Az Mt. 101. § (1) bekezdése taxatíve felsorolja a vasárnapra történő munkaidő-beosztás tényállásait, a 102. § (2) bekezdés pedig azokat az eseteket, amikor rendes munkaidő munkaszüneti napra osztható be.

Táblázatunk tartalmazza, hogy mikor osztható be rendes munkaidő vasárnapra, illetve munkaszüneti napra, továbbá, milyen esetekben illeti meg bérpótlék (rendes munkaidőben) az így foglalkoztatott munkavállalót.

x = elrendelhető rendes munkaidő vasárnap , illetve munkaszüneti napon

Az Mt. nem határozza meg, hogy mikor minősül a munkáltató rendelhetése folytán vasárnap is működő munkáltatónak vagy munkakörnek, azonban definiálja, hogy mikor minősül munkaszüneti napon is rendeletetése folytán e napon működőnek. Azaz, ha

a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján (például vendéglátás, benzinkút, idegenforgalom), vagy

b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor.

Idényjellegű a munkáltató tevékenysége, ha a munkaszervezéstől függetlenül az év valamely időszakához vagy időpontjához kötődik (például: aratás, szüret).

A munkáltató tevékenysége megszakítás nélküli, ha naptári naponként hat órát meg nem haladó tartamban vagy naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és

a) társadalmi közszükségletet kielégítő szolgáltatás biztosítására irányul (például: víz-, távhőszolgáltatás, közeledés, távközlés), vagy

b) a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt gazdaságosan vagy rendeltetésszerűen másként nem folytatható.

A munkáltató tevékenysége abban az esetben minősül több műszakosnak, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát.

Készenléti jellegű a munkakör (például: őrző-védő szolgálat), ha

a) a munkavállaló a feladatainak jellege miatt – hosszabb időszak alapulvételével – a rendes munkaidő legalább egyharmadában munkavégzés nélkül áll a munkáltató rendelkezésére, vagy

b) a munkavégzés – különösen a munkakör sajátosságára, a munkavégzés feltételeire tekintettel – a munkavállaló számára az általánoshoz képest lényegesen alacsonyabb igénybevétellel jár.

A régi Mt. szerint a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatottak főszabály szerint nem voltak jogosultak bérpótlékra, kivéve abban az esetben, ha a pihenőnap kiadására a munkaidőkeretben összevontan került sor.

Az Mt. célja, hogy a pótlékra való jogosultságot azon munkavállalók részére biztosítsa, akik a munkáltatói munkaszervezés következtében végeznek munkát vasárnap (rendes munkaidőben).  Ebből következően azok a munkavállalók, akiket a munkáltató olyan tevékenység keretében foglalkoztat, amely esetében a vasárnapi munkavégzés a körülményekből, a munkakör sajátosságából szinte magától értetődően következik, nem jogosultak pótlékra (kollektív szerződés vagy a felek megállapodása alapján ez a pótlék a lent meghatározott munkavállalókon kívül más munkavállalók részére is megállapítható).

Vasárnapi munkavégzés esetén 50 százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető (azaz több műszakos tevékenység keretében, készenléti jellegű munkakörben, a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló).

E definícióban a lényeges a „kizárólag” feltétel. Azaz, ha bármely más – az Mt. 101. § (1) bekezdés szerinti – eset alapján vasárnapi munkavégzés rendelhető el, a munkáltató nem köteles a vasárnapi pótlék megfizetésére.

Például: egy munkavállaló több műszakos tevékenység keretében és/vagy a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatott, mely alapján bérpótlékra lenne jogosult. Jogosultságot az Mt. alapján mégsem szerez, ha rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben dolgozik (például benzinkút).

Az Mt. szerint ugyanis, ha bérpótlék fizetése nélkül is elrendelhető a vasárnapi munkavégzés, akkor annak nincs jelentősége, hogy a munkavállaló a törvény egyéb rendelkezése alapján pótlékra lenne jogosult. Ettől függetlenül természetesen a munkáltató a munkavállaló előnyére eltérhet e szabálytól, és fizethet vasárnapi pótlékot.

Az Mt. 102. § (1) bekezdése sorolja fel a munkaszüneti napokat, a 140. § (2) bekezdés pedig arról rendelkezik, hogy munkaszüneti napon történő munkavégzésért minden esetben 100 százalék mértékű bérpótlékra jogosult a munkavállaló.

Megjegyzem, a régi Mt. a munkaszüneti napon rendes munkaidőben munkát végző havidíjas munkavállaló részére e napra a havi munkabérén felül az elvégzett munkáért járó munkabér fizetését írta elő a munkáltató részére, azaz nem pótlékot állapított meg.

A munkavállaló részére 100 százalék bérpótlék jár a húsvét- vagy a pünkösdvasárnap, vagy a vasárnapra eső munkaszüneti napon történő munkavégzés esetén.