-          Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást arra a beszélgetésre, amely a munkahelyi balesetben megsérült vagy meghalt munkavállalók emléknapjára emlékezve jött létre. Először Borhidi Gábort kérdezem: nemrég beszéltünk arról (lásd itt), hogy az Országos Munkavédelmi Bizottság megtárgyalja a munkahelyi balesetek 2020-as alakulásáról közzétett jelentést. Megtörtént-e már?

Borhidi Gábor: - Úgy gondolom, hogy az Országos Munkavédelmi Bizottság legközelebb a Nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetéről szóló jelentést tárgyalja meg. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ez alkalommal is kikérte a munkavállalói oldal és a munkáltatói oldal véleményét, javaslatait az elkészülő jelentéshez. Mi természetesen elküldtük a saját anyagunkat a Munkáltatói Oldalhoz hasonlóan. A véleményeket a Munkavédelmi Bizottság titkársága, valamint a Minisztérium Munkavédelmi Főosztálya összesíti, és – remélhetően – június végén - július elején a végleges változatot a kormány részére beterjeszti. Kérdésedre válaszolva az elmúlt év munkavédelmi helyzetéről szóló jelentésről és annak tapasztalatairól még nem tárgyalt az Országos Munkavédelmi Bizottság.

-          A Munkavállalói oldal elküldte a véleményét a jelentéshez. Mi áll ebben?

Miskéri László: Az utóbbi években kemény és kritikus hangú véleményeket fogalmaztunk meg a munkavédelem helyzetéről, mert a munkavállalói oldal elfogadhatatlannak tartotta a munkabalesetek számának folyamatos növekedését. Ebben az évben, amikor az álláspontunkat elküldtük, még nem ismertük a 2020 év munkabaleseti adatait, amelyek szerencsére jóval kisebbek, mint az előző éviek.

Borhidi Gábor: Az előző években valóban meglehetősen kritikus véleményeket fogalmaztunk meg a munkavédelmi helyzettel kapcsolatosan, de ebben az évben árnyaltabban fogalmaztunk, mert tudtuk, hogy 2020-ban a járvány adta megkötöttségek rendkívüli állapotot eredményeztek. Ez a rendkívüli állapot – többek között – abból adódott, hogy hónapokon keresztül rengeteg munkahely kényszer-otthoni munka végzésre váltott át. A munkavállalók is meglehetősen új szintre kerültek, és ezért ezt a helyzetet nem lehetett összehasonlítani a korábbi évek gyakorlatával.

A munkavédelmi bizottság foglalkozott a távmunkával és a home office-szal. Nem szabad összekeverni a kettőt! Nekünk meg kellett találni azt a formulát, hogyan hívjuk fel a home office-ban dolgozó munkavállalók figyelmét a veszélyekre, hogy a munkájuk balesetmentes legyen. Ugyanis ma még nem teljesen egyértelmű például, hogy ki milyen mértékben felelős, ha valaki otthon szenved munkabalesetet.

A tavaly márciusi jelentésünkben megfogalmaztuk, hogy amikor szinte az egész ország megállt, akkor a Munkavédelmi Főosztály sem tudta megfelelő információkkal ellátni a munkavállalókat. Más volt a helyzet az őszi időszakban: a főosztályon dolgozó szakemberek becsületére legyen mondva, soha annyi állásfoglalás és útmutató nem jelent meg, mint akkor! A főosztály is felismerte, hogy több dolgot tisztázni kell ahhoz, hogy a fejekben rend teremtődjön! Arról nem beszélve, hogy további kardinális problémák merültek föl, például a munkavédelmi oktatás kérdésében. Tudniillik az új Felsőoktatási törvény szinte lehetetlenné tette, hogy vállalatok a saját hatókörükben – az eddig jól bevált gyakorlatnak megfelelően – munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásokat tartsanak. Szerencsére az Országos Munkavédelmi Bizottságnak a Munkavédelmi törvény alapján van olyan jogosítványa, hogy kezdeményezheti ennek a módosítását, ezt meg is tettük a Munkáltatói Oldallal közösen. Így sikerült keresztülvinni, hogy ma a munka- és tűzvédelmi oktatás ismét nem tartozik a felsőoktatási törvény hatálya alá. (Lásd itt)

A másik fontos felvetésünk az volt, hogy a munkavédelmi képviselők oktatása szigorú követelmények mellett folyjon. Mi többször kifogásoltuk azt is, hogy a munkavédelmi képviselők oktatásának szakmai színvonala sok esetben rendkívül alacsony színvonalú. Boldog-boldogtalan oktatta a képviselőket, ezért úgy gondoltuk, rendet kell tenni ebben a kérdésben is. A Felnőttképzésről szóló törvény módosítása ezt is a helyére tette, amit tulajdonképpen mi is jelentős sikernek érzünk.

Visszatérve az elmúlt évre: nagyon szépek a statisztikai adatok, valóban, ennyire kevés halálos munkabaleset évekre visszamenőleg nem volt, és a munkabalesetek száma is csökkent. Ugyanakkor nem hinnénk, hogy kényelmesen hátra kellene dőlni, és azt mondani, hogy minden rendben van, mert a csökkenésnél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy tavaly több százezer munkavállaló otthoni munkavégzésre kényszerült, egész ágazatok kerültek ideiglenesen megszüntetésre.

A munkavállalói oldalnak továbbra is azt kell szem előtt tartania, hogy a munkabalesetek száma hogyan alakul. A nemzetgazdaság munkavédelmi helyzete című dokumentumban is megfogalmazásra került, amit már a munkavállalói oldal számtalanszor felvetett, hogy a balesetek ok-okozati kivizsgálására feltétlenül szükség van. Megjegyzem, hogy mindez benne van egyébként a Munkavédelem Nemzeti Politikájában is.

-          Ezek szerint ez most nincs így.

Borhidi Gábor: - Sajnos nincs. Régen egy kutatóintézet foglalkozott azzal, hogy elemezze a munkabalesetek körülményeit. Nem csak azt, hogy ki a felelős, hanem azt is, hogy milyen előírásokat kell ahhoz módosítani, hogy hasonló baleset ne következzen be. Ma is fontos lenne ez a munka, de őszintén szólva nem látjuk biztosítva a Nemzeti Politikában foglaltak megvalósítását, hiszen a megfogalmazott célok teljesülésének kitűzött határideje 2022-ben lejár.

-          Tehát úgy gondoljátok, hogy van egy jó célokat kitűző nemzeti politika, amelyet a munkavállalói oldal is támogatott és támogat, de mindez nem valósul meg?

Borhidi Gábor: Pontosan fogalmazzunk: részben valósul meg. Több eleme elindult már, de például az elkülönített munkahelyi balesetbiztosítási rendszer, amelynek a koncepcióját el kellene készíteni 2022-re, gyakorlatilag el sem kezdődött. Legalábbis a mi ismereteink szerint. Lehet, hogy valahol, valamelyik minisztérium már foglalkozik ezzel, de erről nincs információnk, holott az Országos Munkavédelmi Bizottságban minden alkalommal, a Munkáltatói Oldallal együtt, felajánljuk segítségünket ebben a kérdésben.

- Ez az elkülönített biztosítási rendszer azt jelentené, hogy azok a cégek, ahol gyakoribbak a balesetek, több társadalombiztosítási járulékot kell, hogy fizessenek?

Éppen az a lényeg, hogy a balesetbiztosítási díj nagysága ne függjön attól, hogy hány munkabaleset történt az adott gazdasági társaságnál, mert akkor a munkáltatónak érdeke lenne eltitkolni a baleseteket! A biztosítási díjat a munkabaleset, foglalkozási megbetegedés bekövetkezése kockázata nagyságának arányában kellene kiszabni. Ha a munkáltató csökkenti a baleset kockázatát, akkor kevesebb biztosítási díjat fizetne– így válna anyagilag érdekeltté a munkakörülmények javításában.

Miskéri László: Elképelhető, hogy a háttérben dolgoznak mindezen, de a munkavállalói oldalnak nincs információja arról, hogy ez a folyamat hol tart.

-          Az életünk egyre biztonságosabb, ha például egy autót veszünk, légzsák, elektronika gondoskodik a biztonságunkról, miért van az, hogy a munkahelyek nem lettek ennyivel biztonságosabbak: munkavédelem ennyire lemaradt ebben a folyamatban?

 Miskéri László: A tapasztalatom szerint létezik egy választóvonal a kis- és középvállalkozások, illetve a nagy vállalkozások között. Amit te megfogalmaztál, hogy lemarad a munkavédelem, ez a kisvállalkozásokra igaz, illetve különös tekintettel a mikrovállalkozásokra. Nagyobb vállalkozásoknál fontos ez a kérdés, nagyobb anyagi forrással rendelkeznek, erre apparátust is működtetnek: ez egy mikrovállalkozásnál elképzelhetetlen.

A legnagyobb baj az, hogy az egyéni vállalkozókra a munkavédelmi törvény, bizonyos pontjai kivételével, nem vonatkozik. Ezek a pontok elsősorban a hatókörben tartózkodók védelmét szabályozzák, de magukat az egyéni vállalkozókét nem. Az országban közel kétmillió egyéni vállalkozó dolgozik, és ha ő maga erről nem gondolkodik, akkor védtelen. Ezért a mikro- és középvállalkozásoknál a legmagasabb a balesetek száma. Érdekes, hogy a foglalkozási megbetegedések ezzel ellentétes tendenciát mutatnak, de ennek vélhetően az a magyarázata, hogy a nagyobb vállalkozásoknál bejelentik a megbetegedéseket. Sok kisvállalkozások talán nem is ismeri azt a fogalmat, hogy foglalkozási megbetegedés és nem tudja, hogyan lehet, és kell bejelenteni.

Az Országos Munkavédelmi Bizottság ismeri ezeket a problémákat, és ezekről rendszeresen tárgyalunk. A legutóbb a Munkástanácsoknál volt az ülésünk, nagyon jó alkotóműhely alakult ki, hívtunk szakértőket is, hogy ezeket a kérdéseket megvitassuk, de jelenleg a járvány miatt nem tudunk ülésezni.

-          Ezek szerint nem lehet ezeket a kérdéseket egy huszárvágással megoldani, a megoldásban nagy szerepe lenne a stratégia végrehajtásának, az intézményi keretek biztosításának, a munkavédelmi képviselők jogainak megerősítésének is.

 Miskéri László: Valóban, ez a lánc sok szemből tevődik össze, és ezek mind nagyon fontos elemei. Az egyik ilyen elem a munkavédelmi képviselők képzése. Sohasem volt kielégítő, de a válság miatt ez a helyzet még rosszabbodott. Félreértés ne essék: nem akarunk a munkavédelmi képviselőkből munkavédelmi szakembereket képezni! Nagyon sok szakmai feladat keletkezik, ezekről beszélünk, de beszélnünk kell a munkavédelmi érdekképviseletről és érdekvédelemről is. Nem állítom, hogy egy munkavédelmi képviselőknek tisztábban kellene lennie az összes jogszabály előírással; az a fontos, hogy tudjon kérdezni, tudjon kihez fordulni. Vannak munkavédelmi szakemberek a szakszervezeti szövetségekben, konföderációkban: keresse meg őket! Fontos, hogy a munkahelyeken felismerje a problémákat, és mindent kövessen el a munkavállalók egészsége és biztonsága érdekében!

A nemzetgazdasági jelentésben megemlítettük a munkavédelmi szakemberek regisztrációjának kérdését is. Fontos lenne, hogy országos szinten alkossunk egy regisztert, amely a munkavédelmi szakemberek rögzítve lennének, és rendszeres, időszakos továbbképzést kapnának. A jogszabályokat követni kell és új technológiákat is meg kell ismerni, így nagyon nagy segítség lenne a rendszeres kötelező továbbképzés, illetve, hogy csak azok tudjanak szaktevékenységet végezni, akik ezeken a képzéseken részt vesznek.

Nem vagyunk egyedül munkavédelmisek, hiszen más területeket is súlyosan érinti ez a járványhelyzet, de ez hátráltatja a munkavállalói munkavédelmi, érdekképviseleti munkát.

- Tehát a regiszter és a továbbképzési rendszer is fontos eleme lenne azoknak a rendszerszintű változásoknak a munkavédelemben, amelyek – végső soron – a balesetek számának csökkenésében is meg mutatkozhatnának.

Borhidi Gábor: Igaz. A munkabalesetben elhunytak és megrokkantak emléknapja alkalmából feltétlenül meg kell említeni, hogy akkor, amikor a kormányzat április 28-át nemzeti emléknapnak a nyilvánította, egyik szándéka az volt, hogy felhívja a munkavállalók és a munkáltatók figyelmét, a balesetek megelőzésére és a biztonságos munkavégzés körülményeinek megteremtésére, hogy emlékezzünk meg azokról, akik szerencsétlenül jártak. A munkabalesetek megelőzésének az egyik legfontosabb kritériuma, a munkavállaló és a munkáltató azon tulajdonságának a fejlesztése, hogy minden alkalommal, mielőtt egy munkát elrendel vagy megkap, tisztában legyen azzal, hogy annak a munkafolyamatnak milyen kockázatai vannak. A Munkavédelmi törvény ezért is írja elő a kockázatértékelés, kockázatbecslés kötelezettségét és szükségességét.

A másik lényeges kérdés az ellenőrzés. Legyünk őszinték, az ellenőrzés sajnálatos módon jelentősen visszaesett. Egyrészt azért, mert a munkavédelmi hatóság létszámát jelentősen csökkentették az elmúlt évtizedben – számomra egyébként érthetetlen módon –, másrészt azért, mert a szakszervezetek elveszítették a munkavédelmi szabályok ellenőrzésének jogosultságát a munkahelyeken. Így elveszett a szakszervezetek tisztségviselőknek az a több tízezres tábora, akik korábban a helyi munkakörülményeket ellenőrizték, mert legálisan ezt már nem tehetik meg. 2012 július elsejével módosult a Munka törvénykönyve, és „kivette” ezt a jogosultságot a szakszervezetek kezéből. A szakszervezeteknek harcolniuk kellene azért, hogy visszakapják ezt a jogosítványt.

Ezzel a munkáltató is jól járna, mert a munkahelyen minél többen tudják figyelmeztetni a dolgozót, hogy „vigyázz, ez nem helyes, ezt a munkafolyamatot nem így kell elvégezni, mert úgy biztonságosabb!” Ez tulajdonképpen kinek a felelősségét csökkenti? A munkáltatóét!

A munkavédelmi felügyelők kit fognak megbírságolni? A munkáltatót! A legritkább esetben a munkavállalót. Ezért közös érdeke lenne a munkáltatóknak és persze a munkavállalóknak, hogy ezt a jogosítványukat visszakapják a szakszervezetek.

-          Végezetül azt kérdezem, milyen üzenetet fogalmaznátok meg az emléknap alkalmából?  

Borhidi Gábor: Április 28-ának az a jelmondata, hogy Emlékezz a halottakra, harcolj az élőkért! Nekünk ez a mottónk, és ez a mondat különösen aktuális ebben a pandémiás időszakban.

Miskéri László: Teljesen egyetértek azzal, amit a Gábor mondott. Nekünk is magunkévá kell tenni ezt a mottót, hiszen mindenkinek az a célja, hogy ne emelkedjen a balesetek száma, és különösen ne emelkedjen a halálos munkahelyi balesetek száma a jövőben. 

www.liganet.hu