Jakab István: "A hagyományait vesztett, az értékeket lábbal tipró világban egy üdítő kis sziget vagyunk és ez sokakat megérint" – fotó: Horváth Attila

 

– Amikor elindult a program, sokan tartottuk szívünkhöz nagyon közel állónak, én is. A MAGOSZ vezetése szintén és így bekapcsolódva nagyon komoly energiát fektettünk abba, hogy jól és zökkenőmentesen működhessen – mondta elöljáróban Jakab István. – Újjá szerveztük az alapítványt, melynek kuratóriumában határon túli kollégák is helyet kaptak. Egy professzionális szervezetet alakítottunk ki annak érdekében, hogy igazán jól tudjunk segíteni. A program keretében évi 1100 tonna gabonát adnak össze a gazdák, amit össze kell gyűjteni, be kell szállítani a malmokba, meg kell őrölni, el kell juttatni a rászorulókhoz. Ehhez megszervezzük a gyűjtőpontokat, a szállításhoz szükséges teherautókat, egyeztetünk a malmokkal, az egyházakkal és a segélyszervezetekkel, melyeken keresztül a lisztet el tudjuk vinni azokhoz, akiknek a gazdák azt valóban szánták.

 

– Számunkra ez a legfontosabb: minden egyes búzaszemnek el kell jutnia oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Mára azonban kiszélesedett a program: bővült a tavaszi búzaszentelővel, majd jön a gyűjtés, az összeöntés, az aratókoszorú elhelyezése a Szent István bazilikában, aztán az adományozó ünnepség – gyakorlatilag átszövi az egész életünk az év folyamán. Az üzenete pedig az, hogy a magyar nemzet – legyenek bár tagjai a világ bármely pontján – egy és oszthatatlan, együvé tartozunk mindannyian. S itt nincs rang, nincs megkülönböztetés, itt csak egy valami számít, az EMBER. Közösségünk minden tagja érti és érzi: a rászoruló embernek nem adomány kell, hanem valami, amit szívből jövő ajándékként tehetünk az asztalára. Mit ezt így éljük meg.

 

– Annak idején hitték volna, hogy a Magyarok Kenyere ilyen nagyszerű, az egész Kárpát-medencére, sőt, még a tengerentúlra is kiterjedő programmá növi ki magát?

 

– Már az első alkalommal 10 tonna búza jött össze, meglepődtek a program kezdeményezői és bevallom, mi magunk is, bár ahogy mondtam, akkor még kívülről szemléltük a folyamatokat – fogalmazott a MAGOSZ elnöke. – Aztán az évek múlásával egyre inkább kiszélesedett a Magyarok Kenyere–15 millió búzaszem, ami azon túl, hogy a magyar ember alapjában véve szolidáris és szívesen segít másokon, annak köszönhető, hogy – ahogy szoktam volt mondani – ezt a programot "nem rendelte meg senki", a magyar gazdák lelkéből fakadt. A gyűjtőpontok minimális költséggel, vagy teljesen ingyen működnek, vannak, akik felajánlásként vállalják a gabona malomba szállítását, szóval mindenki tesz hozzá valamit. A hagyományait vesztett, az értékeket lábbal tipró világban egy üdítő kis sziget vagyunk és ez sokakat megérint. De ez a mozgalom – nyugodtan mondhatjuk így – nem pusztán erről szól, hanem a tudás és a tapasztalat, az információ átadásáról is.

"Közösségünk minden tagja érti és érzi: a rászoruló embernek nem adomány kell, hanem valami, amit szívből jövő ajándékként tehetünk az asztalára" – fotó: Horváth Attila

 

– Az Európai Unióban sajnos, számos őrült ötlettel találkozunk, ezeknek a kihívásoknak, feltételeknek csak akkor tudunk megfelelni, ha egy professzionális rendszert alakítunk ki, amit mindenki számára elérhetővé teszünk és segítjük egymást. Aktuálisan itt van a háború kérdése, ugyan Kárpátalját, a kárpátaljai magyarokat nem éri közvetlen támadás, de a magyar férfiakat elviszik a frontra, ahonnét már vagy nem térnek vissza soha, vagy megtört lélekkel jönnek haza. Csak az idős, beteg férfiak maradhatnak a családokkal és a gyerekek, így nehézzé vált az élet ott is. Hogy a gyerekeknek, fiataloknak segítsünk, ösztöndíjprogramot indítottunk annak érdekében, hogy nekik ne kelljen abbahagyni egyetemi tanulmányaikat, ha esetleg édesapjuk elesne a fronton. Nagyon büszkék vagyunk továbbá arra, hogy a beregszászi pékség szinte egész évben abból a lisztből süti a kenyeret, amit mi biztosítunk. Én a háború óta hat alkalommal jártam Kárpátalján és a napokban is megyek, mert igen fontosnak tartom, hogy ott legyünk nemzettársainkkal a bajban. Nekünk ez nem egy fontos ügy a sok közül, ez a MI ügyünk. Valamennyiünké, s a kedves brüsszeli bürokratáknak is azt üzenjük, hogy legyünk emberek az embertelenségben. A békének nagy ára van, tudjuk, de inkább a békéért fizessünk, mint hogy a háborúban a gyilkolást támogassuk – fogalmazott Jakab István.

 

forrás: agroinform.hu