A történelmi almafajtáknak érdemes helyet adni a házikertekben
2023. március 30. 14:51
Az alma a magyar szív számára az egyik legkedvesebb gyümölcs. Kevés olyan kert van, ahol ne kapna helyet legalább egy almafa. Főleg, mert régóta tudjuk, hogy a napi egy alma az orvost távol tartja. Az almából pedig mindenki megtalálhatja a kedvencét, akár az édeset, akár a savanyút, akár a roppanóst, akár a kásást szereti.
Habár azt gondolhatnánk, hogy ez a tipikusan magyar gyümölcs hazánkból származik, azonban ez nem így van, de számtalan, nagyon régóta termesztett, történelmi almafajta található meg nálunk. Ismerkedjünk meg velük közelebbről, és adjunk nekik helyet a kertünkben.
Bőralma
A bőralma nem őshonos magyar fajta, hanem egy régi, angol eredetű téli alma, amelynek a neve Parker's Pippin. Egész Európában elterjedt, és hazánkban is nagyon kedvelt volt még az 1700-as években. Minden évben terem, ezért is volt annyira népszerű a hazai kiskertekben. Szeptember végétől indulhat a szüret, a bőralmákat azonban célszerű minél később leszedni a fákról, mert hajlamosak a fonnyadásra.
Az Alföld forróságát is nagyon jól viseli, így ott egyik házikertből sem lenne szabad hiányoznia. A fáról leszedve a gyümölcse kissé savanyú, de pár hónap tárolás után jön meg az igazi zamata. Nagyon jó pollenadó fajták a bőralma fajtái. A kötődés után nem sokkal azonban célszerű megritkítani, akár a felét is, hogy megfelelő méretű legyen az alma a szüreteléskor.
Minden kertben legyen almafa! Fotó: Shutterstock
Ha helyet adunk neki a házikertben, igazi különlegességgé válik, ráadásul tavasszal csodás ékessége a kertnek, mert virágai gyönyörű rózsaszínben pompáznak. Nem csoda tehát, hogy lassan visszanyeri régi népszerűségét és egyre több kertben találkozhatunk vele. Bőven terem és edzett fajta. Citromsárga héján fahéjszínű, nyersbőrszerű „rozsdás" felületek alakulnak ki, a napfény felé eső részén pedig pirossá válik. A húsa zöldes-sárgásfehér, és porhanyós.
Nagyon meleg területre, száraz talajba nem érdemes bőralmafát ültetni, mert gyümölcsei aprók maradnak, felrepedeznek.
Batul
A Batul viszont igazi hungarikum. Ez az október elején szüretelhető, zamatos téli alma Erdélyből került hozzánk. Neve a "bátul" szóból ered, ami boglyafeneket jelent, ugyanis az erdélyiek, ha nem volt pincéjük, az almát ősszel a szénaboglya fenekére tették, tavasszal pedig eltakarították róla a szénát, és sárgán fogyasztották.
Többféle változata létezik, mint például Zöld batul, Fehér batul, Piros batul, hiszen nem egy fajtáról, hanem egy fajtakörről beszélhetünk. A fa koronája sűrű lombozatú, gömb alakú. Levelei közepes méretűek, tojásdadok, a gyümölcse pedig középnagy vagy kicsi. Az alma gömbölyű, zöldessárga, a napos oldalon piros. Íze nagyon jellegzetes, üdén savanykás. Leginkább friss fogyasztásra javasolják, de hűvös helyen egészen tavaszig eláll.
Ez az alma kelet-magyarországi eredetű, a Maros mentén terjedt el. Feltehetően a Bihar közeli Batur apátság gyümölcsöskertjében termesztették 1003-1172 között, innen eredhet a neve is.
Ürögdi Nagy Ferenc, 19. századi tudós pomológus így ír róla az 1873-as Erdélyi Gazdában: „Az egyik évben mintákat küldtem az erdélyi fajtákból Lucasnak Hohenrimbe s De Jonghe-nak Brüsszelbe. Lucas a Pónyikba lett szerelmes, De Jonghe-ot a mi Batul almánk kötelezte le. El kell ismerni, hogy a belga jobb számító a németnél is."
Manapság már leginkább az őstermelők és hobbikertészek termesztik. A Batul almafa hűvös, csapadékos területen, mély termőrétegű talajon érzi jól magát. Jól tűri a virágzás körüli fagyokat is, azonban varasodásra hajlamos. Ezért fontos, hogy a leveleket gyűjtsük össze és semmisítsük meg.
A koronát februárban átláthatóvá kell tenni a ritkító metszéssel, mely megakadályozza a felkopaszodást, levegőssé teszi a koronát, és megfelelő lesz általa annak mérete is. A fa vázát adó ágakat ne vágjuk le, hanem az ágak sűrűjétől szabaduljunk meg. El kell távolítani a ritkítás során a vezérágról meredeken felfelé növő ágakat, a vázágak felső részén a túlságosan megerősödött ágakat, valamint ne maradjanak beteg és száraz ágak sem a fán.
Húsvéti rozmaring
Habár a fajta pontos származása ismeretlen, Magyarországon többek közt a Duna-Tisza közén igen hamar meghonosodott. Ahogy a történelmi almafajtáknál lenni szokott, ennek a fajtának is több neve ismert. Emlegetik citromalmának, de a Felvidéken Honti almaként is ismert.
A neve, a Húsvéti rozmaring, a fajta legfontosabb tulajdonságára utal, hiszen nagyon jól és hosszan tárolható. Régen pedig szívesen kötötték a fajta érését vagy az eltarthatóságát egy ünnephez, így ez a fajta akár húsvétig is eltartható.
A sokféle alma közül mindenki megtalálhatja a számára kedveset, aminek a kertjében is helyet ad.
A Húsvéti rozmaring, a leginkább ismert a nosztalgiafajták közül. Az idősebb hozzátartozóink egészen biztosan emlékeznek rá, és fogyasztották is. A gyümölcs maga kicsit megnyúlt, kúpos alakú, a héj alapszíne zöldes-sárga, ahol pedig érte a nap, ott pirossá tud válni. Amikor az almát leszedjük a fáról, akkor annak még száraz tapintású a héja, de a tárolás elején viaszréteg keletkezik a gyümölcshéj felületén, aminek a hosszú eltarthatóságát is köszönheti.
Ezt az almát októberben szedjük. Ha hosszasan szeretnénk tárolni, akkor inkább a hónap közepéig szüreteljük le, és tároljuk hűvös, száraz helyen. Ha viszont frissen szeretnénk fogyasztani, érdemes a hónap végéig fent hagyni a fán, mert akkor lesz igazán kellemes, üde, lédús és roppanó az alma.
A Húsvéti rozmaring almafa koronája nagyon nagy, akár nyolc-tíz méteres átmérője is lehet. Csodás ékessége lehet a család kertjének, amelyre a gyerekek is fel tudnak mászni. Kevés beavatkozást igényel, sűrű lombozata pedig megvédi az almát a megégéssel szemben. Ráadásul ez az almafa nagyon jól alkalmazkodik a különböző termőhelyi viszonyokhoz, így hazánkban szinte mindenhol megterem.
A betegségeknek ellenálló, szárazságtűrő, környezetével szemben igénytelen fajta. A varasodás szinte az egyetlen előforduló betegsége, és ha megfelelően gondoskodunk róla, még az unokáink is falatozhatnak belőle, hiszen akár a száz évet is elérheti.
Ha kedved kaptál, hogy a te kertedben is legyen almafa
Ha te is kedved kaptál, és végre a te kertedben is lesz almafa, így láss hozzá az ültetéshez.
1. Az almafa kedveli a napos, világos helyet, így ez alapján válasszunk neki megfelelő területet a kertünkben.
2. Az almafa nem igényes a talajra, de legjobban a jó víz- és levegőgazdálkodású, tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású talajt kedveli.
3. Ahhoz, hogy kellő mennyiségű termése legyen az almafának, rendszeresen kell öntözni.
4. Almafát konténeres és szabadgyökerű kiszerelésben is vásárolhatunk. Az ideális ültetési idő ősszel és kora tavasszal van.
5. Az ültető gödör legyen kétszerese az almafa gyökérméretének.
6. Ha a talaj fertőzött, alkalmazzunk talajfertőtlenítő szert. A gödör aljába tegyünk egy réteg szerves trágyát, majd tegyünk rá egy réteg földet, hogy ne érintkezzen közvetlenül az almafa gyökereivel.
7. Az almafacsemetét egyenesen állítsuk a gödörbe úgy, hogy a szemzési hely mindig kerüljön a földfelszín fölé.
8. A tömörítés után alaposan öntözzük meg az almafacsemetét.
Mindenkinek almafában és termésben gazdag kertet kívánunk!
forrás: agroinform.hu
Kapcsolódó cikkek
Ha valami akciós, az nem biztos, hogy olcsó is
2023. szeptember 19. 15:40
A meghosszabbított kötelező akciók, az előírtnál nagyobb árengedmények, valamint az árfigyelő rendszer újabb elemei segíthetik az árversenyt és csökkenthetik az inflációt. Most már az is tudható, hogy egyes élelmiszerpiaci szereplők a ténylegesnél rosszabb forintárfolyamot és tartósan magasabb energiadíjakat áraztak be.
Furcsa, de hasznos dologra jöttek rá a kutatók, miközben a paradicsomot vizsgálták
2023. április 17. 09:33
Spanyol kutatók paradicsom-feldolgozási hulladékból állítottak elő "védőlakkot".
A szubtropikus és mediterrán kertészet kutatására szakosodott Mayora, spanyol intézet munkatársai kísérletekkel kimutatták, hogy a paradicsom-feldolgozás (lé- és pürégyártás) során keletkező, egyébként szemétre dobott, bár kis részben takarmányként is hasznosítható hulladékaiból speciális védőlakkot lehet előállítani. Ez az anyag azonos értékű a műanyaggyártásban használt „biszfenol A" adalékanyaggal, és ugyanakkor az emberi egészségre teljesen ártalmatlan.
