Harminc őz- és szarvastetemet találtak Arad megyében

2019. március 14. 07:22
Közel harminc őz- és szarvastetemet találtak az Arad megyei Pécska és Kispereg határában, a román-magyar államhatár közelében - írta szerdán az Aradihirek.ro portál.

Az állatok minden bizonnyal mérgezésnek estek áldozatul. A román hatóságok ismeretlen tettes ellen indítottak nyomozást, és azt is vizsgálják, hogy a mérgezés az elpusztult vadállatok ellen irányult-e, vagy az őzek és szarvasok a rágcsálóknak szánt mérget ették meg. A tetemekből vett mintákat a temesvári regionális állategészségügyi igazgatóság laboratóriumába küldték vizsgálatra.

Legutóbb 2012 januárjában volt őzpusztulás Arad megyében, akkor Kisiratos, Kisjenő és Kürtös környékén több mint 200 tetemet találtak. Az akkori vétkeseknek bírságot kellett fizetniük a kártevők ellen kiszórt méreg felelőtlen használatáért.

Az Aradihírek.ro portál kitért arra, hogy a térségben régóta feszült a viszony a vadkárok miatt a gazdák és a vadásztársaságok között: a földművelők szerint a túlszaporodott vadállomány megdézsmálja és letapossa a vetést. A termelők állítják, hogy a vadászok nem látják el a vadgazdálkodási feladataikat, nem etetik természetes élőhelyeiken az állatokat, emellett túl kis számban állapítanak meg kilövési kvótákat. Ezzel szemben a vadászok kitartanak amellett, hogy nincs túlszaporodás.

Egy szakértő szerint Arad megyében 700 ezer hektárnyi területen 10 ezernél több őz él, és az állatok a nyugati vidéken, a magyar határral szomszédos területeken csoportosulnak.

agroforum.hu

Kapcsolódó cikkek

A tolvajok miatt már valóságos erődöket építenek a gazdák

2017. augusztus 21. 07:00
Nagy gondokat okoz a vidéki bűnözés az Egyesült Királyságban. A gazdák már annyira tartanak a lopásoktól, hogy szabályos erődítményeket hoztak létre a farmok körül. A legnagyobb mennyiségben szerszámokat és quadokat lopnak a farmokról a tolvajok.

Rejtély, hogy miért oly ritka a bagolyszakállas tyúk

2019. augusztus 02. 07:47
A bagolyszakállas tyúkot kb. 20 évvel ezelőtt „próbáltuk” bírálni egy kiállításon. Sem előtte, sem azóta élőben nem láttam, és az akkor kapható néhány szakkönyv – elsősorban német nyelvű – alapján megpróbáltuk azonosítani a két példányt (egy kakast és egy tyúkot).