A világjárvány kezdete óta a munkavállalók tömegesen hagyják el korábbi munkahelyeiket, melynek egyik legfőbb oka a munkaadók rossz hozzáállása a megváltozott körülményekhez. A Microsoft több mint 30 ezer munkavállaló körében végzett felmérést a világ minden pontján, melynek eredménye szerint a válaszadók 41 százaléka fontolgatja, hogy még idén kilép vagy szakmát vált.

Hasonló eredményre jutott a Personio HR-szoftvercég is, akiknek az Egyesült Királyságban és Írországban végzett tanulmányuk szerint a megkérdezettek 38 százaléka tervezi, hogy a következő 6-12 hónapban felmond. És úgy tűnik, be is váltják ígéretüket: csak az Egyesült Államokban áprilisban több mint négymillióan mondtak fel a munkaügyi minisztérium összefoglalója szerint.

Számos oka lehet annak, hogy az emberek váltani akarnak éppen most. Néhány munkavállaló számára a világjárvány a prioritások megváltozását jelentette, és arra ösztönözte őket, hogy megtalálják az álommunkát, esetleg egy olyan munkakört, melyben 100 százalékban otthonról dolgozhatnak.

Sokan azonban azért döntöttek a távozás mellett, mert a munkáltatójuk a világjárvány idején nem úgy bánt velük, ahogyan azt megérdemelték volna.

Kimutatható, hogy a munkavállalók azokhoz a vállalatokhoz maradtak hűségesek, amelyek megfelelő támogatást nyújtottak számukra, és elmenekültek onnan, ahol ezt nem kapták meg. Aki pedig a kilépés gondolatával kacérkodtak akár már hosszabb ideje, azoknak a járvány komoly lökést jelentett. A nem támogató kultúrában működő vállalatok sorozatos rossz döntéseikkel (mint például a túl korai visszatérések az irodai munkára) elüldözték a dolgozókat. És bár a munkavállalókat mindig is érdekelte a környezet minősége, melyben dolgoznak, a világjárvány hatására a horizont egy teljesen új dimenzióval bővült:

megnőtt a cselekvési hajlandóság

 – mondta a BBC-nek Alison Omens, a JUST Capital vezető stratégiai igazgatója, majd hozzátette: "Adataink szerint az embereket mindig is az érdekli, hogyan bánnak a vállalatok a dolgozóikkal." Ezt többféle mérőszámmal mérik, beleértve

• a béreket,
• a juttatásokat,
• a biztonságot,
• az előrelépési lehetőségeket, és
• a méltányosság iránti elkötelezettséget.

"A világjárvány nyomán az elvárások intenzitása megnőtt, az emberek többet várnak el a vállalatoktól, hiszen a munkavállalók nem gépek" - mondja Omens. "Amikor az ember éppen aggódik a gyerekeiért, az egészségéért, a pénzügyi bizonytalanságért, a számlák fedezéséért és mindazokért, amelyek az emberi léthez tartoznak, akkor kevésbé lesz produktív. És mi mindannyian aggódtunk ezek miatt a dolgok miatt".

A munkavállalók már a legelső pillanattól elvárták, hogy a munkáltatóik tegyenek lépéseket ezen aggodalmak enyhítésére, vagy legalább ismerjék el azokat - és azok a vállalatok, amelyek ezt nem tették meg, ott a munkavállalók szenvedtek. A Personio tanulmánya azt is kimutatta, hogy azon válaszadók több mint fele, akik felmondani terveztek, a juttatások csökkentése, a munka-magánélet egyensúlyának romlása vagy a mérgező munkahelyi kultúra miatt akarták ezt megtenni.

A legelső, bizonytalan időkben rengeteg kétség és vívódás volt az emberekben, a munka-magánélet egyensúlya sokaknál teljesen felbomlott, kénytelenek voltak a korábbiaknál többet dolgozni. És akik ezt az extra befektetett energiát aztán nem kapták vissza, sem pénzben, sem megbecsülésben, azok most lépni fognak.

A cikk szerint a tömeges távozás a munka minden szintjén tapasztalható, de különösen a szolgáltatói és kiskereskedelmi munkakörökben szembetűnő. "Sok kutatás főként a fehérgalléros állásokra összpontosít, de ez a tendencia valójában a hagyományosan alacsony bérű munkakörök és az alapvető fontosságú munkavállalók körében tapasztalható" - mondja Omens. "Ez az igazán érdekes eleme a dolognak." Valójában az amerikai kiskereskedelmi szektorban a közelmúltban több felmondás történt, mint bármely más iparágban: a munkaügyi minisztérium adatai szerint csak áprilisban alig kevesebb mint 650 000 kiskereskedelmi dolgozó mondott fel.

Csak összehasonlításként: itthon értelemszerűen más a helyzet, a KSH adatai szerint a pandémia előtt 374 ezer ember dolgozott a kiskereskedelemben, 2020-ban 370,7 ezer, míg a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás szektorban 2019-ben 193,4 ezren, 2020-ban 176,9 ezren dolgoztak. Ám itt feltételezhetően kényszerű pályaelhagyó volt ez a 17 ezer ember, és valószínűleg ennél is többen voltak.

Vajon ez a trend hozhat hosszú távú változást a munkahelyi kultúrában és abban, ahogyan a vállalatok befektetnek a munkavállalóikba? Omens úgy véli, hogy a válasz igen. Szerinte a változás már a világjárvány előtt is zajlott: az emberek elvárásai folyamatosan változnak, nőnek a vezérigazgatókkal és a vállalatokkal szemben.

A világjárvány pedig ezt csak fokozta: 2020 márciusának végén Mark Cuban milliárdos vállalkozó és befektető megjelent a CNBC Piacok a zűrzavarban című munkájában arra figyelmeztette a vállalatokat, hogy ne kényszerítsék túl hamar vissza a dolgozókat a munkába. "Az, hogy a vállalatok hogyan reagálnak jelen pillanatban erre a kérdésre, évtizedekre meghatározza a sorsukat!" 

www.penzcentrum.hu