A válasz röviden: egyrészt, mert ha nincs elegendő tagja az adott szakszervezetnek, nem fogja tudni megkötni a reprezentativitás hiányában a kollektív szerződést, de a már hatályos szerződésben szereplő és a szakszervezet által korábban már kiharcolt előnyöket megvédeni sem. Egy kollektív szerződés felmondásával pedig többnyire mindkét fél és az összes munkavállaló veszít. Másrészt mert a szakszervezeti tagság egyéb kedvezményekkel is járhat együtt, például ingyenes munkajogi védelemmel, szolgáltatási és vásárlási kedvezményekkel és jó esetben egy közösséghez tartozás érzését is adja.

A magyar munkajog egyértelműen fogalmaz: kollektív szerződést a munkáltató oldaláról a munkáltató (vagy a tagok felhatalmazása alapján a munkáltatói érdekképviseleti szervezet), munkavállalói oldalról pedig a dolgozókat képviselő szakszervezet vagy szakszervezeti szövetség köthet.

A szakszervezet akkor jogosult kollektív szerződés kötésére, ha a munkáltatónál munkaviszonyban álló tagjainak száma eléri a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalók létszámának tíz százalékát.
Amennyiben munkáltatói érdekképviseleti szervezet köti a kollektív szerződést, a kollektív szerződés hatálya alá tartozó dolgozók körében kell tíz százalékos szervezettséget elérni.

Fontos, hogy ezt a bűvös tíz százalékot önállóan kell elérni, nem lehet másik szakszervezettel közösen teljesíteni. Ugyanakkor, ha egy adott vállalatnál például több szakszervezet is van és több is teljesíti a 10 százalékos kritériumot, akkor közösen kell, hogy a kollektív szerződést megkössék.

Egy munkáltató csak egy kollektív szerződést köthet. Azonban ha az adott kollektív szerződést több munkáltató köti, akkor arra lehetőség van, hogy egy vagy több aláíró munkáltató a csak saját területére (pl. vállalatára) egy konkrétabb, csak egy vállalatra kiterjedő hatályú kollektív szerződést kössön.

Fontos, hogy akár a szakszervezet, akár – bár ez ritkábban fordul elő - a munkáltató kollektív szerződés tárgyalásra vonatkozó kezdeményezését a másik fél nem utasíthatja vissza, a feleknek le kell ülni a tárgyalóasztalhoz, még akkor is, ha a tárgyalási folyamat nem végződik eredményesen, vagyis nem lesz érvényes, aláírt kollektív szerződés a tárgyalás(ok) végén.

A kollektív szerződés tartalmát a magyar munkajog részletesen szabályozza (munkaidő, munkabér, munkabeosztás, egyéb juttatások, stb. számtalan témakört lefedhet). A jó kollektív szerződés nem csupán a munka törvénykönyvének visszatükröződése, hanem az – amennyire a jogi keretek lehetővé teszik – a felek érdekérvényesítő képességének lenyomata is. Ideális esetben minél nagyobb a szakszervezet mögött lévő erő, a tagság és a támogatottság, annál esélyesebb, hogy a szakszervezet kedvezőbb feltételeket tud kiharcolni.

Egészen pontos adatokat nem ismerünk, de kb. 650 000 fő munkavállaló tartozik egymunkáltatós kollektív szerződés hatálya alá ma Magyarországon, még a szakszervezeti tagok száma ettől kevesebb. Magyarországon néhány kivételtől eltekintve vállalati szinten jönnek létre a kollektív szerződések, amelyek szakszervezeti tagságtól függetlenül kiterjednek minden érintett munkavállalóra az adott vállalatnál. Ez érvényes itthon akkor is, ha a szakszervezet éppen csak eléri a tárgyalásokhoz és az aláíráshoz szükséges 10 %-ot és akkor is, ha magas a szakszervezeti szervezettség. Fejlett és jól működő munkaügyi kapcsolati rendszerrel rendelkező országokban elvétve, illetve kevésbé kiélezetten fordul elő a „potyautas” szindróma, mivel a legtöbb munkavállaló egyben szakszervezeti tag is (különösen magas az arány például Finnországban, ugyanakkor a hazaihoz hasonlóan alacsony szervezettségű, ámde szakszervezetileg plurális Franciaországban is majdnem teljes a munkavállalók KSZ-el való lefedettsége).

Az, hogy valaki szakszervezeti tag szeretne-e lenni, avagy sem, egyéni döntés függvénye. A szakszervezet által nyújtott előnyök közül a kollektív szerződéskötés csak egy a sok közül. A szakszervezet nehéz és kihívásokat tartogató feladata, hogy a tagságot vonzóvá tegye a munkavállalók számára.

Európában törvényes joga a dolgozónak, hogy szabadon eldöntse, akar-e vagy sem szakszervezethez csatlakozni, erre senki sem kényszerítheti. Ugyan vannak olyan országok, ahol ez a terület szürke zóna, de a különböző eszközökkel, direkt ráhatással szakszervezethez való csatlakozásra vagy attól való távolmaradásra kényszerítés vagy ráhatás mindenhol illegális gyakorlatnak számít.

Egyes országokban vannak olyan jó példák, amikor is a szakszervezetekhez való csatlakozást pozitívan ösztönzik. Ilyen például Belgium is, ahol ismert az un. szakszervezeti prémium gyakorlata. Bizonyos feltételek megléte esetén a munkáltató ugyanis átvállalja egy részét a tag által fizetett szakszervezeti tagdíjnak, ezzel ösztönzi a szakszervezethez való csatlakozást.

Ami a nem szakszervezeti tagok kollektív szerződések által élvezett előnyeit illeti, ez többnyire ott merül fel, ahol egyébként alacsony a szakszervezeti szervezettség és a védelem. Európán belül például Bulgária az, ahol törvényes gyakorlat létezik arra vonatkozólag, hogy a nem szakszervezeti tagok is fizessenek ún. szerződéskötési díjat (illetve több olasz tartományban is létezik ez a forma). A nem szakszervezeti tag munkavállalók úgy csatlakozhatnak a kollektív szerződéshez, ha elfogadják azt, ami a kollektív szerződésben van. Mindez csatlakozási díjjal jár, amely összeg egy szociális alapban gyűlik, amely alap a legváltozatosabb célokat támogathatja.

Európán kívül az Amerikai Egyesült Államok az, ahol az úgynevezett „closed shop” intézménye a múltban ismert (bár nem legális) gyakorlat volt az amerikai szakszervezeti mozgalomban. Ez egyfajta megállapodást jelentette a szakszervezet és a munkáltató között, hogy csak szakszervezeti tagokat alkalmazhat, illetve a dolgozóknak szakszervezeti tagoknak kell maradniuk a foglalkoztatásuk során. A másik „szürkezónába” tartozó gyakorlat a közszférában (tanároknál, rendőröknél) fordult elő, amikor is nem szakszervezeti tagokat díjfizetésre kötelezték, hogy a kollektív szerződés előnyeiért cserébe. 2018 nyarán egy legfelsőbb bírósági döntés értelmében – amely a gyakorlatot alkotmányellenesnek mondta ki - azonban a továbbiakban a szakszervezetek már nem kérhetnek nem szakszervezeti tagoktól szerződéskötési díjat.

Afrikában is van hasonló gyakorlat, Kenyában 2007-ben a Munkaügyi Kapcsolatok Törvényben rögzítették, hogy azok a nem szervezett munkavállalók, akik profitálni szeretnének a szakszervezet által megkötött kollektív szerződés nyújtotta előnyökből, azoknak úgynevezett „ügynökségi díjat” („agency fee”) kell fizetniük a szakszervezet számára. Ezeket a díjfizetéseket a miniszternek kell jóváhagyni az országban.Ahol kollektív szerződéskötési díjat fizetnek

Ezek a példák azonban inkább ritka kivételek, mintsem általánosságok. Sajnos a szakszervezeteknek – még az alacsony szervezettségű és kevesebb erőforrással rendelkezőeknek is – a kollektív szerződést a rendelkezésükre álló törvényi keretek között kell megkötni.

liganet.hu