni, mert a távmunka jó dolog, csak az ember agyára és lelkére megy?! Hogy lövésük sincs hogyan fogják felkészíteni őket a járvány helyzet utáni időszakra?!

A vezérigazgatók a jövő munkahelyét úgy látják, hogy továbbra is használni fogják a zoomot (szerintem még most sem késő részvényt venni); és marad a távoli munkavégzés lehetősége. Az irodai létszámcsökkentés is jól hangzik, de kérdem én halkan, akkor miért zajlanak folyamatosan a csili-vili székház építések, ha már most tudjuk, hogy több ezer négyzetméter úgyis megy a levesbe?

Kapaszkodj, mert most jön a lényeg: amikor az a kérdés, hogy az elkövetkezendő 12 hónapban milyen irányú fejlesztések várhatók, akkor a CEO-k kétharmada rávágja, hogy a technológiai fejlesztésre fognak még többet költeni! Eddig minden saját vason futott, most barátkoznak a felhővel. Király!

És akkor most már üvöltve kérdezem: nem az emberekre kellene költeni, akik a legnagyobb versenyelőnyt jelentik?! Akiknek a megtartása, fejlesztése az abszolút prioritás?!

Ha rájöttek végre, hogy az embereik a legfontosabbak és szeretnék őket megtartani és a legjobbakat megszerezni, akkor nem rájuk kellene költeniük a mindent IS?

De.

Miért csodálkozunk, hogy az elgyötört HáeResek hiába vonszolják maguk mögött a székeiket csikorogva, csak nem találnak vele helyet a nagy kerek board asztalnál?!

Tisztelt publikum, csak tessék, csak tessék! Itt látható a büdös hal. Meg az ő feje.

Füredi Júlia
szervezetpszichológus
www.furedijulia.hu

hrportal.hu