Megtudtuk tőle azt is, hogy a „szerelem” egyáltalán nem plátói: nemcsak vezetni vagy használni tudja a mezőgazdasági gépeket, hanem a javításukban is részt vesz, amikor nagy ritkán rászorulnak.

 

Szabó Ferenc nyolc évvel ezelőtt hirdette meg az első traktortalálkozót a kistelepülésen, akkor még Dutrák találkozója címmel. Szerette volna, hogy a hasonló munkát végző és érdeklődési körű gazdák megismerkedjenek egymással és megosszák szakmai tapasztalataikat, és hogy eközben barátság szövődjön köztük.

 

Az ötlet bevált, olyannyira, hogy néhány évvel később már nemcsak dutrásokat, hanem mindenféle-fajta régi traktor tulajdonosait szívesen várták. Ők pedig az ország számos településéről eljöttek, akár még 2-300 kilométerről is.

– Ebből is látszik, hogy a mezőgazdasági gépekkel dolgozók közösséget alkotnak: örömmel fogadják a meghívásokat és örömmel tesznek eleget nekik. Jönnek, ha hívjuk őket, és ha ők tartanak találkozót, mi is megyünk – fogalmazott. – A falu polgármestere voltam, amikor felmerült az ötlet, hogy rendezzünk összejövetelt a dutrásoknak. Nekünk is voltak ilyen gépeink, és hát imádtuk őket. Jól indult a dolog, sokan eljöttek Kisgörbőre. Kiváló volt a hangulat, ismerkedtünk, beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk, és persze segítettünk egymásnak, amiben csak tudtunk, elsősorban szakmai kérdésekben. Harminc-negyven gépet is el szoktak hozni a találkozóra, ami nagyon jó eredmény, az pedig még hízelgőbb, hogy akad, aki 200-300 kilométerről jön. Gondoljunk bele, hogy ilyen távolságot megtenni milyen nagy teljesítmény! Arról nem is beszélve, hogy sok a visszatérő vendég, aki nagyon örül, amikor eljöhet hozzánk. Idővel úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a bemutatott gépek körét: nemcsak Dutrákat hívunk meg a találkozóra, hanem minden veterán traktort szívesen látunk. Azt hiszem, jó gondolat volt.

 

Mint Szabó Ferenc elmondta, évtizedekkel ezelőtt kezdődött a Dutra iránti rajongása.

 

– A szerelem mit sem változott az idő múlásával, mi több, egyre erősödött.

 

Az 1970-es években még dolgoztam is Dutrával, sőt, bérmunkát vállaltam vele. Nagyon megszerettem a gépet, mert megbízható, teherbíró, biztonságos és üzembiztos volt. Az első Dutrám kéthengeres volt, aztán bővült a géppark.

 

Egy kiskőrösi géptalálkozón megláttam egy ’50-es Dutrát, amelyik szinte megremegtette a homokot, amikor elment mellettem. Rögtön azt mondtam, hogy nekem kell egy ilyen. Nem nyugodtam, amíg nem szereztem egyet, bejártam érte az országot. Jól tettem, most is az áll itt a kapuban. Mostanra egy kéthengeres, egy négyhengeres és egy hathengeres Dutra van a birtokomban. Imádom őket. Jó velük dolgozni, és akkor is csodálatosak, amikor csak állnak az udvaron. Hogy miért imádom őket? Az első oka, hogy magyar gyártmányról van szó. A második, hogy páratlanul jó konstrukció. Nemcsak megbízhatóak, hanem kiváló, mi több, tökéletes a talajtapadásuk. Idővel a karbantartásukhoz és a szerelésükhöz szükséges ismereteket is elsajátítottam, és még ez a munka is örömet szerez, ha rajtuk végzem.

 

A Szabó családban mindenki osztozik nemcsak a Dutrák, hanem a többi öreg – és új – mezőgazdasági gép iránti rajongásban.

– Én már beleszülettem – és örülök, hogy így történt – mondta el Szabó Ferenc lánya, Ferencziné Szabó Judit. – Amikor gyerek voltam, a Dutrán kívül is akadt mindenféle traktor és kombájn a háznál. Megszerettem az efféle gépeket, ami aligha csoda, hiszen akkor mehettem velük, amikor csak akartam. A szerelem nemhogy nem múlt el, hanem egyre erősödött. Nemcsak megyek velük, hanem szerelem is őket – igaz, utóbbiban többnyire csak segédkezek. Hogy mi élteti ezt a rajongást? Igazából nem is tudom megfogalmazni, inkább csak érzem, amikor odaülök a kormány mögé, aztán felbőg a motor és elindul a gép. Talán ezek az érzések is öröklődtek.

 

Ezt Judit kisfia, Ferenczi Adrián is megerősítette. Természetesen ő is aktív szereplője a találkozónak.

 

– Szeretem a traktorokat. Már vezetni is tudom őket, és már nem csak úgy, ha anya ölében ülök. Élvezem, hogy ennyi gép eljön hozzánk, mindegyikbe beleülök, amelyikbe lehet.

 

– Örülök, hogy itt lehetek, mert mindig látok új traktorokat – tette hozzá unokatestvére, Ferenczi Barbara. – Szentpéterúron lakunk, a keresztapukámmal szoktunk jönni. Mindig várom, hogy mikor traktorozhatok végre.

A 86 éves Somogyi Béla szintén Dutra-rajongó - Fotó: Bella Huba

 

Az idősebbek hasonlóan rajonganak a traktorokért, a Dutrákért is. Dabroncról négy keréken jött a találkozóra a nyolcvanhat éves Somogyi Béla.

 

– Nézzen csak rá, hogy összeillünk: egy hatvanéves Dutra a „társam” – mutatott a büszkeségére.

 

– Annak idején termelőszövetkezetben dolgoztam, de ott csak MTZ-ink voltak. Dutrát inkább olyan téeszek kaptak, ahol dombon vagy hegyen dolgoztak, merthogy ezek a gépek bárhová felmentek. Megmásszák ezek még a sümegi várat is, pedig ott aztán kell kapaszkodni!

Mindig tetszettek, úgyhogy amikor felszámolták a szövetkezeteket, megvettem egyet az egyik vevőjétől. Ez az, amit itt lát. Az illető nem foglalkozott sokat a géppel. A vízhűtés problémáját például úgy oldotta meg – még nevettünk is rajta –, hogy egy edényt tett a motorra, abból öntött vizet a motorba, ahelyett, hogy új vízszivattyút vett volna. Úgy orvosoltam a problémát, hogy vettem egy targoncát, aminek a hűtését átszereltem. Minden gond megoldódott, gond nélkül dolgoztam vele tovább. Persze, a koromból adódóan egyre kevesebbet. Tényleg nem vagyok fiatal, de még ma is használom ezt a Dutra 28-ast. Szeretem, mert egyszerű konstrukció, de éppen ezért igazán megbízható gép.

 

Ezt Hajdú Gergő is megerősítette, aki Mihályfáról érkezett. A fiatalember azt mondta, az öreg gép még nem hagyta cserben, pedig rendszeresen használja.

 

– A gépek és a traktorok mindig érdekeltek, jelenleg is ebben a szakmában dolgozok – mondta.

 

– Ez a 25 lóerős, kéthengeres Zetor K25 az első gépem. Nem túl erős traktor, de nehéz munkára nem használom, csak könnyebbekre: kaszálásra, szénaforgatásra, sodrásra szoktam beindítani.

 

Ha már megemlítettem az indítást, most három hónapig nem ment a gép, tegnap mégis elsőre – ahogy mondják, pöccre – felbőgött a motor. Gondoljon csak bele, 1956-ban gyártották, vagyis hatvanhét esztendős motorról van szó! Igaz, amikor megvettem, volt vele munka, de megérte, mert jó állapotban van, és még soha, sehol nem hagyott ott. Motorikusan és kinézetre is szép, ezért is jó megmutatni a találkozókon, a többi gép megcsodálása és a tapasztalatcsere mellett.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság