„Kaposváron kéthetente indul egy új projekt” (Fotók: Varga Imre)

A klímaváltozás egyre nyomasztóbban érinti az agráriumot is, ezért a szakma feladata a biztonságos növény­termesztés, állattenyésztés és élelmiszer-termelés feltételeinek megteremtése. Ezt a célt szolgálja legújabb, négyéves projektünk, amelynek során olyan technológiákat akarunk kidolgozni, amelyek segítségével a talajtól az asztalig követhetjük a termelési folyamatot – jelentette be Tossenberger János, a Kaposvári Egyetem dékánja a projektindító tájékoztatón. A csaknem hatmilliárd forintos program szakmai vezetője lapunknak elmondta, hogy a projektet a Bábolna Tetra Kft., a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt. és az egyetem alkotta konzorcium viszi végig. 

Célkitűzéseiket – ismertette a dékán – négy év alatt, négy részprojekt és összesen 31 kutatási feladat keretében kívánják megvalósítani. Az első részprojektben a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait kompenzáló növénytermesztési, állattenyésztési és takarmányozási technológiák fejlesztését tervezik a legfontosabb hazai növénykultúrák és gazdasági haszonállatfajok esetében. Itt a cél olyan takarmányozási technológiák kidolgozása, amelyek alkalmazásával csökkenthető az anyagcsere során keletkező hő, mérsékelhető a hőstressz termelésre gyakorolt kedvezőtlen hatása. A második részprojektben a takarmánybiztonság javítását célzó agrotechnológiai és növény-monitoringrendszereket fejlesztik, precíziós növénytermesztési, állattenyésztési és takarmányozási technológiákat terjesztenek el.

A harmadik „alfejezet” célja a változó klimatikus viszonyok hatásait toleráló baromfihibrid(ek) nemesítése, a hőstressznek ellenálló(bb) gazdasági haszonállatfajok elterjesztése, és ezen állatfajok igényeihez adaptált tartási és takarmányozási technológiák fejlesztése. A negyedik részprojekt feladata az első három eredményein alapuló, növényfajokra épülő agrotechnikai, takarmányozási monitoringtechnológia prototípusainak, valamint azon állattartási és takarmányozási technológiák definiálása, amelyek alkalmazásával extrém hőmérsékleti viszonyok mellett is jó minőségű állati termékek állíthatók elő.

A kialakuló termelési lánc(ok) a lehető legnagyobb mértékben figyelembe veszik az ökonómiai, és ami talán még fontosabb, az ökológiai szempontokat is – hangsúlyozta Tossenberger János. Az elvégzendő feladatok közül kilenc a növénytermesztéshez, húsz az állattenyésztéshez kapcsolódik, egy pedig technológiai és a prototípus specifikációt segíti. A Kaposvári Egyetemen tizenöt, a Bábolna Tetránál és Dalmand Zrt.-nél hét-hét kutatást végeznek, egy feladatot pedig a három konzorciumi tag együtt valósít meg. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb mezőgazdasági projektjének – amelyet a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretein belül valósítanak meg – költségvetése 5,9 milliárd forint, amelyből 1,8 milliárd saját forrás, 4,1 milliárd támogatás. „Az összeg negyven százalékát infrastrukturális beruházásokra, hatvan százalékát kutatásfejlesztésre fordítjuk – mondta Tossenberger János. – Több állatfaj számára teljesítményvizsgáló laboratóriumot, szarvasmarha nukleusz telepet és halnevelő kutatóbázist is építünk. A kivitelezésre másfél év áll rendelkezésre, a kutatómunkára két és fél. Az új létesítmények alapot adnak a további kutatásokhoz, pályázatokhoz és más egyetemekkel való együttműködéshez is.”

A mi feladataink között szerepel a hőtűrő (heat tolerance) Tetra HT és egy krémszínű tojást termelő baromfihibrid „kidolgozása” – mondta lapunknak Orbán Attila, a Bábolna Tetra Kft. igazgatója. – Emellett fejlesztjük Leghorn és Rhode Island vonalainkat is, és a magas hőmérséklet-termelésre gyakorolt hatásait is vizsgáljuk.

„Nagy károkat okozott a bolognai rendszer”

5 perces interjú: Tossenberger János, a Kaposvári Egyetem dékánja

– Egy tavaly publikált felsőoktatási rangsorban Kaposvár az első helyen végzett az agráregyetemek között. Mit jelent ez önöknek?

– Elsősorban örömöt, a munkánk elismerését. Itt kéthetente indul egy új projekt, van innovatív gondolkodás, és van jó sajtó. Utóbbi azért fontos, mert a szülők is befolyásolják a gyerekeket, hol tanuljanak tovább. És nem marad hatástalan, ha a mi sikereinkről olvasnak. A korábbi években az volt a tendencia, hogy a régióból került ki a hallgatók hetvenöt százaléka, maradékuk az ország más részeiből érkezett. Ez a folyamat most felborulni látszik, mert a tavalyi adatok szerint már a hallgatók negyven százaléka nem a régióból jött hozzánk. Ez talán azt mutatja, hogy a szülők megnézik, hová küldik gyerekeiket. Az egyetem, oktatóinak kilencvenöt százalékos minősítettségével az első három hely egyikén van.

– Mekkora a szakemberhiány a mezőgazdaságban?

– Nagy. És ezt nem tudom szépíteni. A frissen végzettek pillanatok alatt eltűnnek, mert vagy otthagyják a szakmát, vagy azonnal elhelyezkednek.

– Hány hallgató jár most önökhöz?

– Az agrárkarra több mint hétszáz. De két évtizeddel ezelőtt sokkal kevesebb, négy-öt helyen képeztek mezőgazdasági szakembereket. Az említett ranglistán huszonhárom képzési hely szerepel.

– Mi az oka ennek a nagy létszámnak?

– A bolognai rendszer hozta magával. Ha jól lepapírozták, szinte bárhol indulhatott agrár kar, akár ötven hallgatóval is. Mára igen nagy mértékben elaprózódott az agrár-felsőoktatás. Ám ha ezt figyelembe vesszük, hogy így megtartottuk a mi hallgatói létszámunkat, az komoly teljesítmény.

– Ez a hétszáz ember hány évfolyamra jár?

– A bolognai rendszernek „hála” van egyszer egy alapképzés, ami három év plusz egy gyakorlati félév. Elviekben mesterképzésre az alapképzésben résztvevők harminc százaléka mehetne. De nem megy, mert a hallgatók egy része azt hiszi, hogy mindent tud, mindent megtanult. Csak ez sajnos nincs így, és az ilyen emberekkel a gyakorlat nem tud mit kezdeni.

– Ennek mi az oka?

– Az, hogy amikor az alapszakokat létrehozták, az ötéves alapképzés anyagát három évbe „taposták” bele. Ennyi idő alatt ennyi anyagot megfelelően nem lehet elsajátítani. Másrészt gyengébb képességű dákok érkeznek a középiskolákból is. A túlliberalizált követelményrendszer egyértelműen nem tett jót az oktatásnak. Tíz oldalon mindenki fel tudja sorolni, hogy milyen jogai vannak, de arról megfeledkeznek, hogy nekik egy dolguk van, tanulni.

– Ezek kemény szavak.

– Lehet, de igazak. A kilencvenes évek elején is három utóvizsgát engedélyeztek egy tárgyból, kilenc után pedig mehetett a hallgató isten hírével. Ma egy tárgyból egy tanulónak kilenc utóvizsgája lehet, mégsem lehet eltanácsolni az intézményből. És görgetheti maga előtt a vizsgát. És most nem ostorozni akarom a bolognai rendszert, de ha megnézzük, hol tudták megőrizni a képzés színvonalát, akkor azt látjuk, hogy azokon a helyeken, ahol megmaradt az ötéves képzés. A másik nagy probléma, ahogy azt már Palkovics László oktatásért felelős államtitkár is többször hangsúlyozta, az alulfinanszírozottság. Amikor az új rendszert megalkották, akkor az agrárképzést is a „PCR képzésbe” sorolták. Azaz papír, ceruza, radír. Na ez nem működik. Ezért örülünk annak, amit nemrég Palkovics László mondott, hogy nem látja semmi okát annak, hogy az agrár-felsőoktatás finanszírozása egyenlő legyen a gyógyszerészekével és az orvosokéval.

– Ez mit jelent?

– Háromszoros szorzót.

A legfontosabb kérdés az eredményes növénytermesztés fenntarthatósága

5 perces interjú: Gyenei Ferenc, a Dalmand Zrt. igazgatója

– Önök miért csatlakoztak a kon­zorciumhoz?

– Mert tisztában vagyunk azzal, hogy mekkora jelentősége van és lesz a minőségi élelmiszer–előállításnak. A Földön óvatos becslések szerint 2100–ban kilencmilliárd ember él majd, s ez azt jelenti, hogy a növénytermesztés hatékonyságát ötven százalékkal emelni kell. Ezt segíti a precíziós mezőgazdaság, amely egyenlő lesz az egészséges élelmiszerrel.

– Önök hét feladatot vállaltak, melyik ezek közül a legfontosabb.

– Valamennyi fontos, de kiemelném a precíziós talajtérképezést. Ennek rendkívül nagy a jelentősége, hiszen segíti az öntözési eljárások fejlesztését, s az öntözés elengedhetetlen része lesz a növénytermesztésnek, a biztonságos takarmány-előállításnak. De nem mindegy, hogy mikor öntözünk, ezt a tevékenységet is optimalizálni kell, mérni hány milliméter víz hasznosul, mennyit juttatunk ki, adott növénynek adott körülmények között milyen az optimális cseppméret. És az sem mindegy, hogy milyen növényről beszélünk, és az sem, hogy milyen talajon folyik a termesztés.

– Mit kell tudni az előadásában említett precíziós növénytermesztési monitoringrendszerről?

– Például azt, hogy segítségével megállapítható, hogyan tűri a hőstresszt a növény, sőt általa előre fel tudjuk készíteni a növényeket a stresszre, megtudhatjuk például, hogy mikorra kell időzíteni a gyomirtást, stressz előtt vagy után.

– Milyen típusú növényvédelmet folytatnak?

– Táblaspecifikusat, pontosabban, ma már inkább táblafolt specifi­kusat. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy sakktáblát, csak itt sokkal több és szabálytalanabb mező van. És sokkal több szín. Egy hektáron belül is eltérő a talaj tápanyag-szolgáltató képessége, amit rendkívül sok tényező befolyásol. A lényege, hogy műhold, repülő vagy drón segítségével figyeljük a táblákat, az adatokat elemezzük, és az eredmények birtokában cselekszünk. Rendkívül sok információ érkezik be, és nem mindegy, hogy azokat hogyan dolgozzuk fel. Most azon dolgozunk, hogy adott táblákon belül a legnagyobb biztonsággal lehatároljuk a nagyobb termőképességű foltokat.

– Vannak már eredményeik?

– Egyes kísérleteinket évekkel ezelőtt elkezdtük, ma az akkori termésmennyiséget harminc százalékkal kevesebb víz felhasználásával tudjuk elérni. Úgy látjuk, hogy az input anyagok mennyiségét tizenöt-húsz százalékkal lehet csökkenteni, ami, ha azt vesszük, hogy egy hektár „bekerülési költsége” háromszázezer forint, komoly megtakarítást jelent. Mindezek rendkívül komoly dolgok, mert ha kívülről nem is látszik, azért mi tudjuk, hogy most az eredményes növénytermesztés fenntarthatósága a kérdés.

magyarhirlap.hu