Egyebek mellett ezt emelte ki dr. Pajor Gábor állatorvos, adatelemző a Magyarországi Precíziós Állattartásért Egyesület elnöke a Hazai precíziós állattartás a gyakorlati megoldások tükrében című konferencián a KÁN Egyetemi napok nulladik napján.

Azt azonban valamennyi előadó hangsúlyozta, hogy az adatok gyűjtése nem elegendő, azokat csoportosítani, elemezni kell ahhoz, hogy a gazdálkodó a döntéseit megalapozó információkat nyerjen. Addig az adatok csak olyanok, mint az egyszeri kapitány, és a gépház beszélgetése:

– Mennyi?

– Harminc!

– Mi harminc?

– Mi mennyi?

 

Húsmarhatarás és az adatgyűjtés

Mozsgai József, az IT szakemberből lett húsmarhatenyésztő és Marton Aliz, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa a Mozsi Majorban folyó tenyészállat-előállítást támogató adatgyűjtést ismertették. A gazdálkodó arról beszélt, hogy

 

AZ EXTENZÍV, FÉLINTENZÍV KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT MÉG A KOCKÁS FÜZET IS JÓ SZOLGÁLATOT TESZ, CSAK OTT KELL LENNIE MINDENKINÉL, AKI AZ ÁLLATOK KÖRÜL MEGFORDUL, ÉS PERSZE FEL IS KELL BELE JEGYEZNI MINDEN MÉRÉST, MEGFIGYELÉST.

 

Ezeket aztán rendszerezni kell az alapján, hogy az a tehénről, a borjúról vagy épp a gulya mellett dolgozó bikákról ad-e információt. Például a borjú 120 napos korában mért tömege a tehén anyai képességeiről ad információt, nem az ivadékáról. A borjúról annak a születés- és a választáskori tömege árul el információt.

 

A kutató szerint ezen az úton lehet és kell továbbmenni a folyamatos szenzoros adatszolgáltatással, ami ma már a legelőn is megvalósítható.

 

Marton Aliz azokról a kihívásokról is beszélt, amit például az egyes szenzorok hatótávolsága, vagy épp a hálózati lefedettség okozhat. Ugyanis ezek miatt akár fals adatokat rögzíthetnek, és így rossz következtetéseket vonhatnak le.

 

Nagyüzemi baromfitartás

Alexy Márta azokról a nehézségekről beszélt, amikkel egy a nagyüzemi baromfitartásban használható, az állatok súlyáról, illetve súlygyarapodásáról információkat szolgáltató, kameraképeken alapuló precíziós rendszer megalkotásakor szembesültek.

Itt nem a hálózati lefedettség, sokkal inkább a több ezres állományokban a milliónyi adat megszerzése, tárolása, illetve szűrése okozott fejtörést.

 

A rendszernek ugyanis a kameraképekre van szüksége, de ha a kamera elmozdul, vagy épp egy pók elé szövi a hálóját, azok már használhatatlanok.

A modellben a számítógép a képen a madarak körvonalai alapján azonosítja azokat, és állapítja meg a súlyukat. A mesterséges intelligencia azonban egy mozgó, mondjuk a szárnyával verdeső libát nem képes madárként azonosítani, így a tömegét sem tudja megadni.

 

Precíz takarmányozás

Azzal minden állattartó egyetért, hogy a kiadásainak legnagyobb hányadát a takarmányozási költségek teszi ki, tehát ha ezeken faragni lehet, az szinte minden pénzt megér. Nem meglepő hát, hogy egy olyan technológia beszerelése, amely csökkenti a takarmányveszteséget, két, sőt adott esetben akár másfél év alatt megtérül.

 

Az ilyen, precíz, egyedre szabott etetési technológia bevezetéséről mondta el Parádi Balázs, hogy amikor egy kocatelepen az egyik istállóban a tulajdonosok meglátták a megtakarításokat, a rendszert rögtön bevezették a cég többi istállójában is.

Egy precíziós etetőrendszerrel működő istálló az állatok jólétét is szolgálja. Egy kutricában a kocák 40-80 egyedet számláló, az állatok számára ideális méretű „kondákban” vannak, egyedre szabott takarmányozási profillal.

 

Az etetőbe egyesével tudnak bejutni, ahol a füljelző alapján kapják meg a takarmányadagjukat, se többet, se kevesebbet. Vagyis az állat megkapja azt a mennyiséget, amennyire az adott állapotában szüksége van, de nem eszi túl magát, és nem is hagy ott semmit „pocsékba”.

A takarmány beltartalma

Az állat genetikai potenciálja csak megfelelő takarmányozás mellett képes kifejeződni. Mit sem ér az a takarmány, amelynek a beltartalmi értékei nem felelnek meg az adott fajta igényeinek – gondoljunk csak például a tavalyi aszály következtében gyenge takarmányokra – mondta el Süli Ágnes a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának kutatója.

 

A takarmányanalitika régóta segíti az állattartókat abban, hogy megfelelő minőségű takarmánnyal etessék az állatokat, azonban a laboratóriumi vizsgálatok hosszú időt vesznek igénybe.

Ma azonban már rendelkezésre állnak modern eszközök – akár kézi NIR Spektrométerek – amelyekkel azonnal, akár a vályúban, az etetőasztalon meghatározható a takarmány beltartalma. Használatukkal pedig a gazdálkodó mindig megadhatja az állatoknak azt a tápanyagmennyiséget, amivel a legjobb teljesítményt várhatja el. Ahogy az előadó fogalmazott, ezzel más nemcsak a gazda, hanem a szenzor szeme hizlalja a jószágot.

 

Megoldás a munkaerőproblémákra

Csodálatos dolog, hogy a tehénről több ezer adatot vagyunk képesek összegyűjteni, azonban az adat nem feji meg a tehenet – mutattak rá előadásukban Szabari Miklós, Borbély Csaba, Holló Gabriella, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem kutatói és Bús Bence, a gödöllői Lely Center gazdaságirányítási tanácsadója.

 

ÉPP EZÉRT TARTJÁK KIVÉTELESEN JÓNAK A FEJŐROBOTOKAT, HISZ AZOK A MEZŐGAZDASÁG, ÉS KÜLÖNÖSEN AZ ÁLLATTARTÁS LEGNAGYOBB PROBLÉMÁJÁRA, A MUNKAERŐHIÁNYRA KÍNÁLNAK MEGOLDÁST. A ROBOT UGYANIS MEGFEJI A TEHENEKET ÉS NEM KÉSIK EL A MUNKÁBÓL…

 

Az emberre mégis szükség van

A konferenciát záró kerekasztal beszélgetésen résztvevők hangsúlyozták, hogy az adatokból nyert információk sokkal hatékonyabbá tehetik a gazdálkodást, de azt is, hogy a mesterséges intelligencia mellett az ember természetes intelligenciájára is szükség van ahhoz, hogy a lehetőségeket ki is használják a termelők.

 

Forrás: magyarmezogazdasag.hu