Ebben a cikkben egy meglehetősen fiatal szakszervezeti tisztségviselővel beszélgetek. Horváth Ágnes idén áprilistól már főállásban dolgozik a MÉDOSZ-nál, így próbál minél szélesebb körben tájékoztatást nyújtani a munkavállalók számára a szakszervezeti tagság fontosságáról. Fiatal kora ellenére már 4 éve szakszervezeti tag, lelkesedésének köszönhetően pedig immár főállásban csinálhatja azt, amit szeret: a szakszervezeti munkát. Vajon ő, hogy látja a szakszervezetek jövőjét?

Te, hogy kerültél kapcsolatba a szakszervezetekkel? Hol kezdtél el dolgozni és miért lettél tag?

2010-ben kerültem a szombathelyi FALCO Zrt-hez, ahol - a nagyvállalatokhoz híven - szakszervezet is működött, működik. Rögtön be is léptem, gondoltam ez még jó lehet a későbbiekben, hogy egy munkavállalói érdekképviselet áll mögöttem, akik, ha baj van, segítenek. Két évre rá megválasztottak gazdasági ügyintézőnek, így már mélyebben beleláthattam a szakszervezeti munkába, majd ugyanebben az évben a III. Területi Választmány tagja és koordinátora is lettem. Így a területi választmányi elnök mellett számos új tapasztalatra tettem szert és egyre inkább magaménak kezdtem érezni ezt a fajta tevékenységet. 2013-ban bekerültem az Országos Választmány tagjai közé, így még aktívabb szerepet tudok vállalni a szakszervezeti munkában. Idén, a Nyugati Régióban egy TÁMOP pályázat keretén belül szakmai munkatársként a MÉDOSZ alkalmazásába kerültem, így most már fő tevékenységként végzem a tagtoborzást és tagfenntartást.

Fiatal munkavállalóként, hogyan látod a korodbeliek helyzetét a szakszervezetben?

Úgy gondolom, hogy a mai szakszervezet még nincs felkészülve a fiatalok befogadására és ezáltal nehéz elfogadtatni egy fiatallal, hogy csatlakozzon a szakszervezeti mozgalomhoz és tag legyen. A másik dolog, hogy még a fiatal felnőttek sincsenek tisztában az összetartozás fogalmával. Miután hiányos a feléjük irányuló kommunikáció is, így szinte alig van utánpótlás, a meglévő fiatalabb tisztségviselők, pedig nehezen tálalják meg a közös hangot az idősebb generációval.

Bár még nincs nagy tapasztalatod, mint fiatal munkavállaló, miben látod a szakszervezet hanyatlásának okát, a taglétszámcsökkenést?

Néhány év tapasztalat alapszervezeti szinten elég volt ahhoz, hogy rájöjjek a segíteni akarás nagyban hozzájárul a taglétszám megnöveléséhez. Viszont mióta jobban rálátok a szervezet egészére, azt tapasztalom, hogy a mozgalom elöregedett. Kevés az agilis szervező, ezért kevés a belépő fiatal is, ennek következtében zsugorodnak össze a nagy szervezetek.

Milyen problémákba ütközik szerinted a tagtoborzás? Hogyan lehetne javítani az érdeklődést?

Nagy problémának látom, hogy nincs megfelelő tájékoztatás, nem ismerik a szakszervezeteket, mint mozgalmat, nincsenek tisztában a lehetőségeivel, szolgáltatásaival. Szomorú, hogy az esetek nagy részében pont a munkáltató akadályozza a munkavállalók szakszervezetbe való belépését, vagy éppen nem is enged szakszervezetet működtetni. Ha mégis, akkor előfordul, hogy nem hajlandó levonni a tagdíjat, vagy burkoltan fenyegeti a dolgozót, hogy hátránya származhat abból, ha szakszervezeti tag lesz.

A toborzásban akadályt jelent, hogy nincsen elegendő anyagi forrás a hatékony kampányra, kevés a szakember régiós szinten, akik végeznék a toborzási feladatokat, nincs jól működő tájékoztató anyag.

Véleményem szerint a sajtó minél szélesebb körű tájékoztatása, minden friss információ azonnali közzététele a médiában jelentené az érdeklődés javulását. Szerintem a legfontosabb a pályakezdő fiatalok bevonása a mozgalomba, elsősorban hasonló korú munkatárs közreműködésével.

Most aktívan részt fogsz venni ebben a munkában, mit vársz? Milyen eszközökkel próbálod meg vonzóvá tenni a szakszervezetet a nem tagok számára?

Tiszában vagyok vele, hogy nincsenek csodák, de ez nem azt jelenti, hogy egy jól felépített tájékozató anyaggal, ami megfelelően reprezentálja a szakszervezetek segítő szándékát, a munkavállalói érdekek felkarolását, nem lehetne eredményeket elérni. Így már nem is látom olyan pesszimistán a toborzásban rejlő feladatokat. Szerintem ez lehet az elsődleges lépés a dolgozók hatékony megszólításában.

Mi a véleményed a jelenleg zajló konföderációs és MÉDOSZ szintű egyesülésekről, tényleg ennyire fontos? Ez lehet a jövő?

Az alapszervezeteknél a tagoknak nem fontos az egyesülés, ott nem látják ennek a fontosságát. Ez csak az idős, vezető beosztású korosztálynak érdeke, de ettől sajnos nem leszünk erősebbek. Ahogy én látom, középszinten az ágazatoknál teljes a káosz. Arról nem is beszélve, hogy egy jól kidolgozott, életszerű struktúra nélkül nem lesz életképes semmilyen szinten a szervezet. Véleményem szerint a területi jelenlétet kellene erősíteni, ez pedig az MSZOSZ tagszervezeteinek a feladata lenne. Az ő összefogásukkal lehetne előrébb lépni.

(Kunert Annamária)