a baracklevet a klasszikus 25 százalékos gyümölcstartalmú változatban, mindenféle aroma hozzáadása nélkül. Azért lehet így készíteni a baracklevet, mert a hazai alapanyag kiváló aromájú.
Más termékekben, multivitamin-italokban és vegyes gyümölcslevekben is megtalálható az őszibarack, összesen 17 termékben. Hagyományos nagy szállítói Bodakajtor, Bátaszék, Bikal, Pécs-Danicpuszta, Ordacsehi, Lengyeltóti, Látrány, Fót és Szob. Érd és Törökbálint sajnos csak múlt időben, ugyanis szinte eltűntek az őszibarack-termesztők ezekről a vidékekről. A kisebb-nagyobb őstermelők fölhagytak vele, megszűntek a szakcsoportok, megöregedtek a gazdálkodók és nincsenek új telepítések. A cég évenként 5000 tonna őszibarackot dolgoz föl, 2018-ban azonban csak feleannyit tudtak fölvásárolni. Nagy kérdés, hogy lesz-e magyar őszibarack, ami nehezen pótolható. Amikor görög velőt vásárolt a Sió, hogy romániai vásárlóinak szállítani tudjon, kiderült, hogy sokkal kevésbé jóízű, mert a gyártás során leválasztják az aromakomponenseket.
Kajsziból a Magyar kajszi és a hazai nemesítésű fajták alkalmasak velőgyártásra, de erős versenyt támaszt a pálinkafőzés: légyártással nem lehet bírni az árversenyt, amit a főzdék támasztanak. Sajnos nagyarányú a fapusztulás, mind kevesebb kajszit tudnak fölvásárolni.
Almából összesen 5000 tonnát vásárol a Sió Eckes Kft., elsősorban édes, jóízű fajtákat, vagyis Golden típusokat, Jonagoldot, Jonagoredet és Jonathant, teljesen érett, „kásás” állapotban. Óriási lehetőségek vannak az almavelő-gyártásban, az osztrákok például közvetlenül fogyasztják. Nagy hordóban lehet exportálni, vagy késztermékként magas áron kerülhet forgalomba.
Arra azonban figyelni kell, hogy ehhez az almának a fán kell megérnie, nem a tárolóban és a hullott gyümölcs sem alkalmas velőgyártásra.
Perzselés, apró felületi sérülés lehet a gyümölcsön, és a szennyeződés elkerülése érdekében tartályládában kell beszállítani a gyárba. Sajnos a Sió messze van a legnagyobb almatermesztő területektől, ami megdrágítja a szállítást.
Egyre kelendőbb a préselt almalé, amit ugyancsak ép, érett, egészséges gyümölcsből lehet készíteni. Saját kísérleteik alapján a cégnél frissen dolgozzák föl az almát és a kész aszeptikus levet tárolják, mert így jobb minőségű a termék.
A fogyasztók mind igényesebbek, és a jó minőségű gyümölcsléhez az alapanyagnak is szinte étkezési minőségűnek kell lennie, általában 80-85 százalékos érettségben, foglalta össze a követelményeket Apel Margit. Az ipari gyümölcs nem hullott gyümölcs, nem lehet romló hibás, „kukacos”, erjedésnek indult, és bár sokan géppel rázzák le, madárfészek azért ne legyen benne, fogalmazott az igazgató.
|
Sok minden hiányzik
Gyártóként gondot okoz, hogy bár kötnek szerződést a beszállítókkal, nem tudják ellenőrizni, hogy miért nem kapják meg a szerződött mennyiséget. Igen nagy az áringadozás, és hiába próbáltak átlagárat megadni a szerződésben 10-15 százalékos rátartással, 21 év alatt nem sikerült bevezetni ezt a megoldást. Nehéz követni azt is, hogy gyakran változik a tulajdonosi kör, és egyik évről a másikra ötletszerűen kötnek szerződést. Magyarországon nincs igazi ipari céltermelés, mindenki a frisspiacról kieső gyümölccsel keresi meg a feldolgozókat. Nincs kellő infrastruktúra sem, ami lehetővé tenné az ütemezett és folyamatos szállítást, valamint a hűtést. Zsugorodik a termőterület, és háttérbe szorulnak a hagyományos magyar gyümölcsfajták, amelyek a legjobbak a velőgyártásra. Ez a termék igényesebb, mint a sűrítmény, csak ízes, aromás fajtákból készülhet. Tartályládában vagy tízes rekeszben fogad gyümölcsöt a Sió Eckes, ami tovább drágítja a szállítást. Most Szabolcsból 12 forintba kerül útdíjjal együtt egy kiló alma elszállítása Siófokra. A munkaerőhiány mindenkinél nagy gond, nincs, aki leszedje, elszállítsa és feldolgozza a gyümölcsöt. Ha nem alakul ki valamilyen iparigyümölcs-termelési kultúra Magyarországon, hamarosan nem lehet magyar alapanyagból készíteni ezeket a klasszikus magyar gyümölcsleveket. A Siónál 2003-ban 104 millió liter gyümölcslé készült, 2017-ben pedig 50 millió liter. |
