Az, hogy valaki részmunkaidőben, napi 4-6 órában vagy heti 20 órában dolgozik 40 helyett, nem befolyásolja, hogy az illetőnek hány nap szabadság jár egy évben. A félreértést talán az okozza, hogy a Munka Törvénykönyve úgy fogalmaz:

„A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár.”

Itt azonban nem a napi munkaidő mennyiségére utal a szabály, hanem az adott naptári évben munkaviszonyban, illetve a törvény alapján olyan jogviszonyban töltött napokra, melyek után szabadság jár. Vagyis, ha valaki egész évben dolgozik az adott munkáltatónál, akkor az egész év után számított szabadság jár a részére. Abban az esetben, ha valaki csak július 1-től kezdett az adott munkahelyen, akkor részére az időarányos szabadság jár, azaz az egész éves szabadságának a felére lesz jogosult annál a munkáltatónál.

Ha valaki év közben vált munkahelyet, akkor azzal is számolnia kell, hogy az új munkahelyen csak az éves szabadsága időarányos részével gazdálkodhat majd.

Így van ez akkor is, ha a régi munkahelyén nem vette ki a munkaviszony megszűnéséig járó szabadságát, mert mondjuk nyárra tartogatta. Ilyenkor a megmaradt szabadságát nem tudja magával vinni. Bár azt nem veheti már ki, azért nem veszik el teljesen, hiszen a ki nem vett szabadságot a munkaviszony megszűnésével pénzben kell kifizetni a részére.

A Munka Törvénykönyve nem tiltja meg, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt szabadságra menjen. Hogy miért gondolják mégis, hogy a próbaidő alatt tilos a szabadság? Ennek oka ismét egy tévhit, ami abból fakad, hogy a törvény alapján a munkaviszony első 3 hónapjában a munkáltató nem köteles szabadságot kiadni a munkavállaló kérésére. Tehát nem tilos, csak a munkáltató nem köteles.

Mivel a legtöbb esetben a próbaidő 3 hónapig szokott tartani, ezért ezt a szabályt önkéntelenül összekötötték a próbaidővel. Vagyis egy 3 hónapos próbaidő esetén a próbaidő egybeesik azzal az időszakkal, amikor a főnök nem köteles elengedni szabadságra az új munkatársat. De ez a 3 hónapos határidő valójában nincs a próbaidőhöz kötve. Ha valakinek 2 hónapos a próbaideje, akkor is él a szabály, hogy a munkáltató nem köteles a munkaviszony első 3 hónapjában a munkavállaló kérése szerinti kiadni a szabadságot.

Újabb tévhit, hogy a kivett szabadságnapokat minden napra kell számolni, beleértve a heti pihenőnapokat vagy akár a munkaszüneti napokat is. Ez azonban így nem helyes. A Munka Törvénykönyve kimondja, hogy

„A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni.”

A szabadságnapokat mindig azokra a napokra kell számolni, ami a munkavállaló munkaidő-beosztása alapján neki munkanap lenne. Ha valaki hétfőtől péntekig dolgozik és szombat, vasárnap nem, akkor 7 nap szabadság esetén hétfőtől a következő hét keddig nem kell majd dolgoznia. Összesen tehát 9 napot tölthet a munkahelyétől távol. A szabadság azokra a napokra vonatkozik, melyek egyébként munkanapok lennének a számára.

A szabadság lényege a pihenés, kikapcsolódás, regenerálódás. Éppen ezért a Munka Törvénykönyve szigorú, és nem engedi meg, hogy a szabadság helyett pénzt kapjon a munkavállaló. A törvény kimondja, hogy

„A szabadságot – egy meghatározott eset kivételével - megváltani nem lehet.”

Mi az egyetlen kivétel?

„A munkaviszony megszűnésekor, ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani.”

Amikor valakinek megszűnik a munkaviszonya, és a megszűnésig nem vette igénybe az összes, időarányosan járó szabadságát, akkor a ki nem vett szabadságot pénzben kell kifizetni részére.

hrportal.hu / erthetojog.hu