Többek között ezekre a kérdésekre keresett választ Fazakas Péter, az elemzője egy hagyományteremtőnek szánt szakmai esten Siófokon. A bank ide hívta meg a térség gazdálkodóit, hogy találkozzanak és információkat cseréljenek egymással az agrárium helyzetéről.

Fazakas Péter először arról beszélt, mit is jelent az, hogy globális piacon versenyzünk. Nyomatékosan kijelentette: a leglényegesebb kérdés, hogy hatékonyan termelünk-e, vagy sem. Azzal is tisztában kell lennünk, hiába védenek bennünket kereskedelmi korlátok, az hogy milyen hatékonyan termelnek a világ bármely más pontján, valamilyen szinten el fog jutni hozzánk. Tehát akkor is a globális erőtérben játszunk, ha ezt nem érezzük mindennap a saját bőrünkön. Ha nem dolgozunk hatékonyan, ha nem optimálisan használjuk az erőforrásainkat, akkor az előbb-utóbb vissza fog ütni.

Fazakas Péter: azok lesznek a hosszú távú nyertesek, akik már most úgy gazdálkodnak, hogy a folyamatban lévő változások hatásait beszámítva is nyereségesek lennének – fotó: Agroinform.hu

Amikor azt vizsgáljuk, hogy a magyar össztermelés világviszonylatban hogyan néz ki, azt érezhetjük, egy olyan klubban játszunk, ahol a belépési összegek nagyon magasak, és valószínűleg nem is tudunk a pókerasztalhoz ülni. Az Európai Unió tagjaként viszont kaphatunk lapokat, ezeket kell minél jobban megjátszanunk.

Nem tudunk nagyok lenni, de sikeresek igen!

Tudunk-e nagyok lenni? – tette fel a kérdést az elemző. A termelési adatokból rögtön kiviláglik, nem vagyunk rá képesek: Magyarország az Európai Unió mezőgazdasági kibocsátásának csupán 2 százalékát képviseli, és ez az arány radikálisan nemigen tud változni. Kukorica- és napraforgó-termesztésben viszonylag nagyobb szereplők vagyunk, de ebben sem lehet azt mondani, hogy ármeghatározók lennénk.

A növekedésnek természetesen vannak objektív korlátai, amelyeket nem lehet átlépni. Ugyanakkor a termelési tényezők – a föld, a tőke, a munkaerő, a jogi és kulturális háttér – olyan lemaradásban vannak Magyarországon, hogy akadályt jelentenek a legjobb gyakorlatot folytató versenytársainkhoz való felzárkózásban. Abban, hogy sikeresek legyünk.

Ha megnézzük a magyar import-export struktúrát, akkor megállapíthatjuk, hogy az értékláncban lehetnénk jobb helyen is. Mert miből is származik a gazdagság? Abból, hogy több hozzáadott értéket tudunk előállítani, mint a konkurencia. És ebben sem állunk jól.  A külkereskedelmi statisztikák azt mutatják – vegyük például a tejpiacot –, hogy nagyon sok nyers tejet  exportálunk, azután behozzuk feldolgozva! És ez más ágazatokban is alapvetően így van.

Egy másik nagy problémát jól szemléltet az a történet, amely egy Erste-ügyféllel esett meg. Odavitte kóstolni a borát egy nagy élelmiszer-kereskedelmi lánchoz. Azt mondták neki, ez hozzáértők szerint szintén igazán nagyon finom, szeretnének is ebből egymillió palackot. De mivel csak háromezret tudott volna szállítani, elmaradt az üzlet. És a kevésbé jó, de a kívánt mennyiséget produkálni képes külföldié lett a lehetőség. Adódik az egyelőre megválaszolatlan kérdés: tudunk-e ezen javítani. Az biztos, hogy nem állunk jól – jegyezte meg.

Mit ér a magyar föld?

Egyik alapvető termelési tényezőnk maga a föld. Érdemes tudnunk, mit is ér itt és most – vetette fel.

Egy egyszerű modell segítségével három verziót néztek meg. Az első szerint 2020 után maradnak változatlanul a területalapú támogatások, a második szerint feleződnek, a harmadik szerint pedig megszűnnek. Mindegyik variációt hat terményre – nagyjából lefedik a magyarországi vetésszerkezetet – vonatkozóan vizsgálták. Az eredmény: 2,5 millió/ha; 1,85 millió/ha és 1,22 millió/ha. Ebből az következik, hogy a 2,5 millió forint/hektár feletti ár már meglehetősen magas. Pedig találkozhatunk 5-6 millió/ha földárakkal is, ez már inkább „a szerelem” kategóriája. Természetesen vannak kiemelkedő minőségű földek, amelyek jóval átlag feletti jövedelmezőséget hozhatnak, de akkor nagyon meg kell nézni, mi is áll e mögött.

Az Erste Siófokra invitálta a térség gazdálkodóit, hogy információkat osszanak meg egymással a mezőgazdaság helyzetéről és jövőjéről ­– fotó: Agroinform.hu

Nemzetközi összehasonlításban az átlag 5000 eurós magyar földárak nagyjából belesimulnak a régiós átlagba. Ha viszont megnézzük, hol vannak a legnagyobb értékű területek – például Hollandiában –, arra a következtetésre juthatunk, nem mindegy, milyen technológiával, hogyan és egyáltalán milyen szakmai színvonalon gazdálkodunk, mert ezek a tényezők bizony jelentősen befolyásolják a termőföld értékét.

Nagyon kevés az öt százaléknyi öntözhető terület

Ugyan sok esetben a meteorológia még a jövő hétre se tudja megmondani, milyen idő lesz, de azért lefuttattak olyan modelleket, amelyek akár 50-70 évre is szimulálják a klímában bekövetkező változásokat. Ezek szerint Magyarországon hosszú távon a nyári csapadék 15-30 százalék közötti csökkenésével kell számolni.

Ez különösen fontos momentum, ha figyelembe vesszük, hogy az öntözést illetően meglehetősen le vagyunk maradva. Nagyjából mindössze 5 százaléknyi termőföldet öntözünk. Dél-Európa számos országában 20-25-30 vagy e fölötti százalékos arány jellemző.

Alapvető kérdés, hogy vajon megéri-e az öntözési beruházás. Az szerint optimális feltételek esetén igen. Tehát jó földek, intenzív gazdálkodás mellett alapvetően megéri. Közepes minőségű földek vagy nem annyira intenzív gazdálkodás mellett már nem, vagy legalábbis kérdéses.

Azt is figyelembe kell venni, hogy az öntözéssel akár a teljes gazdálkodási rendszer megváltoztatása is szükségessé válhat (például intenzívebb gazdálkodás, eltérő talajművelés, másfajta gépek), ráadásul egyéb technikai feltételek is nehezítik (elaprózott birtokstruktúra, vízjogi engedélyezés).

Az azonban minden nehézség ellenére kijelenthető, hogy ez az 5 százaléknyi öntözhető terület nagyon kevés – állapította meg Fazakas Péter.

Precíziósan nemcsak a földeken, hanem fejben is

Az agráriumnak fel kell készülnie a 2020 utáni  támogatási rendszerre. Jelenleg a mezőgazdasági nettó vállalkozói jövedelmek 2/3 része támogatás: 650-750 milliárd forintból 4-500 milliárd! Most, amikor még jönnek az uniós pénzek, ezek segítségével kényelmesen meg tudunk élni, de ez nem lesz mindig így. Már megkezdődtek a jövőre vonatkozó uniós egyeztetések.

De tudunk-e már most úgy gazdálkodni, precíziósan, nemcsak a földeken, hanem fejben is, hogyha csökkennek vagy megszűnnek az uniós támogatások, akkor is versenyben maradhassunk? Lehajolunk-e minden forintért ?

Azok lesznek a hosszú távú nyertesek, akik már most úgy gazdálkodnak, hogy a folyamatban lévő változások hatásait beszámítva is nyereségesek lennének – nyomatékosította az Agrár Kompetencia Központ munkatársa.

Hitelbírálatkor vizsgálják az emberi oldalt is

Fazakas Péter a titokzatosnak tűnő banki műhelymunkáról is beszélt, amely arról szól, mit is vizsgálnak, amikor eléjük kerül egy-egy agrárvállalkozás hitelkérelme.

„Nyilvánvalóan” a pénzügyeket, ám alaposan elemzik az agrárszakmai és az emberi oldalt is. Alapvetően a naturália mutatóiból indulnak ki, és arra keresik a választ, hogy ezek alapján ott van-e, ott lesz-e a hosszú távú nyertesek között. És nagyon figyelnek az emberi oldalra is: a szorgalomra, a szakképzettségre, a tudásra – és nem csak az agrárszakmai tudásra –, az érdek-képviseleti súlyra, az információs bázisra és az utódlásra – zárta előadását Fazakas Péter, az elemzője.

agroinform.com