Legfőbb stratégiai céljuk a vizet a tájba juttatni, ennek érdekében folyamatos az új lehetőségek felkutatása, a meglévők kiaknázása – forrás: Pixabay

 

Rengeteg csapadék hullott le az elmúlt napokban és fog is még, ha ez nyáron érkezik, nem kellene szűkölködnünk a termésben, nem szomjaztak volna több mint két hónapon át a növényeink. Ráadásul árhullám is indult nagy folyóinkon, ezért a gazdák bizony jól gondolják, hogy itt a lehetőség az országba érkező vizek megtartására, hogy jövőre abból tudjuk biztosítani a földeken a szükséges nedvességet, ha ismét aszály lenne. Márpedig abban, hogy nem lesz, nemigen bízhatunk, lásd az elmúlt 3 évet...

 

Ezt a gondolatot lehet építő módon, emberi stílusban is közölni a vízügyes szakemberekkel, például az Országos Vízügyi Főigazgatóság Facebook-oldalán kommentelve – sokan azonban nem így teszik, kivetkőznek magukból és a net arctalan világában "megszokott" (?) pocskondiázást választják inkább. Az OVF oldalának kezelői most megunták ezt a stílust és a munkatársaikat ócsárló, trágár kommenteket eztán azonnal törlik, erről posztban tájékoztatták is követőiket.

 

Nem ez azonban cikkünk fő (viszont tagadhatatlanul fontos) témája, hanem inkább az, ami e posztban olvasható és a mezőgazdaságban tevékenykedők számára fontos tudnivaló.

 

Azt írják ugyanis az OVF oldalán: a szemléletváltás a vízügyi ágazatban már jó ideje megtörtént. A vízügyi szakemberek a vízügy rendelkezésére (!!!!) álló területeken a lehetőségeikhez képest a legtöbb vizet visszatartják. Legfőbb stratégiai céljuk a vizet a tájba juttatni, ennek érdekében folyamatos az új lehetőségek felkutatása, a meglévők kiaknázása.

 

"Higgyék el, minden vízügyi szakember tudja: a 24.órában vagyunk!" – fogalmaznak.

 

A vízügyi ágazat legfontosabb kifejezései között 2024-ben ott vannak a: tározás a tájban, helyet a víznek a tájban, vízvisszatartás, tározás (a mederben), beszivárgás növelése, tájhasználat-váltás, vízkivételek tudatos használata, vízpótlás (talajvízdúsítás), stb...

 

Figyelmeztetnek azonban: tudni kell, hogy a Vízügy magában nem képes ezeket a kérdéseket megoldani, de a közös munka a többi szereplővel már régen elkezdődött. Egy vízügyi szakembernek is szívszorító érzés, ha például érkezik egy árhullám a Felső-Tiszán és nincs HOL visszatartanunk a vizet!

 

A szakemberek és az előrejelzések szerint sajnos, a most felettünk lévő ciklon ismét nem azokon a területeken eredményez nagyobb csapadékot –s okoz árhullámokat–, ahol a legnagyobb szükség lenne rá és ahol a legnagyobb az idei évi csapadékhiány, vízhiány. A csapadék java elsősorban a nyugati országrész folyóinak vízgyűjtő területét (ezek elsősorban külföldi vízgyűjtő területek) érinti. Dombvidéki területekről lévén szó, a mederben történő tározási lehetőségek itt még jóval korlátozottabbak. Természetesen, ahol a technikai lehetőségek adottak, ott igyekeznek a legnagyobb mértékben a víz visszatartására, a lefolyás késleltetésére fókuszálni – természetesen, az élet- es vagyonvédelmi szempontok elsődleges figyelembevétele mellett, hiszen egy ilyen jellegű és nagyságú árhullámnál ezt semmi nem írhatja felül.

 

"A Dunán érkező árhullám várhatóan lehetőséget fog adni például arra, hogy a szigetközi vízpótló rendszer csatornáit, valamint a Ráckevei-Soroksári-Dunaág és a belőle kiágazó csatornarendszerek vízszintjeit újra a maximális üzemi vízszintre (vagy annál magasabbra) emeljük, és ezzel a lehetőséggel a Vízügy élni is fog. A várható csapadék mennyisége helyenként még mindig extrém, az előrejelzések pedig óráról órára változnak. Szakembereink megfeszített erővel dolgoznak szinte a nap 24 órájában" – írják.

 

forrás: agroinform.hu