A Kúria Mfv. X. 10.281/2019. számú ügyről szóló sajtótájékoztatója szerint a NAIH a munkáltató által alkalmazott csomagátvizsgálással kapcsolatos adatkezelés jogellenességét állapította meg abban a tekintetben, hogy nem megfelelő jogalapon végezte az adatkezelést, és nem nyújtott arról tájékoztatást megfelelő módon a munkavállalóknak.

A határozat ellen a munkáltató keresetet terjesztett elő a törvényszéknél, amely elutasította azt. Ítéletének indokolásában rögzítette: a NAIH-eljárásban a dolgozót érintően egyetlen csomagátvizsgálással összefüggő jegyzőkönyvet csatoltak, ez 2016. szeptember 22-én készült, amelyben azt rögzítették, hogy „rendben”. Az alkalmazottnál 2016. június 9-én 22 órakor „általános jegyzőkönyv” felvétele történt, amelyben rögzítették, hogy kiléptetésénél a táskája átvizsgálását a NAIH rendelkezésére hivatkozással megtagadta. 

A dolgozó (mint felperes) a NAIH határozatára tekintettel a munkáltatóval (mint alperessel) szemben 3 000 000 forint sérelemdíj megfizetése iránt terjesztett elő keresetet. A munkáltató ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. 

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, amit a másodfokú bíróság helybenhagyott. 

A munkavállaló felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A munkáltató felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Kúria kimondta, hogy a felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. A dolgozó a személyes adatok védelméhez való jog megsértésével összefüggésben terjesztett elő megfelelő felülvizsgálati érvelést, hivatkozva a Ptk. 2:43. § e) pontja és 2:52. § (2) bekezdése megsértésére. E szerint a Ptk. 2:52. § (2) bekezdés rendelkezése alapján a sérelemdíj megállapításának feltétele csupán a jogsértés tényének megállapíthatósága, mert ez jelenti önmagában a nem vagyoni sérelmet, ezért további nem vagyoni hátrány bekövetkeztének bizonyítása a részéről nem volt szükséges. 

A bírói gyakorlat szerint azonban a személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére (BH2016. 241.). 

A törvény miniszteri indokolása szerint a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése. Téves az a jogi álláspont, miszerint a sérelemdíj megállapításának kizárólagos feltétele a jogsértés megállapítása, és hogy a jogsértés megállapításának automatikus következménye a sérelemdíj alkalmazása. Ezzel ellentétes következtetésre lehet jutni a Ptk. 2:51. § és 2:52. § összevetéséből. A jogosultat ugyan nem terheli sérelemdíj igénylése esetén a hátrány bizonyítása, azonban csak az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat. A sérelemdíj funkciója ugyanis a személyiségi jogok megsértésével okozott nem vagyoni sérelmek kompenzálása. 

A sérelemdíj megítélése során a bíróságoknak a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében foglalt szempontokat kell értékelniük. Ezek alapján állapíthatóak meg az adott személyt ért hátrányok, és dönthető el, hogy a sérelmet szenvedett fél jogosult-e sérelemdíjra, és milyen összegben. A bírói mérlegelés adott esetben arra is vezethet, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére. 

A felperes jogi álláspontja szerint önmagában a NAIH határozattal megállapított, személyes adatainak kezelése során elkövetett jogsértés megalapozza a sérelemdíj iránti igényét. E határozat szerint a személyiségi jogsértés a csomagátvizsgálással összefüggő adatvédelmi ügyben hozott, közigazgatási határozatban rögzített adatvédelmi szabályszegés. 

A törvényszék közigazgatási ügyben hozott ítélete szerint a munkáltató a vizsgált csomagellenőrzés adatalanyok (munkavállalók) által is megismerhető, a munkavállalói kézikönyvben rögzített jogalapjaként az Szvtv. 28. § (1) bekezdését jelölte meg. E rendelkezés azonban nem teremt általános felhatalmazást a csomagátvizsgálásra. 

Önkéntes együttműködésre sem hivatkozhat a munkáltató, mert a hozzájárulás csak valódi választási lehetőség fennálltakor érvényes, az alárendeltségi viszonyban álló munkavállaló esetében ilyenről nem lehet szó. 

Érdekmérlegelési jogalap sem teszi jogszerűvé az alperes munkáltató adatkezelését az ítélet szerint, amennyiben az előzetes érdekmérlegelést maga sem végezte el. 

Az adott ügyben tehát a személyes adatkezelés jogellenességét az igazolt jogalap hiánya mellett végzett adatkezelés jelentette, másra a munkavállaló felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott. A perben őt érintően bizonyított csomagellenőrzéssel összefüggő, fentiek szerint jogellenes adatkezelés sérelemdíj alkalmazását nem teszi szükségessé. Helytálló az indokai alapján helybenhagyott elsőfokú ítéleti megállapítás, miszerint a perbeli esetben (a BDT2017. 3657. számú eseti döntés megállapításaira is figyelemmel) nem vagyoni sérelem nem következett be. A dolgozó meghatározóan a NAIH határozatban és a törvényszék közigazgatási ítéletében írtakra hivatkozott e személyiségi jogsértés körében, saját személyére nem tett olyan tényállítást, amely a nem vagyoni sérelmet igazolta volna. 

A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta – áll a közleményben.