„Bérigény, bértárgyalás, bérsztrájk, bérmegegyezés, béremelés, bérfejlesztés. A munkaerő-piacon (főként persze a versenyszférában) ezek, illetve tartalmukban ezekhez hasonló kifejezések röpködnek minden évben, általában egyszer, az év utolsó és első negyedévének időszakában. A szakemberhiány, a munkavállalók anyagi ösztönzése, a tehetségek vonzása és megtartása és/vagy az érdekképviseletek nyomása rákényszerítik a bérpiaci szereplőket arra, hogy évente legalább egyszer felülvizsgálják a bérpiaci helyzetüket, és szükség esetén módosítsák a fizetéseket és azok költségvonzatát beépítsék üzleti terveikbe. Igen ám, de ahhoz, hogy a vállalkozások lépést tudjanak tartani a felfokozott munkaerő-piaci (bér)versennyel ez az évi egyszeri „na, jó, ugorjunk neki” már messze nem elég.
 

A kkv-knak szokatlan lehet a kétlépcsős emelés
Az idei minimálbér-emeléseket illető megegyezés tényét a munkaerő-piac minden érintett szereplője bizonyára megnyugvással veszi tudomásul. Persze a tartalmát (pontosabban a mértékét) illetően mindhárom oldalon vannak és lesznek is kritikai hangok és sok-sok felesleges komolykodó kommentár (mint mindig), de ami igazán mély megrökönyödést válthat ki, és a gazdasági szereplők többsége (kkv szektor) számára elsőre megugorhatatlan kihívásként jelentkezik, az a kétlépcsős béremelés elfogadott követelménye. Hiszen nem ezt szokták meg, az üzleti tervek excelei a maguk statikusságában és egyirányú, elágazásmentes időbeli linearitásában nem is tudják ezt hatékonyan kezelni, annak ellenére sem, hogy a vonatkozó törvényi szabályozások, hogy mást ne említsek a szocho évekre előre meghatározott, tervezett évközi csökkentései, már mutatják ennek a fajta üzleti gondolkodásnak a szükségszerűségét.
Annál is inkább, mert a háeres szaksajtó már egy jóideje a rendszeres éves (éveleji) béremelés „haláláról” cikkezik.

Íme az új irány a bérpolitikában
Nem csoda, hiszen amellett, hogy a minimálbér - és persze tágabban értelmezve az egész lokális bérpolitika - ilyenfajta globális bértárgyalásos determinálását igencsak meghaladta a munkaerőpiac, az egyszeri év végi vagy éveleji fizetésemelésekkel manapság már sem sokra mennek a munkaadók, sőt pillanatok alatt lemaradhatnak a munkavállalókért folyó küzdelemben. Idejemúlt feltételezés, hogy a munkavállalók - a korábbi gyakorlatoknak megfelelően - akár csak 5-10 évet is terveznének adott vállalatoknál eltölteni, és „türelmesen” várni az előléptetésükre vagy az évi egyszeri béremelésükre. A munkaerő-hiány, a rendkívül magas fluktuáció, az új generációk munkaerő-piaci térnyerése - és most a pandémia okozta egészségügyi és gazdasági sokk - rendkívüli kihívást jelent a hazai munkáltatók számára. A rendkívüli helyzet pedig rendkívüli megoldásokat igényel, amely

• új kompenzációs stratégiák kidolgozásában, többek között az alapbér-mozgóbér-jutalom-juttatás szent négyesének újrastrukturálásában és tartalmi elemeinek megújításában;
• atipikus javadalmazási rendszerek, folyamatok és gyakorlatok bevezetésében, működtetésében (pl.: heti fizetés, MRP - munkavállalói résztulajdonosi program);
• jóval nagyobb, sőt állandó külső, belső bérpiaci jelenlét megvalósításában, vagyis folyamatos bérfelülvizsgálatokban, bérmonitoringban;
• flexibilis bér- és jövedelemstruktúra-kezelésében (pl.: bér-, jövedelem-, juttatási elemek közötti átcsoportosítási lehetőség biztosításában)

ölthet testet.

Jóval tudatosabbak a munkavállalók, fel kell zárkózni a munkaadóknak
Az álláskeresők, az állásváltók, és csak úgy általában a munkavállalók mostanság már - az idők szavának engedve, a szakszervezeti érdekérvényesítési potenciált gyakran jócskán meghaladva - jóval tudatosabbak, felkészültebbek, naprakészebbek a bérpiaci helyezt(ük)et illetően. Ezért fel kell készülni erre a munkáltatói oldalnak is, és fel kell vennie a kesztyűt a HR szervezetek, szolgáltatók ösztönzési/kompenzációs szakértőinek is, ha a munkaerőpiaci (bér)versenyben esélyesek akarnak maradni! Évente egyszer a bérfejlesztésekkel foglalatoskodni, pláne dermedten várni valamiféle távoli minimálbér-megegyezés eredményeire - már messze nem elég az üdvösséghez...

Papp Tamás István

Papp Tamás István HR szakember diplomáit az ELTE-n és a Budapesti Közgazgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, emellett akkreditált projektmenedzser és változáskezelési tanácsadó. 25 éve dolgozik humánerőforrás területen. Több nagy szervezet HR vezetői posztját betöltötte különféle iparágakban (nyomdaipar - Szikra Lapnyomda, közlekedés: Budapest Airport Handling, Állami Autópálya Kezelő, média: TV2, közszolgáltatás: Miskolc Holding).

 

hrportal.hu

„Bérigény, bértárgyalás, bérsztrájk, bérmegegyezés, béremelés, bérfejlesztés. A munkaerő-piacon (főként persze a versenyszférában) ezek, illetve tartalmukban ezekhez hasonló kifejezések röpködnek minden évben, általában egyszer, az év utolsó és első negyedévének időszakában. A szakemberhiány, a munkavállalók anyagi ösztönzése, a tehetségek vonzása és megtartása és/vagy az érdekképviseletek nyomása rákényszerítik a bérpiaci szereplőket arra, hogy évente legalább egyszer felülvizsgálják a bérpiaci helyzetüket, és szükség esetén módosítsák a fizetéseket és azok költségvonzatát beépítsék üzleti terveikbe. Igen ám, de ahhoz, hogy a vállalkozások lépést tudjanak tartani a felfokozott munkaerő-piaci (bér)versennyel ez az évi egyszeri „na, jó, ugorjunk neki” már messze nem elég.

A kkv-knak szokatlan lehet a kétlépcsős emelés
Az idei minimálbér-emeléseket illető megegyezés tényét a munkaerő-piac minden érintett szereplője bizonyára megnyugvással veszi tudomásul. Persze a tartalmát (pontosabban a mértékét) illetően mindhárom oldalon vannak és lesznek is kritikai hangok és sok-sok felesleges komolykodó kommentár (mint mindig), de ami igazán mély megrökönyödést válthat ki, és a gazdasági szereplők többsége (kkv szektor) számára elsőre megugorhatatlan kihívásként jelentkezik, az a kétlépcsős béremelés elfogadott követelménye. Hiszen nem ezt szokták meg, az üzleti tervek excelei a maguk statikusságában és egyirányú, elágazásmentes időbeli linearitásában nem is tudják ezt hatékonyan kezelni, annak ellenére sem, hogy a vonatkozó törvényi szabályozások, hogy mást ne említsek a szocho évekre előre meghatározott, tervezett évközi csökkentései, már mutatják ennek a fajta üzleti gondolkodásnak a szükségszerűségét.
Annál is inkább, mert a háeres szaksajtó már egy jóideje a rendszeres éves (éveleji) béremelés „haláláról” cikkezik.

Íme az új irány a bérpolitikában
Nem csoda, hiszen amellett, hogy a minimálbér - és persze tágabban értelmezve az egész lokális bérpolitika - ilyenfajta globális bértárgyalásos determinálását igencsak meghaladta a munkaerőpiac, az egyszeri év végi vagy éveleji fizetésemelésekkel manapság már sem sokra mennek a munkaadók, sőt pillanatok alatt lemaradhatnak a munkavállalókért folyó küzdelemben. Idejemúlt feltételezés, hogy a munkavállalók - a korábbi gyakorlatoknak megfelelően - akár csak 5-10 évet is terveznének adott vállalatoknál eltölteni, és „türelmesen” várni az előléptetésükre vagy az évi egyszeri béremelésükre. A munkaerő-hiány, a rendkívül magas fluktuáció, az új generációk munkaerő-piaci térnyerése - és most a pandémia okozta egészségügyi és gazdasági sokk - rendkívüli kihívást jelent a hazai munkáltatók számára. A rendkívüli helyzet pedig rendkívüli megoldásokat igényel, amely

• új kompenzációs stratégiák kidolgozásában, többek között az alapbér-mozgóbér-jutalom-juttatás szent négyesének újrastrukturálásában és tartalmi elemeinek megújításában;
• atipikus javadalmazási rendszerek, folyamatok és gyakorlatok bevezetésében, működtetésében (pl.: heti fizetés, MRP - munkavállalói résztulajdonosi program);
• jóval nagyobb, sőt állandó külső, belső bérpiaci jelenlét megvalósításában, vagyis folyamatos bérfelülvizsgálatokban, bérmonitoringban;
• flexibilis bér- és jövedelemstruktúra-kezelésében (pl.: bér-, jövedelem-, juttatási elemek közötti átcsoportosítási lehetőség biztosításában)

ölthet testet.

Jóval tudatosabbak a munkavállalók, fel kell zárkózni a munkaadóknak
Az álláskeresők, az állásváltók, és csak úgy általában a munkavállalók mostanság már - az idők szavának engedve, a szakszervezeti érdekérvényesítési potenciált gyakran jócskán meghaladva - jóval tudatosabbak, felkészültebbek, naprakészebbek a bérpiaci helyezt(ük)et illetően. Ezért fel kell készülni erre a munkáltatói oldalnak is, és fel kell vennie a kesztyűt a HR szervezetek, szolgáltatók ösztönzési/kompenzációs szakértőinek is, ha a munkaerőpiaci (bér)versenyben esélyesek akarnak maradni! Évente egyszer a bérfejlesztésekkel foglalatoskodni, pláne dermedten várni valamiféle távoli minimálbér-megegyezés eredményeire - már messze nem elég az üdvösséghez...

Papp Tamás István
Papp Tamás István HR szakember diplomáit az ELTE-n és a Budapesti Közgazgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, emellett akkreditált projektmenedzser és változáskezelési tanácsadó. 25 éve dolgozik humánerőforrás területen. Több nagy szervezet HR vezetői posztját betöltötte különféle iparágakban (nyomdaipar - Szikra Lapnyomda, közlekedés: Budapest Airport Handling, Állami Autópálya Kezelő, média: TV2, közszolgáltatás: Miskolc Holding).