Indítványozók: az emberi méltóság, egyenlő bánásmód elvei és a tulajdonjog védelme sérül

Az indítványozók úgy érveltek, hogy az egészségügyi szolgálati törvény azon rendelkezései, melyek alapján a "kilépő" dolgozók számára csökkentett összegű végkielégítést kell fizetni sérti az emberi méltóságot. Ezen túlmenően álláspontjuk szerint az egyenlő bánásmód követelménye is sérült, mivel a törvény összehasonlítható helyzetben lévő személyek között, indokolatlan megkülönböztetést tesz. Ugyanezen rendelkezések a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot is sértik. Végezetül úgy vélték, hogy a közalkalmazottaknak a végkielégítésre un. közjogi várományuk van, melynek elvétele az alkotmánybírósági gyakorlat szerint sérti a tulajdonhoz való jogot.

AB: A végkielégítés nem alkotmányos jog és nem is alapjog

Az Alkotmánybíróság szerint a végkielégítés munkajogi (nem alkotmányjogi) jogintézmény. A végkielégítéshez való jog – a munkához, az egyenlő munkáért egyenlő bérhez, a munkához igazodó jövedelemhez való jog alkotmányos garantálásával szemben – nem szerepel az Alkotmány XII. fejezetében felsorolt alapvető jogok között. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a végkielégítés feltételeinek meghatározása során a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, alkotmányellenesség csak egészen szélsőséges esetben állapítható meg. Jelen esetben ez nem valósult meg. Azt is kiemelte, hogy a végkielégítéshez való jog nem tartozik az emberi és állampolgári jogok körébe sem.

AB: A közalkalmazottaknak jogszerű várakozásai sem lehettek

Az AB kiemelte, hogy a tulajdonjog védelmének intézménye elsősorban a már megszerzett tulajdon védelmét szolgálja. Nem kizárt ugyanakkor az un. tulajdonjogi váromány védelme sem, ilyenek lehetnek olyan vagyoni értékű jogok, mint például a társadalombiztosítási ellátás. Ilyen esetben a tulajdonjog védelméhez hasonló védelem érvényesül. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a jogalkotó a közalkalmazotti törvényben rögzített esetektől eltérő módon szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyt, így az érintett közalkalmazottaknak - függetlenül a jogviszony megszüntetés feltételeitől - nem keletkezhetett tulajdonjogi várománya sem, hiszen egy teljesen új szabályozásról van szó. Ellenkező esetben a jogalkotó a hatályos törvényeket évtizedekig nem változtathatná meg. A szabályozás alkotmányossága pedig a munkavállalókra kedvező vagy kedvezőtlen voltától teljesen független.

AB: Nem sérült az egyenlő bánásmód követelménye sem

Az indítványozók azzal is érveltek, hogy a szabályozás hátrányos megkülönböztetést is megvalósít. Az AB ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a megkülönböztetés alkotmányellenessége abban az esetben állapítható meg, ha a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. A jogalkotó a végkielégítésre vonatkozó elosztási szabályokban a munkavállalók alkalmazási körülményei szerinti megkülönböztetést tehet, ha az egyébként nem sérti az emberi méltóságot. A végkielégítésre jogosultnak ahhoz van alkotmányosan védett joga, hogy a vele azonos jogállásúak között ne érje hátrányos megkülönböztetés.” (2180/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 559, 562). Az AB úgy értékelte, hogy az indítványozók az egészségügyi szolgálati jogviszony, illetve a közalkalmazotti jogviszony hatálya alá tartozó és eltérő csoportokba tartozó személyeket hasonlítottak össze. A jogalkotó ugyanakkor dönthet úgy (és jelen esetben úgy is döntött), hogy az eltérő csoportokra eltérő szabályozást alakít ki.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd