Általános szabályok üzemi baleset esetében

A törvény rendelkezése alapján az üzemi baleset megtörténtét munkabaleseti vagy üzemi baleseti jegyzőkönyvben kell rögzíteni. A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Amennyiben a balesetet nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell.

Azt, hogy a munkáltatóhoz bejelentett baleset társadalombiztosítási szempontból is üzemi balesetnek minősül-e, a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg. A bejelentett üzemi baleset tényét, a baleset üzemi jellegét, a foglakozási megbetegedés tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult társadalombiztosítási kifizetőhely, vagy a munkáltató székhelye szerinti illetékes kormányhivatal határozattal állapítja meg. Az egészségbiztosítás baleseti ellátásai kizárólag e határozat alapján vehetők igénybe. A határozatnak tartalmaznia kell, hogy mikor történt a baleset és milyen egészségkárosító következményekkel járt.

A CSEF/300-2/2021. számú állásfoglalás: nyugdíjas esetében a baleset üzemiségének megállapítása nem lehetséges

Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) szempontjából a baleset üzemiségének elismerése kérelemre induló eljárásnak minősül. Az Ákr. 35.§ (1) bekezdésben foglaltak alapján a kérelem az ügyfél olyan nyilatkozata, amellyel hatósági eljárás lefolytatását, illetve a hatóság döntését kéri jogának vagy jogos érdekének érvényesítése érdekében. Amennyiben tehát az ügyfél kérelmezi a balesete üzemiségének megállapítását, a kérelmet a hatáskörrel és illetékes hatóságnak el kell bírálnia.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (továbbiakban: Ebtv.) 52.§ (1) bekezdésben foglaltak szerint üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (a továbbiakban: úti baleset). Üzemi baleset az is, amely a biztosítottat közcélú munka végzése vagy egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevétele során éri.   

Az Ebtv. 51.§ (1) bekezdés alapján baleseti ellátás üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén jár.    Az Ebtv. 51. § (2) bekezdés szerint baleseti ellátásként a sérültet baleseti egészségügyi szolgáltatás, baleseti táppénz és baleseti járadék illeti meg.

Az Ebtv. 5/B. §-ban foglaltak szerint e törvény alkalmazásában a baleseti táppénz és baleseti járadék tekintetében biztosított a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (továbbiakban: Tbj.) 6. §-a szerinti biztosított, a baleseti egészségügyi szolgáltatás tekintetében a Tbj. 6. §-a szerinti biztosított, a Tbj. 21. §-a szerint baleseti egészségügyi szolgáltatásra jogosult személy, valamint az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény 7. § (2) bekezdése szerinti foglalkoztatás keretében alkalmazott munkavállaló.

A Tbj. 4. § 11. pontjában foglaltak alapján e törvény alkalmazásában kiegészítő tevékenységet folytató személy a Tbj. 6. § szerinti biztosítási kötelezettség alá eső jogviszonyban keresőtevékenységet folytató saját jogú nyugdíjas személy, továbbá az az özvegyi nyugdíjban részesülő személy, aki a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltötte és egyéni vagy társas vállalkozónak minősül, akkor is, ha a saját jogú vagy a hozzátartozói nyugellátás folyósítása szünetel.

A Tbj. 6.§ (1) bekezdésében foglaltak alapján a kiegészítő tevékenységet folytató személy nem biztosított.

A fentiek alapján munkaviszonyban foglalkoztatott saját jogú nyugdíjas személy nem biztosított sem baleseti egészségügyi szolgáltatás, sem baleseti táppénz sem baleseti járadék szempontjából, a baleset üzemiségének megállapítása így ezen személyek esetében nem lehetséges.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd