Mekkora az az összeg, amelyet a munkáltató jogosult levonni az alkalmazott fizetéséből károkozás esetében? – kérdezte az Adózóna olvasója. Dr. Hajdu-Dudás Mária ügyvéd válaszolt.

A kérdés konkrétan így szólt: "Teherfuvarozással foglalkozó cég vagyunk, saját tulajdonú tehergépkocsikkal közlekednek az alkalmazottaink. Gyakran előfordul, hogy a saját hibájukból, figyelmetlenségükből kárt okoznak a járműben, például tolatás közben. Mi az az összeghatár, amelyet a munkáltató jogosult levonni az alkalmazott fizetéséből károkozás esetében? Úgy tudom, van erre egy törvényileg megszabott keret (például a sofőr fizetésének valamennyi százaléka). Ha ezzel a lehetőséggel szeretnénk élni, azt milyen jogszabályhelyre hivatkozva kell belefoglalnunk a munkaszerződésekbe?"

A munkabérből történő levonásnak szigorú szabályai vannak. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 161. § az alábbiak szerint rendelkezik:

161. § (1) A munkabérből való levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye.

(2) A munkáltató követelését a munkabérből levonhatja

a) a munkavállaló hozzájárulása alapján a levonásmentes munkabérrészig, vagy

b) ha az előlegnyújtásból ered.

Azaz, ha a fenti esetek egyike sem áll fenn, akkor nincs lehetőség az okozott kár munkabérből történő közvetlen levonására.

A levonásmentes munkabérrész egyébként azt jelenti a bírósági végrehajtásról szóló törvény (Vht.) 65. § alapján, hogy a munkaviszony alapján kapott munkabérből legfeljebb 33 százalékot lehet levonni azzal, hogy van néhány kivétel.

A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50 százalékáig terjedhet az alábbi követelések fejében: tartásdíj, az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés, jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás, illetve több letiltás esetén. Ezen szabályok ilyen esetben sem kerülhetőek ki, munkaszerződésbe foglalva sem.

Egy „általános” levonáshoz történő hozzájárulás nem lenne jogszerű, a munkavállalónak a hozzájárulást esetről esetre kell megadnia.

Amire azonban lehetőség van: az Mt. a 179. §-ban szabályozza a felelősség általános szabályait. Ennek értelmében a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozás esetén a teljes kárt kell megtéríteni azzal, hogy nem kell megtéríteni azt a kárt, amelynek bekövetkezése a károkozás idején nem volt előrelátható, vagy amelyet a munkáltató vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkáltató kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Ebből következően a munkáltató a kérdéssel érintett esetben is jogosult követelni felmerült kára megtérítését. Erre kiváló megoldás az Mt. 285. § (2) bekezdése szerinti fizetési felszólítás. A kötelező legkisebb munkabér háromszorosának összegét meg nem haladó igényét ugyanis a munkáltató fizetési felszólítás útján is érvényesítheti.

A fizetési felszólítást egyértelműen kell közölni (ajánlott, tértivevényes levél útján, vagy személyesen az átvétel igazolásával) írásba foglalva; a végrehajtási feltételnek való megfelelőség érdekében pontosan tartalmaznia kell a követelés összegét és jogcímét, a teljesítési határidőt, továbbá a jogorvoslati kioktatást (azt, hogy ha a munkavállaló vitatja, 30 napon belül munkaügyi bírósághoz fordulhat, ennek hiányában ugyanis 6 hónapon belül nyújthatja be a keresetet).

Abban az esetben, ha a munkavállaló benyújtja a keresetet, a fizetési felszólításnak halasztó hatálya lesz, azaz a bíróság jogerős döntéséig nem hajtható végre. Ha pedig a fizetési felszólítást a munkavállaló nem támadja meg, akkor a bíróság a munkáltató kérelmére – egy erre a célra rendszeresített formanyomtatvány kitöltését követően – végrehajtási záradékkal látja el, mely alapján az adott összeg – betartva a levonásra vonatkozó rendelkezéseket – levonható lesz a munkabéréből.

A fizetési felszólítás akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség (például mert a munkavállaló ahhoz nem járult hozzá, már nem dolgozik nála stb.), vagy ez nem vezetett, illetve aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. Ilyen esetben a bíróság – az elévülési idő elteltére tekintettel – már nem vizsgálja a felszólítás jogszerűségét.

Ha a kárigény meghaladja a minimálbér háromszorosát, illetve, ha a munkáltató nem kíván élni a fizetési felszólítás lehetőségével, igénye érvényesítése érdekében közjegyző előtt fizetési meghagyásos eljárást kezdeményezhet, vagy bírósághoz fordulhat.

Forrás: adozona.hu / www.szakszervezetek.hu