Érdekessége, hogy önállóan életképtelen…

Körülbelül 10-12 ezer éve kezdték először az indián törzsek gyűjteni értékes magjait, a termesztése pedig 5-7 ezer éve indult. Vad formája nem is ismert, és érdekessége, hogy ember nélkül már nem lenne képes élni, szaporodni. Ennek oka, hogy a kukorica magok önmaguktól nem tudnak leperegni a csutkáról. Esélyes, hogy „az emberrel eltöltött idő” az oka, hogy ilyen horderejű változások lettek e növényfaj felépítésében, életében.

Egyes kutatók szerint a kukorica bizonyítéka lehet az emberi kultúra sokkal ősibb voltának, mint ahogy azt ma általában gondoljuk.

 

E növény a XVI. században Amerika felfedezésével érkezett a tengeren túlról Európába, majd elterjedt a világon. Eljutott Törökországba is, és onnan hazánkba, emiatt lettek népies nevei: a tengeri és törökbúza.

 

Csemegekukorica: az egészséges nyári kedvenc

A friss kukoricaszemekből 100 gramm 90 kalóriát, a szárított 330-360 kalóriát tartalmaz. A friss szemek 75% vizet, 3-10 g fehérjét, 4,3 g zsírt és igen sok, 15-17 g szénhidrátot, többek között glükózt, fruktózt és szacharózt, valamint összetett szénhidrátokat, keményítőt és 1,8-2,8 g növényi rostot tartalmaznak.

A vitaminok közül A-vitamin tartalma a jelentős. Sárgás színét főként béta-karotin tartalmának köszönheti.

 

Van benne továbbá B1- és B2-vitamin, előbbit akár vidámság-vitaminnak is nevezhetnénk, mert hiányában az ember hajlamos az idegességre, depresszióra.

Tortilla: hazánkban is kedvelt

A kukorica 1,5 mg niacinja (ami a B3-vitamin) jellemzően olyan kötött formában van jelen benne, ami az ember emésztőrendszere számára nem hozzáférhető. Meszes vízzel kezelve azonban - ez a tortillakészítés fontos lépése is - a niacin már felvehetővé válik.

 

A nagyrészt kukoricaliszten élő népeknél könnyen kialakulhat a pellagra, a niacin-hiányában jelentkező betegség.

A kukorica lisztje gluténmentes, ennél fogva a búzalisztre érzékenyek is nyugodtan fogyaszthatják. Foszfatidil-szerin tartalma az agyi információátadás egyik kulcsmolekulájaként különösen a középkorúaknál, és idősebbeknél hasznos a szellemi frissesség megtartásához.

 

Kukoricatea? ilyen is van…

Koreában kedvelt a kukoricatea, ami egy pirított kukoricából készített könnyű ital. Ezt a hagyományőrző itókát gyakorlatilag víz helyett isszák, a másik koreai jellegzetesség az árpatea mellett, sőt előfordul, hogy keverik a kettőt.

 

Egy lágy, kissé édeskés ízű főzetről van szó, amiben természetesen visszaköszön a pörkölt kukorica zamata. Inkább csak hidratálónak tartják, amiből szinte mindig álldogál egy kancsónyi a hűtőszekrényben-, habár némi tápanyagtaralma azért van.

 

Állítólag segíti az emésztést, csökkenti a vérnyomást, és kedvezően hat a vesék állapotára, a túlzásba vitt fogyasztása azonban nem ajánlott.

Elkészítése nem bonyolult: a szárított kukoricát megmossuk, hagyjuk megszáradni, vagy alaposan lecsepegtetve vékony rétegben a hideg serpenyőbe (pl.: öntöttvasból készültbe) öntjük, és csak utána kapcsoljuk be a lángot. Aranybarnára pirítjuk rendszeresen mozgatva a szemeket. Hagyjuk kihűlni a magokat, és tegyük jól záródó dobozba. A tea készítés során három evőkanál pirított kukoricát teszünk 4 csésze vízhez, felforraljuk, majd alacsony hőfokra állítva további 15-20 percen keresztül főzzük. Szűrés után ízlés szerint melegen, vagy hidegen fogyasztjuk.

Gyorsabb módszer amikor a pirított kukoricát durvára zúzzuk, majd kb. 1 evőkanálnyit teszünk egy csészébe és forró vizet öntünk rá. 5-10 percig áztatjuk attól függően, hogy milyen „erős” teát szeretnénk kapni.

 

Emellett hideg úton is készíthetjük, ahhoz 1 órán keresztül szükséges áztatni a langyos, hideg vízben a pirított kukoricatöretet.

A kukoricabajusz is hasznos

A főtt kukorica magas víztartalmának köszönhetően hidratál, a rostjai jelentős szerepet játszanak az emésztés könnyítésében, csökkenti a székrekedést és a puffadást. Antioxidáns és gyulladásgátló hatású is, emellett kis mértékben csökkenti a vércukorszintet és javítja a vérkeringést is.

A kukoricabajusz (a növény bibeszálai megszárítva) belsőleg a népi gyógyászatban elsősorban húgyúti problémák (vesekő, vesehomok, hólyaghurut, húgyúti gyulladások, vese eredetű folyadék visszatartás) megelőzésére, köszvényre, cukorbajra, ödémára alkalmazzák, de gyakori alkotója napjainkban is a fogyasztó teakeverékeknek, enyhén vizelethajtó hatása miatt.

 

A kukoricabajusz szaponint, cseranyagot, barna és sárga színanyagot, zsírosolajat, karvakrol illóolajat, pentozánt és keserű glikozidát tartalmaz. Köhögés ellen a bajuszt általában a kukoricaszemmel együtt főzik meg, és szüredékét cukorral, vagy mézzel erősen ízesítették, majd forrón adták a betegnek. A kukoricabajuszból és a buroklevelekből készült borogatás segít a gennyes sebek felfakadásánál.

 

Nyáron leginkább a főtt csemegekukorica a sláger, de lehet grillezni is, így jelentősen más íze lesz. És akkor ne feledkezzünk meg arról, hogy a bio-etanolgyártás egyik alapanyaga. A fermentáció során előbb kukoricasör, majd pálinka készül, ami gyakorlatilag az üzemanyagként és üzemanyag adalékként használható bio-etanol. A folyamat során megmaradt kukorica törköly pedig keményítőben már szegény, de fehérjében gazdag állati takarmány.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu