Az almafák koronája sudaras, általában hagyunk egy felfelé törő vezérhajtást

 

A gyümölcsfák metszését nagyon nem lehet elrontani, a legrosszabb ami történhet, hogy túlritkítunk és az adott évben nem lesz gyümölcs. Ám ha nem nyúlunk a fákhoz az sem sokkal jobb, mert esetleg sok, apró gyümölcsünk lesz. A metszés lényege a fa termőegyensúlyának kialakítása és fenntartása. Azaz, hogy annyi gyümölcs legyen rajta, ami se nem sok, se nem kevés a fa méreteit tekintve.

 

Emellett a korona kialakítása is a metszés célja, ami a növényvédelemre is kihat. A koronának szellősnek kell lennie, és jól benapozottnak. Ennek híján csapadékot követően, vagy a hajnali harmat sokáig nem szárad fel, ami kedvez a bakteriális-, és gombabetegségek terjedésének. A túl sűrű lombkorona hátránya az is, hogy a permetszernek nem lesz megfelelő a borítottsága a növényvédelmi kezelésekkor.

Ha valaki nem tud metszeni, elég józan ésszel hozzálátni: először beteg és száraz részeket távolítsuk el. Utána az egymást keresztező és a korona központja felé növő részeket ritkítsuk. Ne hagyjunk csonkokat, mert ott csak vízhajtások nőnek majd, amiket újra elk ell távolítanunk.

 

A metszés részben szubjektív

Állítólag két kertészt úgy lehet a legjobban egymásra haragítani, ha egy fát akarunk megmetszetni velük, mert biztosan véleménykülönbség fog kialakulni. Ez a munkafolyamat alapvetően szubjektív, ám vannak alapszabályai, amiket be kell tartani – nem véletlenül.

 

Cél az egyensúly kialakítása. Ha túl sok termőrügyet hagyunk fent, azt a fa nem tudja ellátni majd megfelelő mennyiségű tápanyaggal, ezért sok apró gyümölcs lesz. Az almánál és körténél kisebb lombkoronát alakítunk ki, és odafigyelünk a termőrügyekre.

A cseresznye és a meggy metszése főként a lobkorona ritkításáról szellősebbé alakításáról szól. Körte és almaféléknél esetén háromféle rügytípus van. A vegyes rügyek, amelyek duzzadtabbak ezekből hajtás és virág is lesz. A virágrügyekből csak virág, a hajtásrügyből pedig csak hajtás lesz. Almán és körtén kis gyakorlattal könnyen felismerhető melyik rügyekből lesz levél, és melyekből virág. Lévén a virágokból alakul ki majd a gyümölcs, azokból annyit és olyan eloszlásban hagyjunk a fán, hogy az se túl, se alul ne legyen terhelve. Érdemes metszéskor inkább kicsit több virágrügyet hagyni, mint kevesebbet, mert a virágzási időben fellépő éjszakai fagy is ritkíthat még a termés mennyiségén, vagy ha ez nem következik be akkor a kis terméseket még mi is megritkíthatjuk később. A cél, hogy egy-egy ág se legyen annyira túlterhelve, hogy például egy szeles időben a túl sok gyümölcs tömege miatt leszakadjon.

Cseresznye és meggy esetén, ha a virágoknak a 25-30 százalékából lesz csak gyümölcs, akkor az már jó termésnek ígérkezik, tehát e fajok rengeteg virágot bontanak, de maguk is gondoskodnak a termésritkításukról, nem fog annyi termés kialakulni, amennyi virág volt a fán. Épp ezért esetükben a metszés inkább a lombkorona formájának korrigálásáról szól.

Az őszibarack katlan koronája nyitott, szétterülő, segíti az érést, a jobb benapozottságot

 

Legalább az alapvető koronaformákat ismerjük

A koronaformáknak sok változata van, a két legeltérőbb csoport a sudaras és a katlan. A sudaras többnyire az almaféléknél figyelhető meg egy közepén felfelé törő vezetőággal, a másik az őszibarackokra jellemző katlanforma, amely jobban beengedi a napfényt, ami a barack érésénél igen fontos szempont. Ennél nincs felfelé irányuló sudár, ehelyett a törzs egy ponton szétágazik oldalirányú ágakra egyenesen feltörő vezérhajtás nélkül.

Ennél jóval többféle koronaforma létezik, de metszéskor legalább ezt a kettőt tartsuk szem előtt, főleg egy fiatal fa esetén, ahol a koronaforma kialakítása még nem fejeződött be, hogy sudaras, vagy katlan forma lesz a végeredmény.

 

Metszés erősen és gyengén

Amennyiben egy vesszőt hosszúra metszünk, (azaz gyengén metszettük meg, mert hosszabb részt hagytunk belőle), akkor 3-5 db rügy fog kihajtani, és közepes nagyságú hajtásokat fog hozni. Erősen metszve rövidebbre vágjuk a vesszőt, ez esetben az alatta levő rügy fog kihajtani, de az így egyedül erőteljesebb hajtást fog eredményezni.

 

Amelyik rügyből hajtást szeretnénk nevelni, a fölött vágjuk el a vesszőt, de hagyva egy centimétert, e fölött ferdén a rügytől átellenes irányban lejtően metsszünk. Ha a rügy felé lejtéssel vágunk, akkor a csapadék ráfolyhat, ha az megfagy „megvakul a szem”, vagyis elhal a rügy.

 

Merre nőjön a fa? Irányítsuk!

A növekedés irányát is tudjuk metszéssel szabályozni, ha azt szeretnénk, hogy kifelé nőjön majd a vessző, akkor kifelé álló rügyre metsszük a hajtást. Lényeg, hogy a metszés után megmaradó hajtáson a legfelső rügy amerre áll, arra fog nőni. Keresztbe, vagy a befelé növekvő vesszőket eredményező rügyeket ne hagyjunk, mert ezekből lombkoronát sűrítő hajtások lesznek, amit idővel úgyis el kell távolítanunk.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu