„A beosztottak általában elvárják, hogy a főnökük magabiztos legyen és jó vezető; olyan ember, akire felnézhetnek. Mégis megesik, hogy valaki vezető beosztásba kerül annak ellenére, hogy nem rendelkeznek ezekkel a kvalitásokkal” – fogalmazott Lynn Taylor munkahely-szakértő az önbizalomhiányos főnökökkel kapcsolatban. Ha egy menedzser nem hisz eléggé a saját képességeiben, vagy úgy érzi, mások nem értékelik a tudását, akkor könnyen lehet, hogy ezt a beosztottjain vezeti le.

A főnöki önbizalom jelentős része abból származik, hogy van kit irányítaniuk és befolyásolniuk a vezetőknek

– tette hozzá Lawrese Brown, aki egy munkahely-oktatási céget vezet. Az önbizalomhiányos főnökök sok taktikát alkalmaznak arra, kontrollálhassák a róluk alkotott munkahelyi véleményt, azonban a következő tippekkel könnyen felismerhetjük, ha ilyen problémákkal küzd a felettesünk, illetve mit tehetünk, ha ilyen vezetővel állunk szemben. A Huffpost cikke alapján most összeszedtük az ilyen problémákkal küzdő főnökök 5 legjellemzőbb típusát.

„Azok a főnökök, akik nem hisznek magukban, hajlamosak azzal bebiztosítani magukat a munkahelyen, hogy mások sikereiért is ők zsebelik be elismerést. Ez pedig frusztráló, rombolja a motivációt, és ronthatja a munkavégzési képességünket is” – magyarázta Talyor. Az egyik módja az ötleteinket ellopó és minket megfojtó menedzser kezelésére, hogy a számokra támaszkodunk: „Keressünk egy hozzánk hasonló pozícióban dolgozó munkatársat, osszuk meg vele az ötletünket, de persze keressünk egy olyan magasabb beosztású munkatársat is, akiben megbízhatunk. Így a főnökünk nehezebben úszhatja meg, ha a mi javaslatainkat a sajátjaként próbálja eladni.”

Az önbizalomhiányban szenvedő vezetőktől jobb, ha ne várunk elismerést. Hajlamosak fenyegetve érezni magukat mások sikerétől; annyira nem hisznek a saját képességeikben, hogy a közvetlen beosztottjaikat potenciális ellenségnek tekintik. Brown úgy fogalmazott, hogy az ilyen vezetők nem akarják, hogy a saját embereik fenyegessék őket a karrierjükben, vagy hogy leleplezzék, valójában milyen emberek.

Mivel bármit megtennének, hogy korlátozzák mások hatalmát, így gyakran igyekeznek akadályozni a beosztottjaikat, irányítani a más csapatokkal folytatott beszélgetéseinket, hogy milyen információt továbbítunk, vagy mihez van hozzáférésünk, magyarázta Brown az önbizalomhiányos főnökök tipikus viselkedését. „Valóban igyekeznek megszabni, mennyire ismerhetnek minket kollégáink, illetve mennyire tudunk hozzájárulni a csapatunk munkájához.” Legrosszabb esetben az is megeshet, hogy akadályozzák az előléptetésünket.

Végső soron azt akarják, hogy ne legyünk sikeresek, hiszen úgy fenyegetést jelentenénk rájuk

– nyilatkozta Taylor. „Senkinek sem kéne versenyeznie a saját főnökével, ugyanis az ilyen típusú vezetők gátat szabhatnak a karrierünknek, legalábbis addig, amíg el nem múlik a saját bizonytalanságuk.”

Azok a főnökök, akik nem bíznak magukban, a beosztottjaik képességeiben sem hisznek igazán, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha folyamatosan figyelik a munkánkat a hátunk mögött.

Ha a főnökünk nem bízik a saját kompetenciájában, akkor látni fogjuk, mennyire szigorúan ellenőriz másokat

– magyarázta ezzel kapcsolatban Laura Gallaher munkahelyi tanácsadó. „Úgy tűnhet, beleszólnak mindenbe, túlságosan is benne akarnak lenni az összes munkában, és alá akarják ásni a mi döntéseinket. Azért teszik ezt, mert félnek a szégyentől, amit akkor éreznek, ha valaki nem pont úgy csinál mindent, ahogy ők szeretnék.” Ha a főnökünk szereti mindenbe beleütni az orrát, ráadásul nem is bízik meg bennünk, akkor arra a legjobb módszer a kommunikáció.Igyekezzünk rendszeresen beszélni a menedzserünkkel, és értesítsük gyakran arról, hogy áll a munkánk – tanácsolja Taylor. „Jussunk el odáig, hogy a főnökünk már nem is kíváncsi arra, épp mit csinálunk.”

Ha a főnökünk úgy érzi, bizonytalan a saját képességeivel kapcsolatban, akkor könnyen megesik, hogy az ezzel kapcsolatos visszajelzések miatt elzárkóznak, esetleg dühösek lesznek ránk. „Aki nem biztos magában, az kevésbé hajlandó másokkal együttműködni, így nehezebb kompromisszumra jutni” – tette hozzá Brown. „Egy túlreagálásról van szó, amit nekünk kell kezelni.”

Ha az ember felettese ilyen, akkor attól a saját viselkedésünk is könnyen a rossz irányba fordulhat. Az ember folyamatosan azon aggódik, mi akaszthatja ki a főnökét, ez pedig nem igazán fair másokkal szemben, hiszen egy vezetőnek képesnek kéne lenni kordában tartani a saját érzelmeit. Emiatt viszont mi beosztottként inkább igyekszünk elkerülni, hogy kérdezni kelljen a főnökünktől, és esetleg amiatt felkapja a vizet – magyarázta tovább Brown a negyedik önbizalomhiányos vezetőtípust.

Brown ezzel kapcsolatban azt tanácsolja, hogyha hajlamos túlreagálni a dolgokat a főnökünk, akkor igyekezzünk tőle társaságban kérdezni, ahelyett, hogy négyszemközt próbálnánk vele megbeszélni valamit. „Akiknek gyakran vannak dühkitöréseik velünk, ráadásul csak ránk mérgesek, akkor ezek a főnökök általában tisztában vannak vele, hogy ezt mások előtt nem tehetnék meg” – mondta Brown ezzel kapcsolatban.

Az utolsó típusba tartozó főnökök azok, akik annyira nem bíznak a saját ítélőképességükben, hogy inkább teljesen feladják az irányítást: ilyenkor az önbizalom hiánya nyer a kompetencia felett. Ez például abban érhető tettem, hogy kerülik a döntéshozást, nem vesznek részt a projektekben, vagy nem vesznek részt a közös ötletelésben. Ha viszont valami nem sikerül, akkor mondhatják azt, hogy ők ebben nem vettek részt – írja le az ilyen vezetőket Gallaher, hozzátéve, hogy ez a viselkedés nem teszi őket hatékony vezetővé- Szerinte a legjobb megoldás ilyen helyzetben, hogy igyekszünk egy olyan érzelmi biztonságot mutatni a főnökünk felé, amiben nem a kemény kritikusaként fog ránk tekinteni.

„Azt akarjuk, hogy a főnökünk ne érezze, hogy mi ítélkezünk felette. Pont a kritikától való félelem az, ami ezt a viselkedést kiváltja. Igyekezzünk minden mögött a jó szándékot feltételezni, amit a főnökünk csinál. Kérdezzük meg, mit gondol egy projektről vagy helyzetről, és hallgassuk meg figyelemmel” – tanácsolja Gallaher.Természetesen annak is van egy határa, hogy mennyire próbáljuk meg megbeszélni ezeket a problémákat a felettesünkkel. Ne hagyjuk, hogy az önbizalomhiányos főnökünk kihasson a mentális egészségünkre, vagy ha így van, akkor nézzünk minél hamarabb másik állás után.

Ne felejtsük el, hogy a munkánk nem börtön. Ha nem lehet javítani a helyzeten, inkább keressünk más helyet magunknak

– teszi hozzá Taylor végső tanácsként.

https://www.penzcentrum.hu/karrier/20220726/igazi-magyar-munkahelyi-remalom-nincs-rosszabb-ennel-a-fonokoknel-rengeteg-dolgozoja-megszivja-1127342