Nagyon kevesen érzékelhetik a gyakorlatban a munka törvénykönyvének (Mt.) tervezett módosítását, az Eurostat adatai szerint ugyanis évente 31,2 túlóra jut egy magyar munkavállalóra, ami az Európai Unió országai közül a negyedik legkevesebb pluszmunkát jelenti.

A hazai alkalmazottak, tehát azok, akik nem maguknak rendelik el a túlmunkát – ideértve az egyéni vállalkozókat –, hetente átlagosan 40,6 órát dolgoznak. A teljes munkaidős foglalkoztatás az általános szabály szerint nálunk heti 40 óra. Bármekkora is a túlmunka, a jogszabály ezt írja elő az így foglalkoztatottak, vagyis a dolgozók több mint 90 százaléka esetén.

A munka törvénykönyvének a rendkívüli munkavégzés elrendeléséről szóló fejezete összességében alig több mint 2 millió alkalmazottat érinthet, tehát a munkavállalók kevesebb mint felét.

Nem vonatkozik a szabályozás a közszférára, így többek között az orvos és az ápoló munkaidejét sem az Mt. szabályozza. Szintén alkalmazhatatlan a túlórakeret a vállalkozóknál, cégvezetőknél, valamint a közmunkásoknál.

A 2 millió, versenyszférában dolgozó alkalmazott közül a fuvarozásban, a tömegközlekedésben és egyéb szállítási ágazatokban munkát vállalók is egyéb szabályok szerint dolgoznak. Ide sorolható például a sofőrök pihenőideje vagy a tömegközlekedésben a közfeladat ellátásához kapcsolódó előírások betartása.

A túlmunka végzésében két ágazatban érintett a leginkább: a feldolgozóipar és a kereskedelem. A munkavállalók és az iparági forrásaink beszámolója szerint a sokat emlegetett nagy autógyárakban a 250 óra rendkívüli munkavégzés feletti – kollektív szerződés meglétekor – 50 további túlórán felül is sokan dolgoznának, mivel jelentős pluszkeresetet lehet így elérni.

A Kósa Lajos fideszes képviselő javaslata szerint 100 órával megemelt keretet – önkéntes alapon – azok használhatják ki, akik úgy gondolják, idejük egy részében a jóval magasabb, 50 százalékos túlórapótlékkal megtoldott javadalmazásukért vállalnának többletmunkát.

Az autógyáraknál működő szakszervezetek mindig hangsúlyozzák: az ágazati multik fontosnak tartják a rendezett, szabályos munkaügyi kapcsolatokat, tehát nem várható, hogy bárki is kényszerítse az alkalmazottat a túlmunkára.

Szintén ezeknél az autógyáraknál érdekes a munkaidőkeret megemelése 12-ről 36 órára, ugyanakkor csak a győri egység használja ki a jelenlegi egyéves keretet.

A gyakorlat szerint pedig havonta fizetik ki a túlórapénzt. A nagy cégek üzleti tervükben számolnak is ezzel a tétellel, a vállalat éves büdzséjét pedig üzleti évre határozzák meg, s nem évekre előre. Szintén érinti az alkatrészgyártó üzemekben dolgozókat a módosítás. Ugyanakkor a legtöbb helyen a jelenlegi 250 órás túlórakeretet sem használják ki, az pedig elképzelhetetlen, hogy egyik napról a másikra olyan mértékben bővítsék a gyártósorokat, amely a dolgozók számára lehetővé tenné a túlórakerettöbblet teljesítését.

A kiskereskedelem a másik nagy, munkaerőhiánnyal küzdő ágazat. Itt várhatóan kihasználják a kötelezően 250 órában elrendelhető éves keret önként vállalt, legfeljebb 150 órás megtoldását, ám a dolgozók ebből szinte alig érzékelnek bármit.

Helyi szakszervezeti forrásaink szerint a multiknál az éves túlmunkakeret rendszerint már őszre a legtöbb munkavállalónál elfogy. Ezt a vásárló is pontosan érzi, hiszen onnantól kezdve lassabb kiszolgálást, későn feltöltött polcokat tapasztal.

A kiskereskedelem legtöbb szereplőjét ugyanakkor nem zavarja a 250 órás, szakszervezeti jelenlétnél legfeljebb 300 órás keret átlépése, mivel több esetben az alkalmazottak évi 400-600 óra túlórát is lehúznak.

Ebben az esetben a fekete zónában dolgozik az alkalmazott, túlórapótlék helyett az így járó összeget egyéb pótlékhoz, bónuszhoz csapják, ezzel a hatóságok előtt láthatatlanná téve a pluszjavadalmazást. Ebben az ágazatban tehát fehéredés várható a módosítások életbelépésével.

Összességében tehát a legtöbb dolgozó semmit sem vesz észre a törvénymódosításból, mivel a valós, statisztika által nem látható túlóra leginkább a legtöbb embert foglalkoztató kisvállalati szektorban jelentkezik, ám a fekete túlmunka a kisvállalati szektor számtalan cégénél ellenőrizhetetlen, illetve továbbra sem válik motiválttá a foglalkoztató a járulékfizetésre, és a kötelező, 50 százalékos túlórapótlék megfizetésére sem.

A vállalati szféra számos ágazatában szintén életszerűtlen még a 250 órás túlóráztatás is, a 400 végképp. A mezőgazdaság szezonális jellegű, a közlekedési ágazatokra más szabályok vonatkoznak, az építőiparban fizikai akadályok is felmerülnek, a kommunikációs területeken, pénzügyi szektorban pedig elenyésző a papíron vezetett túlóra. Összességében a legtöbb helyen a munkaadó és a munkavállaló hivatalos papír nélkül, egyéni megállapodás szerint jár el.

A túlóráztatásban érintett ágazatoknál – a helyi beszámolók szerint – két dologra figyel oda a munkaadó: egyrészt a dolgozót nem terheli le annyira, hogy beteg legyen, mert akkor kiesik a létszámból.

Másrészt olyan mértékben téríti meg a túlmunkát, hogy az a dolgozónak is megfeleljen. Az 50 százalékos túlórapótlék kifizetése pedig bizonyos óraszám felett indokolatlan, mert abból egy új alkalmazott havi bére is fedezhető. Összességében tehát az Mt. módosítása a munkavállalók legnagyobb részét egyáltalán nem érinti; akit igen, annál a munkáltató jellemzően már a fekete zónában is alkalmazza a magasabb keretet.

– Az egyén szintjén segítené az Mt. módosításának elfogadása esetén a Munkástanácsok a dolgozót jogsegélyhálózatain, a Jogpontokon keresztül, kollektív munkaügyi vita esetén pedig a kollektív munkaügyi vitarendezésen képviseli a munkavállalók érdekeit, hogy ne fordulhassanak elő visszásságok, sablonszerződések aláíratása – hangsúlyozta lapunknak Palkovics Imre.

A szakszervezet elnöke kiemelte: ugyan nem készült részletes elemzés, de az adatokból kiderül, sok munkáltató túllépi az éves keretet, s trükközéssel túlóráztat, miközben a multiknál jellemzően szabálykövető magatartás miatt sokan nem tudnak dolgozni, habár a lehetőségük meglenne a jövedelmük kiegészítésére.

Palkovics arról is beszélt, a szakszervezet figyelembe veszi, hogy nincsenek jelen minden cégnél, így indokolt lehet az egyéni megállapodás, habár a kollektív szerződés nagyobb védelmet jelent. Az adatok ismereté-ben az elnök kiemelte: indokolatlan volt a szakszervezeti tiltakozás, míg a szombati demonstráción az ellenzéki pártok jelenléte, szerepvállalása elfogadhatatlan.

Hangos sípszóval és bekiabálásokkal zavarta az Országgyűlés plenáris ülését az ellenzék, miután csomagban szavaztak a tegnapi napirendhez benyújtott 2925 módosító javaslatról.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke (képünkön) ismertette az igazságügyi bizottság eseti állásfoglalását. Eszerint az MSZP, a Párbeszéd és DK benyújtott módosítási javaslatai sem önmagukban, sem együttesen nem voltak alkalmasak arra, hogy támogatásuk esetén meghatározzák az ülés napirendjén szereplő napirendi pontok tárgyalási sorrendjét.

Fotó: MTI

Az eseti állásfoglalás idézi az Alkotmánybíróság obstrukcióról szóló megállapításait és az országgyűlési törvény rendelkezéseit is, azaz a házelnök jogosult arra, hogy a plenáris ülés szavazásainak előkészítése körében gondoskodjon arról, hogy a parlament alkotmányos funkcióit hatékonyan tudja teljesíteni. Az Országgyűlés elnöke gépi szavazást rendelt el, és végül 23 igen és 116 nem szavazattal elvetették a képviselők az ellenzéki módosítócsomagot.

Ezt követően az ellenzék oldaláról hangos sípszó és bekiabálások zavarták meg az ülést. A napirendet végül 117 igen és 10 nem szavazattal elfogadták, a sípolás és a bekiabálások ezalatt is folyamatosak voltak. Az Országgyűlés elnöke súlyos rendzavarás miatt kizárta az ülésnapról Varga László szocialista képviselőt, a képviselők 115 igen, 35 nem szavazattal döntöttek erről.

Az ellenzéki frakciók képviselői a heves vita végén, néhány független képviselővel kiegészülve kivonultak az ülésteremből és bojkottálták az ülésnap további részét.

magyaridok.hu