Nem fogadható el az az érvelés, hogy a foglalkoztatás növekedése és feldolgozóipar bővülése miatt nő a balesetek száma, emelte ki beszédében Kordás László. A Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke szerint felfedezhető ok-okozati összefüggés a munkavállalók létszáma és a balesetek számadatai között, sokkal valószínűbb azonban, hogy munkabalesetek bekövetkezését leginkább a munkáltatók és a munkavállalók felelőtlen, jogszabályokat nem követő, munkavédelmi normákat megszegő magatartása okozza. Ez független a munkavállalók létszámától. Kordás László szerint a kis- és közepes vállalkozásoknál a legrosszabb a helyzet, ahol a munkavédelmi célú ráfordításokban költséget és nem hasznot látnak, ellenérdekeltek az ilyen kiadások növelésében, a munkakörülmények javításában.
Április 28-a a Munkahelyi Balesetben Megsérültek és Elhunytak Nemzetközi Emléknapja, amelyet először 1984-ben a Kanadai Közalkalmazottak Szakszervezete tartott meg, majd 1996-ban emelkedett a nemzetközi napok közé az ENSZ-nél is. Magyarországon 2012 augusztusa óta hivatalos emléknap, noha a megemlékezés hagyománya hazánkban is jóval régebbi.
Elgondolkodtató számadatokkal segített megérteni, átérezni a munkabalesetek évtizedes hatásait Nesztinger Péter, a Pénzügyminisztérium Munkavédelmi Főosztályának vezetője. 1986-tól - vagyis a munkabalesetek egységes nyilvántartásba vételének kezdetétől - számítva készített egy gyors összegzést a veszélyes munkahelyek áldozatairól. Az elmúlt bő három évtizedben több mint 5000 ember halt meg munkabalesetben és jóval egymillió felett van azon sérültek száma is, akikről egyáltalán tudomást szerzett a hatóság. Nesztinger Péter megemlítette, hogy a mezőgazdasági szektorban 2016-ban kivételesen több halálos munkabaleset történt, mint az építőiparban. Ez indokolttá tette egy figyelemfelhívő kampány szervezését, amely az eddigi tapasztalatok alapján hozzájárult a balesetek számának csökkenéséhez.
Nem szabad megfeledkeznünk a munkabalesetben megrokkant munkavállalókról sem, hangsúlyozta a megemlékezés sok éve meghatározó felszólalója, Borhidi Gábor, hiszen ők jelentősen nehezebb helyzetben kell, hogy viseljék a mindennapi élet terheit. Az Országos Munkavédelmi Bizottság munkavállalói oldalának ügyvivője az együttérző gondolatokat követően emlékeztette a jelenlévőket arra is, hogy az utóbbi években változtak ugyan a munkavédelmi képviselők választásának, képzésének szabályai (pl. 2016 óta a munkavédelmi törvény alapján 50 helyett 20 fő munkavállalói létszám felett kell munkavédelmi képviselő választást tartani, de változtak a képviselők képzési feltételei is), ami több munkáltatónál ad lehetőséget a munkahelyek biztonságosabbá tételére. Borhidi Gábor ugyanakkor szembesítette a jelenlévőket a kérdéssel: több lehetőséget kaptunk, igen, de vajon tudunk-e élni, élünk-e vele?
A megemlékezés záró felszólalója, Gedeon András, az Alemona - Közösség a munkavédelemért képviselője, szóvivője volt. Előremutató módon, nem csupán a szabálykövetés, a feltételek biztosításának a fontosságát emelte ki, hanem a működés kulturális elemeként is értelmezhető, egymásra való tudatos odafigyelést, segítségadást, a biztonságot elősegítő kommunikáció módjainak sokféleségét is. Ahogy ő fogalmazott: „álljunk mellettük, ha személyesen ez nem is mindig lehetséges, de munkatársakon, vezetőkön, szakembereken, betűkön, hangokon, képeken keresztül, lelkesítve, magyarázva, koordinálva, a jogos rosszallás vagy a közösséget, kultúrát erősítő mosoly ráncaival az arcunkon”. Hiszen, nem hiányozhat a derű sem ebből a munkából, mert sokszor éppen ez az a közös nyelv, amit akár a munkahelyi biztonságról beszélve is jobban értenek az emberek.
Az április 25-én tartott megemlékezés közös koszorúzással, gyertyagyújtással zárult a Csepel Művek Ipari Parkjában álló, 2010-ben felavatott emlékműnél.
