A vicceskedő főnök

Sok olvasónak ismerős lesz a munkahelyi szituáció: a cég egyik vezetője rendszeresen ’kutyuskának’, ’malackának’, ’kislányoknak’ hívta a kolléganőit, és a panaszt tevőre olyan megjegyzéseket is tett, mint hogy: „De szarul nézel ki ma reggel!”, „Ez a ruha jó neked, de egy esti mozira jobban illene.”, „Hol lehet ilyen jól kitérdelt pólót venni?”. Egy reggel az iroda konyhájában az igazgató – egy másik férfi kolléga jelenlétében – megkérdezte a kolléganőt, hogy szokott-e reggel szexuális életet élni. Azt is nyilvánvalóvá tette, hogy ha nem, ő szívesen partnere lenne ebben.

Az etikai biztosság

A kolléganő többször egyértelműen kérte az igazgatót, hogy álljon le az ilyen megjegyzésekkel és kezelje őt a megfelelő tisztelettel. Amikor ez nem vezetett eredményre, a cég etikai bizottságához fordult. Az etikai vizsgálat során a nő által megnevezett és fontosnak tartott tanúk meghallgatását mellőzték. A kérelem tárgyát szexuális zaklatás helyett általánosabb zaklatásként kezelték, és ezzel a problémát inkább elkendőzték, mint kezelték. A vizsgálat végül azzal zárult, hogy megállapították, hogy az igazgató átléphetett ugyan bizonyos határokat, de a bizottság ezt nem érezte olyan súlyúnak, hogy komolyabban foglalkozzon vele, ezért írásbeli figyelmeztetést javasoltak. A nő azért fordult a hatósághoz, mert az etikai bizottság nem kezelte megfelelően az ügyet.

A védekezés

Az ügyben számomra a tanúk és az igazgató magyarázatai a legérdekesebbek. Ezek szerintem nagyon jól rámutatnak arra, hogy Magyarországon sokan hogyan állnak az ilyen helyzetekhez.

Az igazgató konyhában tett reggeli megjegyzésével kapcsolatban az eljárásban azt mondta, hogy barátilag, inkább humorosan figyelmeztette a kolléganőtt gyakori késéseire. Nem emlékezett pontosan, milyen beszélgetés zajlott le, de tréfálkozásnak gondolta, hasonlóképpen szokott tréfálkozni más hölgyekkel is. Mindig is azt gondolta, hogy ez egyáltalán nem szexuális zaklatás, de tanult az esetből és sajnálja. Nem tett ajánlatot, nem történt felajánlás, olyasfajta vicc/tréfa volt, amit mások irányában is megtesz, és úgy gondolja, hogy Magyarországon ez normális.

A tanúk között is volt olyan, aki szerint az igazgatónak szokása volt pikáns vicceket mondani, de ő soha nem gondolta, hogy komolyan gondolja azokat, vagy túllépett volna egy határt. A konyhai incidens után is többen azzal csitították a nőt, hogy az igazgató csak viccelt.

Komolyan kell venni

Munkáltatóként, HR-sként ezekben az ügyekben azt kell látni, hogy lehet, hogy egyes munkatársaknak, sőt Magyarországon a közvélemény egy jó részének akár beleférnek az ilyen munkahelyi megjegyzések, másoknak viszont az ilyen viselkedés olyan munkahelyi légkört teremt, ami már feszélyezi őket, adott helyzetekben megalázó és sértő számukra. A legfontosabb, hogy ilyen esetekben ők a mérce, és nem azok, akiknek ez még a határon belül van. Az ilyen helyzeteket a munkáltatónak komolyan ki kell vizsgálnia és meg kell szüntetnie. A körülményektől függ, hogy milyen szankciót kell alkalmazni, lényegesebb, hogy az ügyet korrekten ki kell vizsgálni, és elejét kell venni a folytatásnak.

Azzal, hogy az ügyben a munkáltató elbagatellizálta az ügyet, jogilag megsértette azt a szabályt, ami szerint a munkáltatónak egészséges és biztonságos munkahelyi környezetet kell biztosítania.  A hatóság, szerintem nagyon is helyesen megállapította, hogy a szexuális zaklatás semmilyen formában és intenzitással nem tolerálható.

Jó lenne, ha Magyarországon sem az ilyen viselkedés lenne a jópofaság a munkahelyeken.

hrblog.hu