"Régebben azt hittem, hogy egy ember nem tud nagy változásokat véghez vinni, de ez nem igaz. Mindannyian képesek vagyunk megváltoztatni a gondolkodásunkat és a világot, mert mindenki a saját kis univerzumában éli át azokat a változásokat, amelyek pillangóhatásként képesek gyökeresen hatással lenni mások életére is" – írja legfrissebb blogbejegyzésében a szakember.

 

A jelenséget először Edward Lorenz, a meteorológus bizonyította, ő adta a „pillangóhatás" nevet is neki még 1961-ben. Amikor egy időjárási mintákat szimuláló számítógépes modellt futtatott, 12 változóból 1-et 6 tizedesjegyről 3-ra kerekített le. Ez a kis módosítás teljesen megváltoztatta a következő 2 hónapra előre jelzett időjárási adatokat, bizonyítva, hogy a kis változtatásoknak nagy hatásuk van.

A természet kiszámíthatatlansága is a pillangóhatás eredménye, mint a kvantumfizika elmélete, amely szerint egy Brazíliában szárnycsapkodó pillangó vihart hozhat létre Magyarországon, Csongrádban. Kökény Attila úgy véli: mindenkinek az életében volt már ilyen és sokan nem is tudjuk, mennyire megváltoztatta az életpályánkat.

 

Különösen igaz ez a mezőgazdasági termelők esetében. A szakember szerint ugyanis a mezőgazdaság a világ legösszetettebb munkája és a káoszra adott válaszainkra épül.

 

"Nagyon is számítanak az apró dolgok, amiket a tevékenységünk során teszünk. Az a pillanat, amikor még egy napig legeltetjük azt a marhát ugyanazon a területen, vagy átgondoltan vetünk takarónövényt, máris változást jelent. Ez az a fajta rendszer, amellyel az úttörő gazdák mindennap foglalkoznak, akik nem a gondolkodás nélküli automatizmusok rabjai. A gazdálkodás olyan összetett munka, hogy számomra néha az is csoda, hogy egyáltalán étel kerül az asztalra a számtalan akadályozó tényező ellenére" – fogalmazott.

 

A talajmegújító mezőgazdálkodás (TMMG) legjelentősebb hazai szószólója úgy véli: nem szabad félni a változástól.

"Naponta beszélek meglett, erős emberekkel, akár felsővezető pozícióban, akik a férfiasság mintaképei: nagy hang, nagy traktor, nagy terepjáró, rettenthetetlenek mind. De amint arra kerül a szó, hogy egy másfajta mezőgazdasági technológiával, környezetbarát módon, jobb üzleti eredményekkel tudnának termelni, viszont el kellene felejteni az ekét, abban a pillanatban kifogásokat kereső óvodás lesz belőlük, aki menekül a biztonságos kis kuckójába. Pedig több mint 60 éve, több száz millió hektáron termelnek már sikeresen no-till technológiával, Alaszkától Ausztráliáig – de az atavisztikus félelem gúzsba köti a gondolkodást" – fogalmazta meg tapasztalatait.

 

A szakember szerint növény híján elveszítjük a talaj humusztartalmát. Humusz híján elveszítünk termőterületeket a talaj leromlása miatt. Ha pedig terméketlenné válnak a termőterületek, az evapotranspiráció híján elveszítjük az optimális éghajlatot. Azaz növények hiányában az optimális földi klímát.

Az erdőirtás, a túllegeltetés és az intenzív talajművelés évezredek óta tart, amely már több esetben változtatott sivataggá hatalmas régiókat – forrás: Pixabay

 

Arra figyelmeztet: világszerte a földterületek 20–30%-án nem található növényzet, teljesen csupasz, ami rendkívüli módon befolyásolja Földünk éghajlatát. A jégkorszak után még az egész bolygó növényzettel borított volt, őseink ezt irtották ki szisztematikusan azért, hogy élelmiszert termeljenek és biztosítsák az erőforrásokat életükhöz és a háborúkhoz. Az erdőirtás, a túllegeltetés és az intenzív talajművelés évezredek óta tart, amely már több esetben változtatott sivataggá hatalmas régiókat és vezetett civilizációk összeomlásához. A csapadék körülbelül 40%-a azonban az élő növényekből, elsősorban az erdők párolgásából és biológiai esőmagjaiból származik. Növények nélkül a talaj leromlik, a kis vízkörforgás szétesik és olyan aszályokat és eseményeket tapasztalunk egyre gyakrabban, mint a 2022-es aszály vagy a 2023-as M1-es porvihar volt.

 

A globális felmelegedésben a sivataggá művelt földek hősugárzása versenyez az urbánus területek hőszigeteivel egy olyan mezőnyben, ahol az üvegházhatású gázoknak igen elenyésző a szerepük.

 

"Ezt nem is nevezném globális felmelegedésnek. Én ezt globális tudatlanságnak és szétesésnek hívom" – szögezte le.

 

Kökény Attila szerint négy szempontot kell figyelembe vennünk, hogy érvényesülnek-e azok a művelt területeink minden négyzetcentiméterén:

 

1. Mennyi napfényt kapunk a fotoszintézishez?

 

2. Működik-e a vízkörforgás? Ha nincsenek élő növények, akkor nincs működő vízkörforgás sem, mert nem képződnek aggregátumok sem, amelyek segítik a beszivárgást és a minél lassabb párolgást.

 

3. Az élő növények hiánya megszünteti a tápanyagkörforgást is.

 

4. Van-e változatos talajélet? Minél több rovar-, állat- és növényfaj van jelen, annál hatékonyabban működik a talaj és a gazdaság is.

Növények nélkül csapadék sem lesz – forrás: Pixabay

 

Maga a talaj egy csodálatosan tervezett „élőlény". Van bőre, amelyet detrituszférának neveznek, ami a szerves anyagban gazdag felszín és a talaj találkozásában élő mikrobák alkotnak; a filoszféra, amely élő növények felszínén élő mikrobiális biomasszából áll és az erek, a driloszféra, amelyben a giliszták emésztőrendszerén keresztülhaladó talaj határfelületén élő mikrobák segítenek a tápanyagban gazdag aggregátumok kialakításában. A baktériumok a gombákkal és a gyökerekkel együtt hozzák létre a biotikus ragasztóanyagokat, amelyek stabilizálják a pórusokat. A földigiliszták megváltoztatják a talaj tápanyagkörforgását és vízgazdálkodását. Ezek jelentik a pillangóhatást, amely megszabadíthat minket a műtrágyáktól – véli. Nemcsak a szerves anyagokat bontják le, hanem olyan felvehető tápanyagban gazdag aggregátumokat is létrehoznak, amelyek növelik a víz beszivárgását és visszatartását.

 

"Nem vagyok egyébként az olyan eszközök ellen, mint a műtrágyák és a gyomirtók, sőt, nálam láthatóbban senki nem lépett fel a megélhetési zöldek glifozátellenes aknamunkája ellen. De semmi értelme, hogy a ráfordításoktól való függőség miatt tönkremenjünk. A természet öngyógyító, önszabályozó és önszerveződő, a testünk is állandóan ezt csinálja. Abban a pillanatban, amikor a testünk abbahagyja az önszabályozást, meghalunk. A talajjal ugyanez történik, ha a vassal megnyúzzuk, és sókkal perzseljük" – hangsúlyozta Kökény Attila, hozzátéve: a talajmegújítás a természetet utánozza, a természetes tápanyag-, szén- és vízkörforgás segítésével.

 

"Ahelyett, hogy még több talajművelésbe kezdenénk, formáljuk a talajt minél kisebb intenzitású műveléssel, majd no-till alkalmazásával és takarónövényekkel, amely technológiával a beteg földet egészséges, humuszban gazdag, aggregált talajjá alakíthatjuk. Minél inkább kiszárítja valaki a földeket, sókkal terheli, annál jobban elpusztítja a talaj legfontosabb 8–10 cm mély rétegét, amely a biológiai aktivitás 80%-át tartalmazza" – szögezte le végül.

 

Forrás: tmmg.hu