Az ő életébe is változást hozott a rendszerváltozás. Versenytárgyaláson megvették előle a boltot, amiben addig dolgozott. Onnan egy barneválos baromfiboltba került, ám itt is hasonlóképpen járt. Ennek hatására feleségével elhatározták, hogy létrehozzák a Papp Bt.-t, aminek a húskereskedés lett fő profilja. Főként baromfit árusítottak, két mozgó húsboltjuk járta akkoriban Debrecent és környékét. Akkoriban hozták létre a debreceni MDF-piacot, aminek a vezetői megkérték, hogy ők is vegyenek részt benne. Ez olyan jól sikerült, hogy amerre jártak, imádták őket és az árujukat. Ekkoriban már őrületes mennyiséget adtak el, mármint úgy értve, hogy a kezdethez képest sokat, de a jelenlegihez képest keveset. Menet közben kedves barátjuktól, Havasi Tamástól megvásárolta a húsboltját, ami azóta is működik az Egyetem sugárúton.

 

A kezdetektől fogva ügyelt rá, hogy tiszta és jó minőségű áru legyen benne, amihez a mai napig tartja magát.

 

Azzal az ötlettel indították el a debreceni kényszervágóhídat, hogy napi 50 sertést tudjanak levágni, és hogy az állatokat előbb-utóbb saját állomány biztosítsa. Hamarosan 150 darabra nőtt a napi kapacitásuk. Amikor szóba került hazánk EU-csatlakozása és felülvizsgálták a vágóhidakat, kiderült, hogy nekik körülbelül 500 millió forintot kellene beruházniuk, hogy továbbra is működhessenek. Megtették, és ezzel eljutottak napi 500 sertés feldolgozásáig. Abban, hogy ez minél kisebb zökkenővel megvalósulhatott, nagy szerepe volt Papp István kereskedelmi ismereteinek és tudásának, amit még a középiskolában sajátított el, illetve amire a gyakorlatban tett szert. Ezzel már annyi sertést tudtak vágni, hogy nemcsak saját boltjaikat tudták ellátni, hanem ismerősöknek, barátoknak is szállítottak. Sőt, amikor körbenézett Budapesten, ott is talált magának piacot.

Viszont változatlanul gond volt, hogy a multikhoz nem nagyon eresztették be őket. Néhány rövid tárgyalás után azoknál is sikerrel járt.

Ez a vágókapacitás újabb növelését vonta maga után, már napi 800 hízót vágtak le és dolgoztak föl. Ez tetemes mennyiségnek számított. Ekkor még csak a vágó és a csontozó részleg működött, ők pedig feltétlenül feldolgozó építésére törekedtek, mert úgy látták, abból jön igazán profit. A hozzáadott érték itt is sokat ér. Ezért aztán gondoltak egyet, és építettek egy 1200 négyzetméteres feldolgozóüzemet, amit teljesen gépesítettek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy mindezt saját erőből, akkor már megemelhetjük a kalapot Papp Istvánék előtt. Ennek az lett a következménye, hogy késztermékekkel jelenhettek meg a piacokon, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy a nagy áruházláncokat a húson kívül a késztermékek is érdeklik.

 

Kemény próbát jelentett a 2008-as világgazdasági és pénzügyi válság, de talpon maradtak, megerősödtek.

 

Ekkor föltették maguknak a kérdést, hogy mi legyen a jövőjük? Megálljanak, vegetáljanak? Vagy vágjanak bele egy újabb nagyobb léptékű fejlesztésbe? Négy évvel ezelőtt úgy döntöttek, beruháznak, mégpedig közel 5 milliárd forint értékben. Első részletben 2,6 milliárd forintot fektettek be, aminek az eredményét, a kész telepet Szijjártó Péter tavaly avatta fel. A második részben élelmiszeripari gépeket vásárolnak és az infrastruktúrát fejlesztik, ez 2023 őszén kezdődik. Ennek keretében hússzállító hűtőkocsikat vásárolnak, építenek egy 10 ezer négyzetméteres fotovoltaikus telepet, az üzemben egy magas pályás szállítószalagot és egy hűtőtárolót. Emellett egy 4 ezer tonnás sokkoló hűtőtárolót is beszereznek, amely pillanatok alatt -40 fokosra fagyasztja a húst.

A negyed százados évforduló okot adhatna egy kis lazításra, de erről szó sem lehet. Nem dőlnek hátra és ünnepelnek.

 

Ottjártunkkor egy szingapúri vevővel tárgyalt Papp István, és hamarosan indulnak is az első konténerek a távol-keleti országba. Amikor az 5 milliárd forintos beruházás megvalósul, akkor a mostani napi 800 hízó helyett 2 ezret fognak vágni. Ezzel régi álmuk válik valóra. A hazai piac ellátása mellett tartósan tudnak majd szállítani a Távol-Keletre, Délkelet Ázsiába. Már most is visznek oda sertéshúsféleségeket, amelyek elnyerték a helyi piac tetszését.

 

Az utóbbi negyed századot rövidnek és hosszúnak látják egyszerre. Ma mosolyogva emlékezik vissza a tulajdonos, hogy az indulás reggelén 17-en mentek be dolgozni, és 35 sertést vittek levágni. Reggel 6-tól másnap hajnal 4-ig ennek a felével tudtak megbirkózni. Aztán kipihenték magukat, összefogtak, és fokozatosan mentek előre. Menet közben nem csak sikerek kísérték őket, nehézségek is rontották a munkakörülményeket.

 

Legutóbb az afrikai sertéspestis és a covid miatt kellett felfüggeszteniük az exportot.

Náluk a covid jóval kevesebb beteget követelt, mint általában, ugyanis a Hajdúhús Kft.-nél a szájmaszk és a kézfertőtlenítő használata már azóta kötelező, mióta létrehozták a céget. Valahányszor valaki átmegy egy másik helyiségbe, a fertőtlenítés előírás, amit meg is tartanak.

 

Papp István mértéktartó ember. Azt mondja, hogy sok minden más mellett rá az édesanyja és a jóisten vigyáznak. A sikereikben komoly szerepe van az oktatásnak, amit a cégnél ugyancsak a megalakulása óta komolyan vesznek. Akadt olyan időszak, amikor évi 140-150 tanuló vizsgázott náluk. Közülük mindig náluk maradt annyi, amennyire éppen szükségük volt. Igaz, hogy egy idő után mások elszipkáztak őket tőlük, de aztán rákapcsoltak a felnőttoktatásban, és a saját dolgozóikat is folyamatosan továbbképzik. Olyan szakmai tudást adnak a henteseknek, amivel nemigen rendelkeznek, de itt szükség lehet rá: ilyen a logisztika és az élelmiszeripari gépkezelés. Az országos szakmunkástanuló-versenyben ugyancsak részt vesznek, az első három helyezettből kettő az ő tanulójuk volt. A budapesti Szakma Sztárja versenyről is elhozták az első és a második díjat.

 

Az oktatásban együttműködnek a debreceni Irinyi János Gimnáziummal és a nyíregyházi élelmiszeripari szakközépiskolával.

A Hajdúhús 2000 Kft. magának szerzi be az alapanyagot. A sertéstartók szívesen üzletelnek velük, mert mindig rendezik a vételárat, még az is előfordul, hogy előleget tudnak adni. Arra nagyon vigyáznak, hogy a forgóeszköz-állományuk véletlenül se kerüljön át a beruházási oldalra, mert az üzemeltetéshez napi szinten kell a költségtérítés, különösen most, hogy a villany, a gáz, az üzemanyag az eddigi 5-8-szorosára drágult. Ez akkora akadály, amit kitermelni nemigen lehet. De a gazdálkodók kezét még ennél is nagyobb hátráltatók kötik meg. Elképesztő mennyiségű hús jön be Magyarországra, főként Spanyolországból, általában kilónként 150 forinttal olcsóbban az itthoninál. A spanyolok kényszerhelyzetben vannak, és megtalálják a módját, hogy még Magyarországra is elhozzák a felesleges alapanyagot. Bár az is lehet, hogy ott olcsóbb az energia, és emiatt az önköltségük is kisebb, mint nálunk. Tény, hogy ma az EU-ban Magyarország állítja elő a legdrágábban a sertést.

 

A cég közismert arról, hogy különböző rászoruló szervezeteket segít.

 

 

A közadakozásban az a cél vezérli őket, hogy jusson mindenkinek, legalább valamilyen mértékben. Így vittek saját terméket Fülöpre, az általános iskolába, a Debreceni Klinika sürgősségi osztályára és a Debreceni Mentősök Alapítványának.

Papp István elnökként vezette az IPA Police Colombo Sportegyesületet. Természetesen, lehetőség szerint őket is támogatta, csakúgy, mint szíve csücskét, a salakmotor sportot. Külön kategória a kárpátaljai magyarok támogatása, oda többször vittek ajándékcsomagot a görög katolikus egyházzal közösen.

 

Végezetül joggal büszke arra, ami szakmai elismeréseket a közelmúltban besöpört a cége. Ő lett Az Év Élelmiszeriparosa, és az összejövetel, ahol ezt átadták, az Év Agrárszakemberének is megválasztotta 2022-re. Az OTP-től ugyancsak megkapta Az Év Agrár-élelmiszeriparos Szakembere címet.

 

„A siker soha nem egy emberé. Nekem legnagyobb támaszom, mindenekelőtt, a feleségem, és a két gyermekem, akik ma már cégtulajdonosok” – mondta el Papp István.

Azzal is tisztában van, hogy a sikerhez elengedhetetlen a tudás, a hozzáértés, a szakmai alázat és a tanulás. Érdekes gondolattal zárta beszélgetésünket Papp István: „Még én is elmentem tanulni, egyáltalán nem szégyelltem. Ebben közrejátszik a nevem, meg egy régi magyar mondás: a jó pap is holtáig tanul – én pedig szó szerint papp vagyok, Papp István.”

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság