Stressz, szorongás, kimerültség, lehangoltság - számos munkavállaló számára ezek mindennapi érzéseknek számítanak az olyan munkahelyi stresszorok miatt, mint például a hosszabb munkaidő, az egyre növekvő konfliktusok, a több energia-befektetés, a kevesebb erőforrás stb. A munkahelyi stressz következménye nemcsak a szorongás és a harag, de az etikátlan viselkedés, a rossz döntéshozás, a krónikus kimerültség és a kiégés is, melyek mind a személy, mind a szervezet teljesítményét károsítják. Eddig azt hittük, minderre megoldást jelentenek a különféle relaxációs technikák, ám a legújabb kutatások most azt mutatják, hogy sokkal hatékonyabb stresszkezelő módszer az, ha új dolgokat tanulunk. 

Általában kétféleképpen próbálunk megküzdeni a stresszel. Az egyik a stresszes helyzet „legyűrése”, a stresszes munka mihamarabbi elvégzése. A dolgozók hajlamosak az úgynevezett cselekvési elfogultságra, azaz gyors megoldásokat találni, majd büszkének lenni teherbírásukra, és tovább folytatni a munkát a stressz és a fáradtság ellenére is. A másik általános taktika a visszavonulás, a munka ideiglenes felfüggesztése és a stresszes környezet elhagyása. Az utóbbi évek munkaszünetekkel kapcsolatos kutatásai azt találták, hogy a relaxáció és a rövid szünetek javíthatnak az érzelmeinken és az energiánkon. Ez megmagyarázza, miért válnak egyre népszerűbbé az olyan különféle relaxációs megoldások a vállalati életben, mint a pihenő szobák vagy a szórakozásra és közösségi együttlétre specializálódott terek.

Sajnos azonban mindkét megküzdési stratégiának megvannak a maga buktatói. Kutatások megállapították, hogy léteznek bizonyos határaink azzal kapcsolatban, mennyi munkát vagyunk képesek ellátni, és ez korlátozza az első általános stratégiánkat, amelyet a stressz kezelésére alkalmazunk. A folyamatos, a stressz időszakai alatt tett erőfeszítéseink végül kimerüléshez és teljesítménycsökkenéshez vezethetnek, és bár a másik kezelési metódus, a munka elkerülése átmeneti megkönnyebbülést eredményezhet, ám ezzel azokat az alapvető problémákat is a szőnyeg alá söpörjük, amelyek a stresszt okozzák. Amikor egy szünet után visszatérünk, nemcsak ugyanazokkal a problémákkal fogunk szembesülni, de akár bűntudatot és szorongást is tapasztalhatunk. 

Milyen más eszközök állnak a rendelkezésünkre tehát a stressz negatív hatásainak enyhítésére? Van egy harmadik lehetőség is: összpontosítsunk a tanulásra. Sajátítsunk el új képességeket, gyűjtsünk új információkat, keressünk új szellemi kihívásokat. Két közelmúltbeli kutatási projekt 

https://hbr.org/2018/09/to-cope-with-stress-try-learning-something-new

során - az egyik különböző iparágakat és szervezeteket, a másik pedig rezidens orvosokat vizsgált - bizonyítékot találtak a kutatók arra, hogy a tanulási tevékenységekben való részvétellel a dolgozók nincsenek annyira kitéve a stressz káros hatásainak, köztük a negatív érzelmeknek, az etikátlan viselkedésnek vagy a kiégésnek.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulás remek stressz-pufferként, egyfajta lökhárítóként működhet, ugyanis segít a dolgozóknak az értékes eszközbeli és pszichológiai erőforrások felépítésében. Eszköz szinten a tanulás új információval és tudással jár, melyek hasznosak lehetnek a stresszes problémák megoldásában, új készségekkel és képességekkel ruháznak fel a jövőbeli stresszorok megelőzéséhez vagy kezeléséhez.

Pszichológiailag a tanulás idővel a kompetencia és az önhatékonyság érzésének fejlődésével lát el minket, vagyis azzal a magabiztossággal, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat, és tenni önmagunkért. A tanulás segít nekünk a növekedés és a fejlődés célként való megfogalmazásában, és az ehhez való kapcsolódni tudásban, hiszen azt tapasztalhatjuk, hogy a megrekedés helyett folyamatos fejlődésben vagyunk. Az említett pszichológiai erőforrások lehetővé teszik számunkra, hogy rugalmasak legyünk a stresszorokkal szemben.

A tanulás mint eszköz a stressz enyhítésére

Két kiegészítő kutatásban több mint 300 fő, különféle iparágakban dolgozó alkalmazottat vizsgáltak a stresszoraik és viselkedésük vonatkozásában. Korábbi kutatások azt mutatták ki, hogy stressz esetén az emberek hajlamosak arra, hogy etikátlan magatartást (pl. lopás, a munkaidő-beosztás meghamisítása, gorombaság a kollégákkal szemben) tanúsítsanak, ezért most megvizsgálták, mi történik, ha a munkavállalók új dolgot tanulnak, illetve relaxálnak bizonyos időközönként a munkában. Az első tanulmányban napi felméréseket készítettek a munkatársak érzéseiről és tevékenységeikről 2 hét leforgása alatt, a második felmérésben pedig felügyelőik megfigyelésével kapcsolták össze a munkavállalók érzéseit és tevékenységét. Mindkét tanulmányban a munkavállalók beszámoltak tanulási tevékenységükről (pl. milyen dolgokkal szélesítették látókörüket, hogyan kerestek szellemi kihívásokat, tanultak valami újat), illetve relaxációs eszközeikről (pl. szünetet tartottak, sétáltak, szörföltek a neten).

Az első tanulmány megállapította, hogy a stressz ellenére a munkavállalók kevesebb negatív érzelmet (pl. szorongás) tapasztaltak, és kevésbé jártak el etikátlanul (pl. tulajdonították el a cég eszközeit, viselkedtek gorombán társaikkal) azokon a napokon, amikor több tanulási lehetőségük volt a többi naphoz képest. Hasonlóképpen a második tanulmány is arra jutott, hogy az említett előnyök sokkal általánosabbak azok között, akik több tanulási tevékenységről számoltak be.

Ezzel szemben a pihentető tevékenységek nem csökkentették a stressz káros következményeit: az alkalmazottak ugyanolyan negatív érzelmi szinteket tapasztaltak, és ugyanolyan etikátlan viselkedést tanúsítottak függetlenül attól, hogy relaxáltak-e vagy sem. A relaxáció tehát nem tűnt olyan hasznos stressz-puffernek, mint a tanulás. 

A tanulás stresszt hárító hatásait egy másik tanulmány is vizsgálta rezidens orvosok részvételével, akiknek a munkája számtalan stresszes feladattal járt, hiszen hosszú órákat kell dolgozniuk kevés pihenéssel és nagy felelősséggel. Mintegy 80 orvost vizsgáltak a John Hopkins Egyetemen, hogy jobban megértsék a munkakörülményük és a kiégésük közötti kapcsolatot. Kiderült, hogy azok a rezidensek, akik úgy gondolták, csapatunkban több tanulásra irányuló magatartás van (pl. keresik az új információkat, megoldásokat), szignifikánsan alacsonyabb kiégési szintről számoltak be. A tanulmány egyúttal azt is üzeni, hogy ha egy olyan csapat része vagyunk, ahol mások is tanulnak, az segíthet a stresszes, kihívásokkal teli munka káros hatásainak csökkentésében, és még azok a csapattagok is profitálnak ebből, akik nem igazán tartják szem előtt az új tudás elsajátításának fontosságát.

A munkahelyi tanulási stratégia alkalmazása a stresszkezelésben

Hogyan növeljük a tanulási hajlandóságunkat stresszhelyzetekben? A kutatásban résztvevő tudósok a következőket ajánlják:

• Indítsunk belülről. Gondoljuk át, játsszuk le magunkban újra a stresszes munkakihívásokat. Amikor a stressz felmerül, változtassuk meg a saját magunknak mondott üzenetünket, és ne azt mondjuk, hogy „ez egy stresszes feladat/helyzet”, hanem inkább azt, hogy „ez egy kihívást jelentő, de hasznos lehetőség a tanuláshoz”. A stresszes feladatok tanulási lehetőségként való átgondolása megváltoztatja a gondolkodásmódunkat, és jobban felkészít minket arra, hogy a feladatokra hosszú távú fejlődési lehetőségként tekintsünk.

• Dolgozzunk és tanuljunk másokkal. Ahelyett, hogy egyedül birkóznánk meg egy stresszes kihívással, próbáljunk meg másokat is bevonni. Ha sikerül megbeszélnünk egy stresszort a társunkkal, munkatársunkkal, azzal rejtett betekintést nyerhetünk a helyzetbe a tapasztalataik, vagy az általunk felvetett kérdések megválaszolása által.

• A tanulás mint a „munkaszünet” új formája. A pusztán csak a pihenésre szolgáló szünetek (pl. egy rövidebb meditáció vagy egy hosszabb szabadság) mellett gondoljunk úgy a tanulásra, mint a mindennapi rutinból való kiszabadulásra. Ha egy tanulási tevékenység lehetővé teszi, hogy eltérjünk a rendszeres munka során alkalmazott erőfeszítéseinktől (pl. numerikus gondolkodás, ügyfelekkel való kapcsolattartás), és ha ez a tevékenység illeszkedik a belső érdeklődésünkhöz, akkor az pszichológiailag fel fog tölteni minket. Ha a tanulásra nem „még több munkaként”, hanem a pihenés egy formájaként tekintünk, akkor pozitív, élvezetes tapasztalatokban lehet részünk. Ha a tanulás a munka központi elemévé válik, az segít a személyes erőforrások kiépítésében, és arra treníroz minket, hogy rugalmasak legyünk, és felkészüljünk egy következő munkahelyi stresszhelyzetre.

A Harvard Business Review cikke alapján

hrportal.hu