2016. december 17-én Megjelent a 2017/2018 évekre előírt minimálbér és a garantált bérminimum cím alatt tájékoztattuk látogatóinkat a Kormánynak a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról szóló 430/2016. (XII. 15.) Korm. rendeletéről, amelynek hatálya minden munkáltatóra és munkavállalóra kiterjedt.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. közleményében kihangsúlyozza, hogy minél nagyobb az adott vállalkozás, annál kevesebb munkavállalót érint a minimálbéremelés okozta bérnövekedés. Míg a 20 fő alatti vállalkozások esetében a dolgozók 29%-a, s a 21-50 fő közötti kategóriában is a munkavállalók 23%-a érintett, addig a 250 fő feletti vállalatoknál már csak a létszám 14%-a minimálbéres. A garantált bérminimum (szakmunkás minimálbér) esetében a 20 fő alatti cégek dolgozóinak közel harmada (31%) kap ekkora bért. Ez az arány a vállalati méret növekedésével kissé csökken (21-25%-ra), s a nagyvállalatoknál éri el a mélypontot 15%-kal.

A kötelező minimálbéremelés a leginkább a könnyűiparnak okoz nehézséget, ott a dolgozók 37%-a minimálbéren foglalkoztatott, de az élelmiszeripart, a kereskedelmet és az építőipart is átlag felett sújtja (a létszám 27-28%-ának kell emelni a bérét). Átlag alatt van ilyen foglalkoztatott a fémiparban (13%), a vegyiparban (15%), a gépiparban (16%), az egyéb feldolgozóiparban (19%), valamint az üzleti szolgáltatásokban (20%). A garantált bérminimum emelése hasonló „rangsort” alakít ki. A három leginkább sújtott ágazat a könnyű-, az építő- és az élelmiszeripar, ahol átlagosan a létszám 32-35%-a alacsony bérű szakmunkás. A kereskedelemben és az üzleti szolgáltatásokban minden negyedik, az egyéb feldolgozóiparban minden ötödik munkavállalónak emiatt emelni kellene a bérét. A legjobb helyzetben ebben a tekintetben a gépipari cégek vannak, ahol a létszám 12%-a van szakmunkás minimálbéren.

A felmérésből tehát kirajzolódik, hogy a hazai kkv- és nagyvállalati kör nagy terhet kapott a „nyakába”. A 4 százalékpontos járulékcsökkentés a nagy érintett létszám miatt alig jelent érdemi segítséget ebben a körben, így kérdéses, hogy ezt hogyan tudják majd „kigazdálkodni” a kisebb vállalatok, másrészt, hogy részben emiatt, hogyan alakulnak a minimálbéremelésből befolyó állami bevételek, egy egyébként erősen túladóztatott körből.

Ide rímmel a Policy Agenda KKV vizsgálata arról, hogy mennyire érzik a cégvezetők saját ágazatukban a munkaerő hiányát. A Policy Agenda a kis- és közép vállalatok körében végzett konjunktúra felmérését reprezentatív módon, 500 cég vezetőjének válaszai alapján készítette. A kutatási adatok szerint 55%-uk jelentős problémának tartja, míg 22%-uk szerint mérsékelt gondokat okoz, hogy nem találnak elég munkaerőt és mindössze a válaszadók 20%-a mondta, hogy nem jelent nehézséget a munkaerőhiány a saját területén, valamint 3%-uk nem tudta eldönteni. A vizsgálat során megkérdezték azt is, hogy különböző társadalmi csoportok bevonásával mennyire lehet enyhíteni a munkaerőhiányon. A cégvezetők 1-től 5-ig terjedő skálán értékelték (1=minimális mértékben alkalmasak a munkaerőhiány kezelésére, 5=teljes mértékben) a potenciális munkavállalókat.

A legkevésbé integrálhatónak a közmunkásokat tartották (1,41-es átlagérték), míg őket követték a tartósan munkanélküliek (1,73). A megváltozott munkaképességűek esetében is alacsony a cégvezetők szemében a lehetséges munkaerőpiaci aktivizálás lehetősége (1,86).  Az előzetes várakozásokhoz képest jobb helyezést értek el a külföldi vendégmunkások (1,87). Az ő esetükben – bár nem választották külön az Európán belülről és kívülről (főleg a migrációs válsággal összefüggésben) érkezőket, de – érezhetően nagy a velük szembeni ellenérzés. Ezt mutatja az is, hogy a válaszadók 60%-a egyáltalán nem lát lehetőséget az ő bevonásukra a munka világába. A legnagyobb „támogatottsága” a pályakezdő munkanélkülieknek van, az átlagértékük 3,21. A magyar társadalmon belül a megváltozott munkaképességűek sokkal alacsonyabb szinten foglalkoztatják, mint az Európai Unió átlaga. Ez egyértelműen potenciális munkaerő tartalék a Policy Agenda szerint, de hozzáteszik: a cégvezetők nem látják bennük a lehetőséget, érezhetően félnek a foglalkoztatásuktól. Arra a kérdésre: „Alkalmazna-e a jelenleginél több megváltozott munkaképességűt saját vállalkozásánál?” a válaszadók 74%-a azt mondta, hogy nem, mert nincs megfelelő munkakör számukra. Ugyanakkor 17%-uk, ha megfelelő képzettségű alkalmazottat találna, akkor lát erre lehetőséget, míg 7%-uk plusz állami támogatáshoz kötötte ezt, 3%-uk pedig még a képzési költségeit is állná a dolgozójának.

 A GKI „Terhek és ellensúlyok” – Hány főt érintenek a kötelező béremelések?” című publikációját elérhetik itt http://www.sutoipariegyesules.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2401:a-minimalber-emeles-vallalati-hatasai&catid=9:hirek-esemenyek&Itemid=34

www.sutoipariegyesules.hu