Ha már irodalmi jellegű a cím, akkor maradjunk is ezen a vonalon és tegyük fel a kérdést: emelni vagy nem emelni? A béremelés ellen érkezett már a napokban egy súlyos – és racionális – érv: jelesül, hogy tovább gyorsítja az ár bér-spirált, ezért most nem ezt kell tenni. A szakszervezetek elég vehemensen reagáltak erre a kijelentésre, de nekik ez a dolguk, viszont munkaadói oldalon sem egyszerű a helyzet. Ember legyen a talpán, aki jó színben tudja feltüntetni a dolgozójának az, hogy „higgye el kedves munkavállaló, azzal, hogy nem emelem a maga bérét, csak az inflációt csökkentem, hiszen sem maga, sem a kollégái nem fognak étolajat venni, így két három év múlva ismét megfizethető lesz Önnek is. Tehát hamarosan hálás lesz nekem”.

Pillanatnyilag még erősen kínálathiányos a munkaerőpiac, így ez az irány nem biztos, hogy képviselhető, de lehetséges, hogy a fordulat bekövetkezik.

Mielőtt nekiállunk bért emelni, látni kell, hogy a piacon a helyükön vannak a béreink vagy sem, illetve mit kérek a béremért? Ennek megállapítása nem rettentően bonyolult, hiszen ma már elég sok béradatbázis vásárolható, de ezekkel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy nagyon könnyű félrepozícionálni a bért. Fontos látni, hogy milyen szegmensben és kikkel versenyzünk a munkavállaókért. Ha 50 fős kisvállalat vagyunk, akkor a bérszámfejtői pozíciónkat ne egy 4000 fős multival vessük össze.

Némiképp veszett fejsze esete, ha már az exit interjúkból jövünk rá, hogy alulfizetjük a munkavállalóinkat, de cselekedi még akkor sem késő.

A béremelés egyik hátulütője, hogy hosszútávú és végleges elköteleződést jelent, így nem csak az adott évet érdemes vizsgálni, hanem amennyire lehet a jövőbeni üzletek fényében érdemes dönteni. A fedezet és a megtartás a Szkülla és Kharübdisze a béremelésnek, mert ha nincs fedezet, akkor financiálisan védtelenek vagyunk az erősebb piaci szereplőkkel szemben, bár ezt azért némileg ellensúlyozni lehet juttatásokkal, employer brandinggel vagy munkaidő-kedvezménnyel.

Az erős bérpiaci nyomásnak lehet olyan hatása, hogy bizonyos élőmunkát kiváltunk, gépesítünk, így valamelyest élénkülhet a beruházási kedv. A beruházással a béremelkedés hatását valóban kivédjük, de szem előtt kell tartani a bér egyik előnyét, hogy kordában tartható vele a likviditásunk. A beruházással ugyanis megnövekszik a lekötött tőke nagysága, ami egy elhúzódó, ínségesebb időszakban problémát okozhat.

Ez a kérdés talán a legnehezebb, mert míg a fentiek üzleti alapú, személytelen kérdések, itt már megjelenik az ember, a kolléga, aki mögött család, sors és egzisztencia húzódik.  Ha nagyon humánusak vagyunk, akkor az alacsonyabb jövedelmű réteget célozzuk a béremeléssel, de itt megvan a veszélye annak, hogy a kialakított bérollónkat, vagy gradeket összetoljuk és nem jelennek meg a bérben a felelősségi szintek, az elismerés. Persze van, ahol munkaköri szinten zajlik a bérek meghatározása, de azt gondolom, még ott is a közvetlen vezetőn keresztül differenciálódik a béremelés. 

Ha egy picit filozofikusan közelítem meg a kérdést, akkor a béremelést nem szociális alapon kellene végrehajtani, de azzal, hogy az inflációt követjük a béremeléssel -túl a piaci versenyen-, valójában a háttérben mégiscsak szociális érvek vagy motivációk húzódnak.

Naponta halljuk az ár-bér spirál szót, így nem mehetünk el szó nélkül az árak mellett. Nehezen képzelhető el, hogy a termékünk vagy szolgáltatásunk árazására ne lenne hatással a végrehajtott béremelés, így túl azon, hogy a vevők, megrendelők áremeléssel szembesülhetnek, a várt közgazdasági fordulat, amely szerint a keresleti oldal kezd visszaszűkülni és ezáltal csökkennek az árak majd, oda vezethet, hogy üzletet veszítünk. Azt kell tehát végiggondolni, hogy a terméken vagy szolgáltatáson van-e akkora marzs, hogy a nagyobb béremelést egy kisebb, a piacon még viselhető áremelés mellett végre tudjuk hajtani.

A béremeléssel járó fő kockázat jelen gazdasági környezetben az, hogy bizonytalan, hogy a keresleti oldalon meddig tart még ki a lendület, meddig marad meg a kínálathiányos munkaerőpiaci állapot. Éppen ezért kevésbé kockázatos megoldás az, ha adható juttatásokon keresztül a dolgozónak adott jövedelem megnő, de vész esetén vissza lehet ezeket nyesni és nem leépítéssel kell kigazdálkodni azt, hogy életben maradjon a vállalatunk.

Lehet egyedül vagyok a véleményemmel, de azt gondolom, hogy ilyen adható juttatásokkal első körben a munkavállaló költségét kell csökkenteni: munkahelyi étkezés, munkábajárás és egyéb költségtérítések. Én a home office-t is ide sorolom, csoportosan igénybevehető szolgáltatások, munkaidő kedvezmény, magasabb cafeteria keret, kedvezményes vásárlási lehetőség, ingyenes kávé és italfogyasztás, céges autó magánhasználata, és még ki tudja mi minden, amit nálamnál kreatívabb emberek már kitaláltak, vagy majd kitalálnak. 

A fentieken felül biztosan lehet még kitalálni olyan szempontokat, amelyek mentén kockázatot lehet értékelni egy béremelés kapcsán, de talán sikerült néhány olyan vetületet megmutatni, amellyel sikerült (további) gondolatot ébreszteni.

www.hrportal.hu