A hipermarketláncok és az albán pékségek metodikája a következő: rövid első kelesztés után formázzák meg a tésztát, majd következik az ugyancsak rövid második kelesztés, és már sütik is a kenyeret. Ezzel szemben egy kézművespéknél már az első kelesztés is három-négy óra hosszat tart, majd a formázás után akár tizenhat-tizennyolc órát is kelesztik tovább a tésztát sütés előtt. Vagyis nagyjából egy nap alatt készül egy cipó. A kenyérgyárban vagy a nagy láncoknál erre nem kerülhet sor, ezért a másnapos kenyeret gyakran már ki lehet dobni, harmadnap pedig penészedni is kezdhet.

Vajda József úgy látja, a pék- és gabonaipar saját maga alatt vágja a fát, mert egyre nagyobb gluténtartalmú gabonákat kísérleteznek ki, hogy minél nagyobb termésátlagot érjenek el a várt árbevétel céljából, ehhez azonban az emberi szervezet nem alkalmazkodott, nem is lehetett rá ideje. Igaz, ez keveseket érdekel.

A Magyar élelmiszerkönyv szerint a kovász tartalmazhat élesztőt is. Itt a másik probléma: a kenyérhez ugyanis csupán három alkotóelem szükséges: liszt, víz és só – a kovász szintén víz és liszt keveréke. Vajda József szerint ez nem jelenti azt, hogy „kőbaltával kellene fát vágnunk”, mert külföldön járt olyan bionagyüzemben, ahol megoldották, hogy valódi kovásszal kelesszék a kenyeret. Itthon azonban ez egyáltalán nem jellemző.

„Mostanában egyre többen érzékenyek a gluténre, amiért nagyban felelősek az ipari kenyerek és az adalékanyagok. A természetes kovászoknál ugyanis van egy előemésztődési folyamat, amikor a kovász megemészti a glutént, amely így teljesen más formában jelenik meg a kisült kenyérben. A glutén kétféle fehérje, a gliadin és a glutenin elegye, amely vízzel keveredve kialakítja az úgynevezett gluténstruktúrát a kenyérben, ez köti meg a sütés során keletkező gázt, ettől nő meg a tészta a sütőben, ettől lesz kenyér a kenyér” – magyarázta Juhász Mihály. Az ipari vekniben azért jelenik meg más formában a glutén, mert nincs benne természetes kovász, így az ilyen kenyér az arra hajlamosaknál különféle problémákat okozhat. A kovászos kenyér a szakember meglátása szerint sokkal kevésbé káros az emberi szervezetre.

Az élelmiszerkönyv a következő elemeket engedi a tésztába keverni. Búzalisztet, de hogy milyet, arra vonatkozóan nincs minőségi előírás, csak annyi, hogy legalább 55-ösnek kell lennie – a szám a búza ásványianyag-tartalmát mutatja. Ám a pékek szerint kenyérkészítéshez ez az egyik leggyengébb búzaliszt, inkább a süteményekhez ideális, annyira fehér. Ezenkívül legálisan kerülhet még a tésztába cukor, enzimkészítmények, glutén, adalékanyagok, amelyek tételesen nincsenek felsorolva, valamint élesztő.

„Nyilván ha ezeken változtatnának, az megdobná az árakat. A multinál egy félkilós félbarna kenyér 190 forint, itt ugyanez a félbarna cipó 250-be kerül. A különbség 60 forint. Sokan azért jönnek inkább hozzánk, mert szeretnének jót tenni magukkal, meglepő, de sok közöttük a nyugdíjas. Akadt, aki azt mondta: »Olyan a cipójuk, mint gyermekkorom kenyere, édesanyám sütött ilyet a szülőfalumban«” – mesélte Vajda József.

A kézművespék szerint az élelmiszerkönyv módosításánál megint azokat kérdezték meg, akik miatt nem jó a pékáruk minősége, például az adalékszer- vagy az élesztőgyártókat. Ők abban érdekeltek, hogy a profitjuk megmaradjon. Nyilván nem döntenek úgy egy grémium tagjaként, hogy több százmilliót befektessenek a hasznukból. Egyértelmű, hogy ebben ellenérdekeltek. Ugyanakkor nemzetközi szinten elismert pékeket, Michelin-csillagos séfeket vagy a Magyar Gasztronómiai Egyesületet meg sem kérdezték.

Vajda József véleménye szerint azért dolgoztak két évig a tervezeten, hogy senkinek ne sérüljön az érdeke. A rendelet feltehetően az albán tulajdonú pékségek visszaszorítására – is – alkalmas lehet, ez a kézművespékek között közvélekedés tárgya, tudtuk meg. A péktársadalomban az is köztudott, hogy az albán pékségekben lényegében néhány fajta tésztából készítenek mindent. A legtöbb ilyen péküzlet arra épít, hogy a polcaikon állandó friss termékeket kínáljon. A széles és meleg árukészlettel igyekeznek elfedni a minőségi hibákat, a nem megfelelő vagy elegendő mennyiségű alapanyagot vagy az elkészítést. A vásárlás után öt órával azonban sokszor már olyan kemény a pékáru, mint a kő.