A kérdés részletesen így hangzik: mezőgazdasági idénymunkára alkalmazunk munkavállalót 20 napra, egybefüggően. Szombaton végezhet-e munkát, ha napi 8 órát dolgozik a héten, hétfőtől péntekig? Kell-e bérpótlékot fizetni szombatra? Szabadságot kell kiadni a 20 napra vonatkozóan? Hogyan kell ezt elszámolni? 

SZAKÉRTŐNK VÁLASZA

A munkaidő-beosztás szabályai egyezőek a hagyományos munkaviszonyban foglalkoztatott munkavállalókéval, sőt a munkáltató munkaidőkeret vagy elszámolási időszak hiányában is alkalmazhat egyenlőtlen munkaidő-beosztást. A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – 4 óránál rövidebb nem lehet, az legfeljebb 12 óra, heti munkaideje legfeljebb 48 óra lehet. Ugyanakkor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén ennek a munkaidőkeret átlagában kell meglennie, így jogszerű az a beosztás is, ami adott hétre öt napon át 12 órás műszakot tartalmaz, de a munkaidőkeret végéig ezt kompenzálni kell, hogy az átlag a 48 órát ne haladja meg. A 48 óra felső korlátba bele kell számítani a rendkívüli munkaidő (túlóra) valamennyi formáját, így a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli túlmunka, valamint az ügyelet tartamát is. Ebből következően nincs akadálya a szombatra rendes munkaidőre történő beosztásnak akkor sem, ha hétfőtől péntekig napi 8–8 órában végzett munkát. Ha tehát a munkáltató eleve beosztotta a munkavállalót szombatra rendes munkaidőben történő munkavégzésre (a 20 napra eső törvényes munkaidőbe belekalkulálta), abban az esetben nem jár részére bérpótlék. Amennyiben nem szerepelt a beosztásban, az rendkívüli munkaidőnek minősül és 100 százalék bérpótlék vagy 50 százalék bérpótlék és másik heti pihenőnap (heti pihenőidő) jár a dolgozó részére.

A kedvező szabályokat leszámítva egyebekben a szabályozás egyező a hagyományos munkaviszonyéval, így a bérpótlékok ebben a foglalkoztatási formában is megilletik a munkavállalót, amennyiben teljesülnek az a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (Mt.) rögzített feltételek. 

Érdekes kérdés a rendkívüli munkavégzés esete, mely lényegét az alábbi példa szemléleti: ha egyetlen napra, keddre alkalmazná a munkáltató a munkavállalót, aki 8 órát dolgozna, abban az esetben csak alapbérére lenne jogosult, bérpótlékra nem. Ehhez képest, ha pl. 12 órát dolgozna, akkor a napi 12 óra tartamú munkavégzésért a munkavállaló 12 órára alapbérre, és mellette a 8 órán felüli munkavégzésre figyelemmel további 4 órára 50 százalék bérpótlékra jogosult. Ennek oka tehát, hogy munkaviszony csak napi 8 óra tartamú foglalkoztatásra jöhet létre, kivéve a fenti két esetet. Más a helyzet akkor, ha pl. 3 napra jön létre az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony, az összesen 8×3 óra tartamot jelentene. Ha csütörtökön 4 órát, pénteken 8 órát, szombaton 12 órát dolgozna a munkavállaló, abban az esetben nem merül fel túlmunka, mert hiába dolgozott a munkavállaló 12 órát szerdán, a 3 napra számítva összesen a ledolgozott munkaidő mértéke nem haladja meg a 24 órát.

A beosztás elkészítésekor arra ügyelni kell azonban, hogy a munkavállalót hetente legalább két pihenőnap vagy egybefüggő 48 óra heti pihenőidő illeti meg, illetve a napi munkájának befejezése és a következő napi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (napi pihenőidő) kell biztosítani.

Egyszerűsített foglalkoztatás esetén is jogosult szabadságra a munkavállaló. Ugyanakkor a szabadság a legtöbb esetben nem értelmezhető, az jellemzően a mezőgazdasági és a turisztikai idénymunkánál számszerűsíthető, itt ugyanis nincs korlátozva a foglalkoztatás során az egymást követő napok naptári napok száma. Például:

♦ a munkáltató egy 41 éves munkavállalóval létesít alkalmi munkára irányuló munkaviszonyt december 3. és 7. napja között. A munkavállalót naptári évenként 28 munkanap szabadság illeti meg, mely 20 munkanap alapszabadságból és az életkora alapján járó 8 munkanap pótszabadságból áll. Ebben az esetben 5 munkanapra: 28/365 nap × 5 nap = 0,38 nap járna, azaz a kerekítés szabályai alapján nem jogosult szabadságra.

♦ a munkáltató mezőgazdasági idénymunkára létesít munkaviszonyt egy 39 éves munkavállalóval egybefüggő 100 napra. A munkavállalót naptári évenként 27 munkanap szabadság illeti meg, mely 20 munkanap alapszabadságból és az életkor alapján járó 7 munkanap pótszabadságból áll. Ebben az esetben 100 munkanapra: 27/365 nap × 100 nap = 7,39 nap, a kerekítés szabályai 7 munkanap szabadságra jogosult a munkavállaló.

Ha a felek később is létesítenének egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyt, azt az időszakot külön kellene kezelni, nem lehet hozzászámítani a korábbi 5, illetve 100 napot. A szabadságra jogosító időtartamba az egyszeri foglalkoztatás napjai száma számít bele, nem adódik hozzá a korábbi vagy a következő foglalkoztatás tartama.

A szabadságot – összhangban az Mt. általános szabályaival – pénzben megváltani csak a munkaviszony megszűnésekor lehetséges. Az Mt. 203. § nem zárja ki a 125. § alkalmazásának lehetőségét. Ennek megfelelően arra a napra is be kell jelenteni a munkavállalót és meg kell fizetni utána a közterhet, amikor részére szabadságot adott ki a munkáltató (kivéve, amikor megszűnik a munkaviszony).

adozona.hu