Egyes becslések szerint idén 20 százalékkal több búza kerülhet a tárolókba, mint tavaly. A növekmény egyrészt a vetésterület növekedéséből, másrészt a jó hozamból következik. A szakemberek 5,5 tonnás országos átlagtermésre és 3,755 millió tonna össztermésre számítanak. Ez mind örvendetes, csakhogy…

 

Az aratás kezdete óta számos kérdés foglalkoztatja a szerbiai termelőket, de az első: mit kezdjenek a terméssel? Érdemes-e azonnal eladni, ahogy azt az utóbbi évtizedekben a földművesek többsége tette, vagy inkább a kivárás és a tárolás a jobb megoldás?

 

Erre nem könnyű választ adni, ugyanis tavaly megégették a szájukat azok, akik nem érték be a 45 dináros (144 forint) kezdeti felvásárlási árral (1 RSD = 3,2 HUF) és a magasabb ár reményében a tárolás mellett döntöttek.

 

Csakhogy a felvásárlók jelenleg 18 dinárnál (58 forint) többet nem kínálnak a búza kilójáért, ugyanis az utóbbi hónapokban az ukrajnai gabona elárasztotta a világpiacot, mindenütt, Szerbiában is leverve az árakat.

Nem tudva mit kezdeni a problémával, a vajdasági földművesek nemrég Jelena Tanasković mezőgazdasági miniszterhez fordultak.

Elpanaszolták neki, hogy tavaly ősz óta hektáronként mintegy 175 ezer dinárt (560 ezer forint) fektettek búzatermesztésbe. Ebből következik, hogy a búza kilogramonkénti előállítási ára 35 dinárt (112 forint) tesz ki – csakhogy a tőzsdén most ennek nagyjából a felét éri a búza. Ha a kormány nem segít nekik, eleve veszteségre vannak ítélve.

 

A kormány tart az elégedetlen termelőktől

A miniszter figyelmesen meghallgatta a gazdálkodókat, választ azonban csak későbbre ígért. Egyelőre annyit mondott, ne adják el a termést, várjanak az értékesítéssel. Az meg majd közben derül ki, hogy mit tud tenni a kormány.

 

Máris borítékolható, hogy a kabinet nem sokat tehet azon túlmenően, hogy – az elmúlt években megszokottá vált módon – a piacinál valamivel magasabb áron felvásárol valamennyi kenyérgabonát az országos árutartalék számára.

 

A termelők legalább 300 ezer tonna búza intervenciós felvásárlását követelik. De ez teljes egészében nem fogja megoldani a helyzetet. Ezen túlmenően azt szeretnék, hogy ha a kormány a szocializmusban megszokott módon az államkasszából biztosítaná a piaci és az önköltségi ár közötti különbséget, magyarán ha megkapnák a termelés gazdaságosságát szavatoló, úgynevezett garantált árat az államtól. Ők tehát ragaszkodnak a 35 dináros (112 forint) minimálárhoz. A miniszter azonban már korábban többször elmondta, hogy a szocializmus bő harminc évvel ezelőtt véget ért, Szerbiában is a piacgazdaság törvényszerűségei szerint kell gazdálkodni. A kormány igyekszik, és amiben tudja, segíti a gazdálkodókat, de a nagy piaci mozgásokba nem tud és nem is kíván beavatkozni a saját kárára. Ha megtenné, akkor holnap jönnének a málnatermesztők, a tejtermelők, meg a többiek.

 

Egyelőre itt tartunk. A termelők meg közben az eget kémlelik, mert az elmúlt hetekhez hasonlóan továbbra is változékony időjárás jellemzi a vidéket.

 

Hol perzsel a nap, hol pedig esik az eső. A fő probléma most a termés betakarítása. Majd ha biztos helyre kerül, akkor lehet alkudozni, ne adj Isten, fenyegetőzni. Mert hogy a mezőgazdasági termelők a tavasz folyamán már megmutatták, hogy ha kell, szervezetten is képesek fellépni. Így történt, hogy a kormány az agrártámogatásokkal kapcsolatban majdnem minden követelésüknek eleget tett – legalábbis ígéretek szintjén. Többségük teljesítése még csak a következő hónapokban lesz esedékes. Ismerve azonban az ország gazdasági helyzett, a rengeteg megoldásra váró problémát, nehezen hihető, hogy a kabinet maradéktalanul eleget tud tenni a mezőgazdasági termelők összes követelésének, ez pedig újabb demonstrációkhoz, útzárlatokhoz vezethet. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy a gabonatermesztők követeléseit árgus szemmel figyelik a többi agrárágazat képviselői, sőt, más nemzetgazdasági ágak is.

Kétmillió tonna búzafelesleg

Az is nehezíti az itteni gabonatermesztők helyzetét, hogy miközben az aratás elkezdődött, még mintegy 700 ezer tonna tavalyi búza van a szerbiai toronytárolókban eladatlanul.

 

Feltételezések szerint mégis jutott ukrajnai búza az országba.

Ha figyelembe vesszük, hogy Szerbiában 3,755 millió tonnára becsülik a betakarításra váró idei búzatermést, és hogy az ország éves szükséglete 1,77 millió tonnát tesz ki, akkor látszik, hogy a nyugat-balkáni ország kb. 2 millió tonna búzafelesleggel rendelkezik, amit külföldön kellene értékesíteni.

 

A szerbiai búzatermesztők helyzetének alakulása elsősorban attól függ, hogy a következő hetekben-hónapokban mi történik a búza világpiacán.

700 ezer tonna tavalyi kenyérgabona még mindig a tárolókban van

 

Az elmúlt egy évben e tekintetben rosszul alakult a helyzet, ugyanis a 2022 júniusa óta eltelt egy évben Szerbiából mindössze csak 854,9 ezer tonna búzát tudtak külföldön értékesíteni. Nem sokkal többet, mint amennyi a tavalyi termésből még mindig eladatlan. Az is rossz jel, hogy most, a betakarítás kezdetén fél millió tonnával több öreg búza van a tárolókban, mint a tavalyi aratás kezdetén. Agrárközgazdászok szerint évek óta nem voltak olyan rosszak a kilátások a szerbiai búza külföldi értékesítésére, mint éppen most.

 

Konstanca fekete-tengeri kikötőjében állítólag megbénult a búzaszállítás az ukrajnai (és az orosz) gabonadönping miatt.

A szerb búzatermesztők számára az sem vigasz, hogy a szomszédos európai országok gabonatermesztői ugyanezekkel a problémákkal szembesülnek.

 

Mindent összegezve, ha egy évvel ezelőtt tudni lehetett volna, hogy így alakul a helyzet, akkor rögtön aratás után el kellet volna adni a teljes búzafelesleget. Persze, vesztett csata után könnyű a tábornok szerepében tetszelegni.

 

Attól pedig nem kell tartani, hogy a tavalyról fennmaradt készletek miatt majd nem lesz hová helyezni az idei búzatermést. Szerbia ugyanis becslések szerint 13 millió tonna szemes termény elhelyezésére alkalmas tárolókapacitással rendelkezik.

 

A végére egy jó hír

Az elmúlt években szárazság és trópusi hőség sújtotta Szerbiát. Tavaly az okozott gondot, hogy éves tekintetben hiába volt meg az átlagos csapadékmennyiség, ha a tavaszi és a nyári hónapokban, amikor a haszonnövényeknek legjobban kell a nedvesség, csak nyomokban jegyeztek esőt. Emiatt tavaly megfeleződött a tavaszi vetésű haszonnövények hozama.

Idén a sok probléma ellenére legalább az időjárás nem okozott csalódást.

Vajdaság szívében, Dél-Bácskában az első hat hónapban nem kevesebb, mint 366 milliméter csapadék áztatta a földet. Ez jóval több, mint az éves vajdasági átlagnak számító 611 milliméter fele. Másrészt trópusi hőség nélkül telt el a nyár első hónapja, harmadrészt még ezekben a napokban is folyamatosak a záporok, jégverés pedig egyelőre nem sújtotta a mezőgazdasági termeléséről híres térséget. Most már csak az kell, hogy júliusban és augusztusban kéthetente legalább egyszer megeredjenek az ég csatornái. Akkor a terméseredmények nem fognak csalódást okozni.

 

Bízzunk benne, hogy ezúttal legalább az időjárás kegyes lesz a mezőgazdasági termelőkhöz! A „van“-tól pedig, ahogy mondani szokták, nem kell félni. Csak legyen mit felkínálni a piacon.

 

forrás:  magyarmezogazdasag.hu