Íme a nyílt levél:
„NYILT LEVÉL

Budapest, 2015. október 18.

Dr. Fazekas Sándor úrnak
földművelésügyi miniszter

Tisztel Miniszter Úr!

Az augusztus 20-i állami ünnep alkalmával 80. életévem betöltésével megkaptam Öntől az Életfa Emlékplakett kitüntetés ezüst fokozatát életteljesítményem elismeréseként.

Életem munkássága mindvégig szorosan összefüggött a mezőhegyesi állami birtokkal. Közreműködtem az 1791-től vezetett, a ménest megalapító kancákat és méneket, a tenyésztési eredményeket nagyon pontosan nyilvántartó törzskönyvek múzeumi megőrzésében, gondozásában. A gyakorlati életben pedig mindenkor a Mezőhegyesi ÁG együttműködő partnere voltam.

A kitüntetés átadása után, alig egy hónappal később megdöbbenve értesültem a médiából a világon egyedül álló, a világörökség részét alkotó 230 éves állami birtok eladásának tervéről, majd a Nemzeti Földalap az eladásra kerülő állami földekre kiírt pályázatáról. Mezőhegyes nem a rendszerváltás előtti időszak állami gazdaságainak egyike volt. Ezeket már eladták. Mezőhegyes nemzeti büszkeségünk. Neve és híre nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is ismert. A törököktől „karddal szerzett” koronabirtokon II. József alapította meg a ménesgazdaságot azzal a kifejezett céllal és a „Végezés” című dokumentumában is megfogalmazva, hogy jó minőségű tenyészállatokkal segítse a falvak népének gazdálkodását.  A létrehozott ménesbirtok 230 éven keresztül töretlenül folytatta pótolhatatlan gazdasági tevékenységét az állattenyésztésben és a növénytermesztésben. A 230 év során forradalmak, államformák változásai, politika rendszerek bukásai és újak feltűnése, a két világháború,  földosztás stb. sem  rendítette meg  Mezőhegyest. Mindenkor iskolaműhelye volt a magyar gazdászgenerációk sorának. Ezeknek a gazdászoknak volt köszönhető, hogy a magyar mezőgazdaság a világ legjobbjai közé emelkedett. A ménesbirtok feltagolása és eladása ezt az eszmeiséget teszi kockára, s emellett közel félezer munkahelyet is reménytelenül veszélyeztet.

A fentiek alapján összeegyeztethetetlen, hogy amiért munkásságomat miniszteri kitüntetéssel elismerték, azt egyidejűleg „ebek harmincadjára” bocsátják!

Ezért az oklevelet és az emlékplakettet levelem megjelenésével egyidejűleg visszaadom, illetve postán visszaküldöm a Miniszter Úrnak!


Ernst József ny. gazdász

P. s.: Az oklevelet és az emlékplakettet egyidejűleg postára adtam.”

Forrás:

http://vitalap.hu/