A szőlősgazdák dolga mégsem egyszerű. Egyre újabb kártevők és általuk terjesztett betegségek ütik fel a fejüket. Ezek megismerése, vizsgálata folyamatosan zajlik annak érdekében, hogy minél hamarabb hatékony védekezési lehetőség legyen a termelők kezében. Nem szabad szó nélkül hagyni a klímaváltozást sem, ami élettanilag jelentősen képes befolyásolni szőlőtermesztésünket. A gyakran hektikus, az évszakokra nem jellemző időjárási körülmények váratlan kihívások elé tudják állítani a termelőket.

Minden betegségnek megvannak a sajátos igényei az időjárást és a gazdanövényt illetően, ezért is tapasztalhatjuk, hogy adott évben egy-egy betegség dominál, és nehezíti meg a termesztést. A szőlőlisztharmat és a peronoszpóra a kultúra két legközismertebb betegsége. Annak ellenére vagy talán éppen azért, mert sokat tudunk róluk, nincs olyan év, hogy ne kelljen védekezni ellenük. A megszokott kórokozókon és kártevőkön kívül azonban a jelentős problémát okozó új betegségeket is érdemes figyelemmel kísérni, melyek ellen gyakran nem áll azonnal biztos védekezés a rendelkezésünkre.

1. kép. Jellegzetesen sodródó levelek (forrás: portal.nebih.gov.hu)

2. kép. Feketedő vessző (forrás: eip.fm.gov.hu)

Hazánkban 2013-ban találták meg az aranyszínű sárgaság fitoplazmát, Zala megyében. A betegséget okozó Grapevine flavescence dorée (FD) Magyarországon karantén kórokozónak minősül, emellett szerepel az Európia Unió közös karanténlistáján is, valamint a hazai növényegészségügyi rendeletben. A betegség ellen nincs alkalmazható növényvédő szer. A fitoplazma jelentősége továbbá abban is rejlik, hogy fertőzött tőkék hozama hirtelen akár 50%-kal is csökkenhet. A tünetek attól függően változhatnak, hogy mikor érte a fertőzés a tőkét. A már a vegetáció elején beteg szőlő elmarad az egészségesektől fejlődés tekintetében. Előfordul, hogy vesszők sem hajtanak, ha mégis, a fásodásuk szinte kivétel nélkül elmarad, állaguk sokkal inkább gumis, ruganyos lesz. Abban az esetben, ha a kórokozó a tőkét később éri el, a megkezdődött fásodási folyamatok leállnak. Az igazán jellegzetes tünetek nyár közepétől jelentkeznek, amikor a fiatal levelek enyhén elkezdenek pöndörödni a fonák felé. Ahogy a lombozat erősödik, a tünetek is úgy lesznek egyre markánsabbak. Így alakulnak ki idővel a kórokozóra jellemző fonák felé pöndörödő, háromszög alakú levelek, amely tünet kiegészül a levelek színi oldalának fémes színeződésével is. Kék bogyójú szőlőtőkén a levelek lilás-bordós színezetűvé is válnak, míg a fehérbogyójú esetében sárgulást figyelhetünk meg. A vegetáció előrehaladtával a tünetek egyre súlyosbodnak. A levélerek mentén sárga elszíneződéseket lehet felfedezni. Ezek idővel az egész levelet beborítják, ami korai száradást von maga után. Azok a levelek, melyek hamarabb száradnak el egészséges társaiknál, tovább is maradnak fenn a tőkén, nehezebben hullnak le. A fertőzött vesszők, melyek nem értek be, a levelekhez hasonlóan elszáradnak, elfeketednek. Igazán késői fertőzés következménye, hogy a már kialakult fürtök és bogyók összetöpörödnek, barnulnak, majd elszáradnak. Azok a rügyek, melyek átvészelték a fertőzést, a következő évben hiába hajtanak ki, a virágzat nagyon hamar elszárad.

A tünetek ezeken felül fajtánként is eltérhetnek; alanyok általában nem is produkálnak látható jeleket, a betegséget azonban magukban hordozzák és terjeszthetik. Fontos azonban megjegyezni, hogy az aranyszínű sárgaság fitoplazma okozta tünetek külön-külön más betegségre vagy akár hiánytünetre is engedhetnek következtetni. Abban az esetben viszont, ha a korábban említett levélelszíneződések, jellegzetes levélsodródások, ruganyos vesszők és elszáradt fürtök is jelen vannak az adott tőkén, akkor elég nagy valószínűséggel a Flavescence dorée-val állunk szemben. A felsorolt tüneteket produkáló tőkékről növényminta szedése szükséges, amelyekből laboratóriumi körülmények között lehet megállapítani, hogy ténylegesen melyik fitoplazmával állunk szemben. Magyarországon szintén elterjedt, de kisebb jelentőségű betegsége a szőlőnek a stolbur fitoplazma, mely megszólalásig hasonló tüneteket okoz a tőkéken. A két betegség ültetvényen belüli terjedésében lehet eltérést felfedezni. Míg az FD fitoplazma esetében a beteg egyedek körül nagyobb foltokban jelentkezhetnek a tünetek, addig a stolbur esetében sokkal inkább az elszórt, egy-egy tőkére kiterjedő fertőzés a jellemző. Ennek oka, hogy a két betegségnek két külön vírusvektora van, melyek eltérő életmódúak.

3. kép. Kabóca csapdázása sárga ragacslappal (forrás: ujkarositok.weebly.com)

A betegség önállóan és mechanikai úton nem képes átjutni másik tőkére. A betegség ellen alkalmazható védekezési eljárás a kórokozó terjedésének megállítása. Az aranyszínű sárgaság fitoplazma fő vektoraként az amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) tartják számon. Így a betegség terjedését a kabóca elleni védekezéssel tudjuk gátolni. A fitoplazma élettere a fertőzött növény háncsrésze. Elsődleges védekezési lehetőség a betegség ültetvénybe jutásának a megakadályozása, vagyis mindenképpen ellenőrzött, megbízható körülmények közül vásároljunk szaporítóanyagot. Abban az esetben, ha egy oltványiskolában felüti a fejét a kórokozó, az iskola elveszti növényútlevelét, majd felszámolás alá kerülnek a készletei. Ilyen esetekben elszigetelési intézkedéseket hajtanak végre az adott iskola körül, valamint kötelezik őket a védekezési eljárások betartására, ami magában foglalja a törzsültetvény rendszeres szemléjét és az amerikai szőlőkabóca egyedszámának monitorozását is.

A betegség elleni védekezés érdekében tehát fontos ismernünk a vektorszervezetet. Az amerikai szőlőkabócának évente 1 nemzedéke jön világra. A nőstény imágók tojásaikat nyár vége felé, a tőke idősebb részein helyezik el. Az innen kikelő lárvák tavasszal az alsóbb részeken található vadhajtásokon vagy leveleken táplálkoznak, ugrálva juthatnak át másik növényre is. Kifejlett egyedekkel már júliusban találkozhatunk, melyek repülve jutnak át az új tőkékre. A kabócák táplálkozás útján veszik fel a fitoplazmát, és így is adják tovább. A szőlő nedveit szívogatják, mellék- vagy főereken keresztül, fejlődési stádiumuktól függően. Az első olyan táplálkozást követően, melyet a kabóca fertőzött növényen végzett, nagyjából 1 hónap lappangási időt követően már képes is továbbadni a betegséget. Ennek oka, hogy a szívogatást követően az egyedekben fel kell, hogy halmozódjon a kórokozó, így az folyamatosan kering bennük, bekerül a nyálmirigyekbe is. Ha a vektorszervezetben kellő koncentrációjú anyag szaporodott fel, az már élete végéig fertőzőképes marad. Annak érdekében, hogy a betegség terjedését visszaszorítsuk, a vektorszervezet felszaporodását kell meggátolni. A kabóca szempontjából érzékeny időszak a lárvastádium vége felé tehető, ami évjáratonként eltérő lehet, de nagy általánosságban virágzást követően kell megejteni az első védekezést.

4. kép. Kifejlett kabóca (forrás: ujkarositok.weebly.com)

5. kép. L3-as lárvastádiumú egyed (forrás: kormanyhivatal.hu)

1. ábra. Amerikai szőlőkabóca elleni védekezési javaslat (forrás: portal.nebih.gov.hu)

Gyakran az elhanyagolt, nem karbantartott ültetvényszomszédságok jelentik a fő problémát. Ennek oka, hogy a kifejlett kabócák röpképesek, így a kezeletlen területen élő egyedek könnyűszerrel hozhatják át a betegséget. Ennek monitorozására alkalmazhatók a sárga ragacslapok, melyeket az ültetvény több pontján érdemes kihelyezni. Ha 10 nap alatt legalább 4 egyedet fog egy ragacslap, rovarölő szeres védekezésre van szükség. Indokolt esetben, ha az egyedszám megköveteli, harmadik alkalommal is lehet védekezni. A helyzet súlyosságától függően vannak olyan növényvédő szerek, melyeket ökológiai termesztésben is szabad használni eseti engedéllyel, annak érdekében, hogy a fitoplazma terjedését megállítsák.

Abban az esetben, ha ültetvényében a fentebb említett tünetek egyértelműen megtalálhatók, karantén kórokozó révén az illetékes hatóságnak be kell jelenteni a fertőzés gyanúját. Mindenképpen a megelőzés a legjobb védekezési lehetőség, így csak megbízható, ellenőrzött helyről érdemes szaporítóanyagot vásárolni. Indokolt esetben a vektorszervezetek elleni védekezést mindenképpen meg kell ejteni, nem szabad hagyni, hogy a betegség továbbterjedjen, ezzel jelentős károkat okozva más gazdáknak. Emellett a hatóságok minden évben végeznek felderítést az úgynevezett pufferzónákban. Az itt gyűjtött minták ezt követően laboratóriumi körülmények között kerülnek kivizsgálásra. Aranyszínű sárgaság esetén értesítik az érintetteket az elvárt teendőkről.

Kálmán Anna Léda
növényorvos

agraragazat.hu