A legendák szerint Szent László király maga rendelte el egy kis kápolna felépítését Boldogságos Szűz Mária tiszteletére ezen a helyen, miután csodával határos módon menekült meg az őt üldöző ellenségektől. Bár nincsenek egyértelmű történelmi bizonyítékok arra, hogy a kápolnát valóban Szent László építtette, a régészeti leletek alapján a főoltár mögötti kegykápolna igen régi, a román korra (12-13. század) tehető. Ezen ősi kápolna mellé épült fel a méretében is impozáns barokk templom, amely megőrizte az évszázadokon át rejtett kápolna struktúráját.

A török pusztítások alatt a kápolna rejtett fekvése biztosította fennmaradását, valamint a Koránt ismerő muzulmánok tisztelete Jézus anyja, Mária iránt, akinek tiszteletére a kápolna eredetileg épült. A kanizsai basa története szerint, amikor 1690 körül beteg lett, egy keresztény túszát küldte a kápolnába imádkozni a gyógyulásáért. Miután a basa felgyógyult, személyesen is ellátogatott a helyszínre, megkeresztelkedett, és díszes pajzsát itt hagyta, mint adományt. Ezt a pajzsot még 1780 körül is láthatta Kósa Jenő ferences tartományfőnök.

 

A ferences szerzetesek 1694-ben érkeztek ide, Széchenyi Pál, veszprémi püspök megbízásából, aki rájuk bízta ezt a már akkor is ismert zarándokhelyet, melyet a nép Szentlászlónak hívott. A püspök számos csodáról számolt be, melyek Szűz Mária közbenjárására történtek. Ezen időszak alatt a hívők nagy számban zarándokoltak ide, különösen a nagyobb Mária-ünnepeken és Szent László király ünnepén. A török időkben elszenvedett pusztítások után a katolikus egyház újjáépítésében is fontos szerepet játszott a hely és az itt szolgáló ferencesek.

A búcsúszentlászlói templomot hazánk legszebb templomai között tartják számon.

A barokk templom építése 1714-ben kezdődött és tíz év alatt fejeződött be, bár egyes belső munkálatok még hosszabb ideig tartottak. A templomot Zala vármegye és számos gazdag nemesi család, mint például a Zichy és Széchenyi család támogatta. A püspök 1734. június 20-án szentelte fel a templomot. Jellemző a kor ferences barátainak lelkesedésére, hogy az Isten házának építését akkor kezdték meg, amikor még saját rendházuk sem volt, hanem családoknál vagy egyszerű viskókban laktak. A rendházukat csak 1724-ben kezdték építeni, és 1736-ra fejezték be.

 

A templom alatt lévő kriptába 1811-ig helyezték az elhunyt szerzeteseket, ezt követően a Kálvária dombot használták temetkezési célra. A templomot többször érték súlyos károk a villám és a viharok miatt, például 1774-ben, amikor is olasz mesterek hat évig dolgoztak a helyreállításon. A templom belső berendezése az évszázadok alatt alig változott, hiszen a szobrok és oltárok többsége egyidős a templommal. A magyarországi barokk művészet kiemelkedő alkotásai közé tartozik, különösen a színek és formák harmonikus összjátéka miatt. A főoltár középpontjában Szent László királyt ábrázoló festmény látható, aki itt nem mint harcos lovag, hanem mint országépítő király és igazságos bíró jelenik meg.

 

Kálvária kápolna

A kegytemplom mögött, mintegy 100 méterre emelkedik a Kálvária-domb, rajta egy kápolna, oldalán keresztút, alatta pedig egy forrás.

Hasonlóan a kegytemplom dombjához, itt is egy sziget állott abban az időben, amikor kilenc nemeshetési nemes ember a ferencesek tulajdonába adta a területet. Az 1718. augusztus 20-ával keltezett adománylevél megemlíti, hogy a sziget „már most szokásul Kálváriának neveztetik”. A Kálvária-kápolna egyidős a barokk templomépülettel, vagyis a 18. században épült. Ide, a dombra temették egy időben az elhunyt szerzeteseket, nem is olyan rég még látható volt egy-egy régi sírhalom, fakereszt.

 

A környékbeli községek családjainak áldozatkészségéből épült 1914-ben a Kálvária-domb körül a 14 keresztúti stáció. Az egyes fülkék márványtáblája örökíti meg az egyes építtető család, közösség nevét.

A Kálvária-domb alatt fakadt forrást, miután 1852-ben körülvették fallal, Szent László kútjának nevezték el.  A forrás vize kellemes ízű, vasat és egyéb ásványi anyagokat tartalmaz, s a szájhagyomány több csodás gyógyulást fűz hozzá.

Búcsúszentlászló és környéke tökéletes helyszín az aktív pihenésre vágyók számára. A túrázás mellett a kerékpározás is népszerű tevékenység. A települést átszelő Széviz patak gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik. Vörösszárnyú keszeg, dévérkeszeg, naphal, sügér, törpeharcsa, domolykó, csuka, szivárványos ökle és kövicsík is található benne.

 

A Szoboszló hegy árnyas erdei útjain sétálva különféle vaddal találkozhatunk, a domboldalon pedig gyönyörködhetünk a változatos növényvilágban.

 

forrás: turizmus.com