A büdzsé összegének egyik fő indikátora létszám. Ez az az adat, amely jelentős hatást gyakorol a tervekre, hiszen egyfajta szorzószámként tekinthetünk rá.  Ezért nagyon fontos annak a pontos felmérése, hogy a tervezett évben milyen mennyiségű feladatot, milyen terhelés mellett kell végrehajtani, tehát mi az a feladatmennyiség, amelyre a létszámot tervezzük. Az alultervezett létszám alacsony büdzsét eredményezhet, amely végsősoron optimista üzleti eredményhez vezethet, de ezen felül más káros hatása is van. Az alultervezett létszám, első jele a folyamatosan növekvő túlóra, az eltolódó határidők, így a munkavállalók hamarabb kiéghetnek, illetve ügyfelet veszíthetünk.  A túlórák megjelenése önmagában persze nem jelent rosszul összerakott tervet, utalhat extra, terven felüli feladatra, nem hatékony működésre, vagy munkaszervezési hibára.

A túltervezett létszám hatása nem szigorúan vett ellentéte az alultervezettnek, azaz nem feltétlenül kell ásítozó munkavállalókat vizionálni, sokkal inkább alacsonyabb béremelési terveket hozhat magával, vagy elhalasztott fejlesztéseket, a magas költségek okán.  Lekötöttünk egy olyan költségtömeget, amely nem valós létszámon alapul, és egy nem valós létszámra prognosztizálunk béremelést, vagy juttatási csomagot.

Napjainkban egyre több benchmark adatbázis áll rendelkezésre, ezek használata mindenképp javallott. A benchmark használatával kapcsolatban egy fontos körülményt szeretnék megemlíteni. Ne fussunk bele abba a hibába, hogy benchmark címén más piaci szereplőkkel egyeztetjük egyes munkakörök béradatait, mert az versenyjogi szabályokba ütközik, ugyanis megvalósítja a kartellezés fogalmát. Tehát nem munkajogi, hanem versenyjogi szabályokat sértünk.
Az idei évben a bérek pozicionálása rendkívül nehéz, nagyjából, mint járó mosógép tetején kártyavárat építeni, de az előző években sem volt sokkal könnyebb, mert évről-évre később született meg a megállapodás a minimálbérről, illetve a garantált bérminumról. Az elrontott bérezés (és ide tartozik a béremelés időpontjának rossz megválasztása) ráadásul tovább gördítődik, hiszen a pótlékok, és sok esetben a juttatások alapja is az alapbér.

Itt az utóbbi évek szintén nehezített körülményeket hoztak, mert volt, amikor tervezés időszakot követően, de volt, amikor év közben is változtak a járulékok. Ez különösen igaz, ha a vállalatunknál nettó kafetériakeretet van érvényben. Ez esetben a választható juttatásokat érdemes úgy meghatározni, hogy ne érhessen minket túl nagy meglepetés, de magam részéről a bruttó kafetériakeretet tartom a leginkább célravezetőnek. A kafetérián kívül adott egyéb juttatásoknál (rendezvények, nőnapi virág stb.) pedig érdemes nagyvonalakban eltervezni a rendezvény menetét, hogy ott esetleg ne érhessen minket meglepetés. Ebbe a csoportba sorolnám azt a hibát, amely a rossz létszámtervből ered. Ha rossz a létszámunk, akkor a rehabilitációs hozzájárulás kalkulációja is hibás lesz.

Ha azt gondoljuk, hogy a szervezetünk hatékony, a képzési és fejlesztési oldalon valószínűleg nem jó fejlesztési irányokat határozunk meg, teljesen más képzési programokat árazunk be magunknak, mint amire valójában szükség lenne. Sok esetben ez a probléma nehezen kerül felszínre, mert szétterül a szervezetben, nem csúcsosodik ki, nehéz tetten érni. Csak azt tapasztaljuk, hogy hiába fejlesztünk, az adott értékesítési, vagy termelési tervet nem tudjuk megvalósítani, pedig elvileg minden rendelkezésre áll hozzá.

Aki tervezéssel foglalkozik, annak nem csak a felszínen húzódó adatokat kell figyelnie, hanem mögé is kell nézni. Pl. nem szabad megelégedni azzal, hogy az infláció 7,1%, hanem mögé kell nézni, hogy azon belül a munkavállalók által tömegében használt termékek árváltozása hogyan néz ki.  Nem elegendő megnézni, hogy mennyi a munkanélküliségi ráta, hanem azt is nézni kell mekkora a puffer még kint a munkaerőpiacon, azaz mivel fogunk szembesülni toborzás terén.

Mi lehet az öt hibaeredője? Csökkenő versenyképesség, hiszen a termékünk, vagy szolgáltatásunk ára nem lesz jó a piacon, vagy nem lesz a tevékenységünk megtérülő.  Az a tapasztalat, hogy a világjárvány, a munkaerőpiaci helyzet, az infláció és az arra reagáló kormányzati és monetáris intézkedések 2022-re olyan helyzetet teremtett, mint amikor a tengerben a medúzák között kell átúszni. Valamelyik biztosan megcsíp, de nem mindegy, hogy mekkora. És a legfontosabb, hogy ne szerezzünk annyi csípést, hogy ne jussunk át a túlsó partra.

www.hrportal.hu