Németh Mihály és Szikszai István a dél-alföldi juhászok ünnepi viseletében érkezett a találkozóra. Mindketten cigája törzstenyésztők és több generációs, székely származású vándorjuhászcsaládok leszármazottai. Köztük Marika, Mihály felesége áll

 

A 84 éves Marton János ma is tíz percen belül nyír meg egy juhot, de a legrutinosabb nyíró mellé is kell a segítség

Fotó: Czifrik Katalin

 

A pásztoroltató juhászat egyre inkább a múlté, ám akadnak szakemberek, akik szerint sokkal inkább van jövője, mint annak az életmódnak, amit jelenleg folytatunk.

A rendezvénysorozat annak idején Cserebökényben kezdődött – mondta el Hajduk Péter, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség ügyvezető igazgatója.

 

A résztvevő juhászatok dolgozói szakmai ismeretekből versenyeztek, és amikor 5-6 év után kinőtték az eredeti helyszínt, Hódmezővásárhelyen folytatódtak a találkozók az akkori főiskola égisze alatt.

Amikor megszűntek az állami gazdaságok és a téeszek, szakközépiskolások és egyetemi hallgatók számára rendezték meg a szakmai versenyeket, de ma már inkább csak a hagyományápolás a célja a juhásztalálkozóknak, sőt, a főzőversenyt is felváltották a gasztronómiai bemutatók.

Átalakult a szakma: családok, családi gazdaságok üzemeltetik a juhászatokat

Fotó: Czifrik Katalin

 

Az elmúlt évek problémáit a juhágazat jobban viselte, mint más mezőgazdasági ágak – mondta a megnyitón Bátor Árpád, a  Juh és Kecske Ágazatért Egyesület Elismert Szakmaközi Szervezet elnöke. Az élőállatszállítás jól jött ki COVID-ból, a horeca-beszállítók azonban veszteségeket szenvedtek. A tavalyi szárazság miatt sok termelőnek át kellett gondolnia a gazdálkodását, amit komoly létszámleépítés követett, és sokan a fedeztetéseket is átcsoportosították, kihagyták a téli elletéseket. Az őszi-téli hónapok azután nagyon jól sikerültek, és régen volt ilyen csapadékos a tavasz, ami optimizmusra ad okot. Nagyon fontos, hogy az ágazati szereplők figyelmesen jelenítsék meg támogatási igényeiket, mivel ez létkérdés számukra, mint ahogy az is, egymással összehangoltan tevékenykedjenek.

 

A piaci feltételek és a támogatási lehetőségek kedvezőek, mindent ki kell használni, hogy ne csökkenjen tovább az állatlétszám.

A szakpolitika, a jogszabályalkotás és a környezetvédelem gyepekről való gondolkodása kedvezőtlen a juhászok számára, akik ezt nagyon megérzik, főként az olyan aszályos években, amilyen a tavalyi volt – mondta Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója. Mivel az ágazat számára kedvezőtlen elképzelésekkel és javaslatokkal csak tények birtokában lehet vitába szállni, az elmúlt évben a MÁSZ és a Nemzeti Agrárkamara felmérte hazai gyepek állapotát. Mint mondta,

 

meg kell győzni a szakpolitikát, hogy a „zöldbe csomagolt” támogatás elfogadhatóbb az EU számára,és közösen kell tovább dolgozni egy olyan objektív gyepkataszter elkészítéséért, amely segít a juhászok érdekeinek megjelenítésében.

 

Nagyon nehéz alkalmazkodni a gazdasági környezethez, de a juhágazat pozíciója a többi állattenyésztési ághoz képest kedvezőbb – emelte ki Juhász Pál, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség tenyésztési alelnöke. Keresleti a piaca, amit az emelkedő árak is igazolnak, a kereslet azonban teljesen átrendeződött, amit figyelembe kell venniük a termelőknek. Míg a korábban meghatározó kissúlyú bárány iránt jelentősen csökkent, a nagysúlyú iránt megnőtt a fogyasztói igény.

A hagyományos olasz piacon ugyanis gyengült a fizetési képesség és változtak a fogyasztási szokások, az egyre nagyobb arányú európai muzulmán lakosság viszont a zsírosabb, nagyobb súlyú bárányt fogyasztja.

A megnyitó után a Győri-Bene Fémipari Kft. juhválogató karámrendszerét mutatta be Kiss Gábor szabadhídvégi juhász, aki egyebek mellett elmondta, hogy a rendszer és azon belül a körmölő kaloda használatával, négy ember segítségével 45 másodperc alatt elkészülhet egy-egy juh körmölése.

 

„Nem az a kérdés, hogy a pásztoroltatásnak van-e jövője, hanem hogy a modern ember életmódjának van-e.

Nekik van, nekünk ezzel az életmóddal nincs” – vélekedett Molnár Zsolt botanikus, etnoökológus, a vácrátóti ökológiai kutatóközpont munkatársa, akit az a növényzetismeret érdekel, amit az emberek nem könyvből, hanem a legelőn gazdálkodva tanulnak.

A szakmai versenyeket mára felváltották a bemutatók, a hagyományőrzés és hagyományápolás

Fotó: Czifrik Katalin

 

Munkatársaival a hagyományos ökológiai tudást kutatják Magyarországon, Szerbiában, Romániában, Mongóliában, Iránban és Kenyában. Összegyűjtik, amit a pásztorok tudnak a legelőről.

„A mi célunk, hogy amikor majd újból szükség lesz arra, ami itt-ott terem a tájban - mocsarakban, erdőkben, útszéleken, használaton kívüli parlagokon, legelőkön -, rendelkezésünkre álljon ez a tudás, és a következő generáció hasznosítani tudja. Figyelnünk kell arra, hogy megőrizzünk annyi természetet, ami majd az utódainknak kell, hogy életben tudjanak maradni.”

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu