Fiatalított az új vezérigazgató

A munkavállaló 2018.  április 30- án 63,5 éves korában elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt és öregségi nyugdíjat vett igénybe. A munkáltató vezetőjével kötött megállapodás alapján azonban 2018. május 4-én ismételten határozatlan idejű munkaszerződést kötött, változatlanul autóbuszvezető munkakörre. 2019 nyarától azonban új vezérigazgató érkezett, aki fiatalításról döntött, és több nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyát megszüntette. 2019-ben a felperesen kívül 6 nyugdíjas munkavállaló munkaviszonya került megszüntetésre. A munkavállaló azzal támadta a felmondást, hogy az életkorára tekintettel hátrányos megkülönböztetést valósított meg, így az jogellenes volt. Kérte a munkakörébe történő visszahelyezését, illetve jutalom, valamint cafetéria megfizetését. A munkáltatónál ugyanis a naptári év végén minden munkavállaló jutalmat kapott, akinek a munkájával panasz nem merült fel.

Törvényszék: Jogellenes volt a felmondás, jár a béren kívüli juttatás is

A Törvényszék ítéletének indokolása szerint a munkavállaló életkorát és sérelmét igazolta, és az sem volt vitatott, hogy a munkáltató a munkahelyen fiatalított (ezt bizonyította a munkáltató nyilatkozata). Rámutatott arra, hogy alaptalan a munkáltató azon hivatkozása, miszerint nyugdíjas munkavállaló vonatkozásában az egyenlő bánásmód követelményét - az indokolási kötelezettség hiánya miatt - nem kell megtartani. A munkáltatónak így a 2003. évi CXXV.tv. alapján azt kellett volna bizonyítania, hogy a lépése nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek, melyet nem tett meg. A bizonyítási kötelezettségének pedig nem mond ellent a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I.tv. (Mt.) azon rendelkezése, hogy a nyugdíjas munkavállaló felmondását nem kell megindokolni. Jogosult volt továbbá a munkavállaló a béren kívüli juttatásra is, illetve a munkaviszonyt a bíróság helyreállította. A jutalomra ugyanakkor nem volt jogosult a munkavállaló, mivel annak feltételeit a munkáltató valóban maga állapíthatja meg.

Kúria: Nem történt jogsértés és nem jár a munkavállalónak semmi

A Kúria kiemelte, hogy az egyenlő bánásmód követelménye az egyik legfontosabb jogi alapelv. Az alapelv ugyanakkor nem jelenti azt, hogy kivételek ne létezhetnének. A nyugdíjjogosultság ugyanis azt jelenti, hogy a munkáltató eleve jogosult egy alapjövedelemre, melyből a megélhetését fedezni képes (EBH2019.M14.). Ezen körülményre tekintettel döntött úgy a jogalkotó, hogy jogszabályban teszi lehetővé az öregségi nyugdíjat betöltött, határozott időtartamú munkaviszonyban álló munkavállalók munkaviszonyának az indokolás nélküli megszüntetését. Ezt a jogalkotói lépést az Alkotmánybíróság a 11/2001. (IV.12. ) AB határozatában szintén megerősítette. Tekintettel arra, hogy az Mt. 66.§ (9) bekezdése a munkáltató számára biztosítja az indokolás nélküli jogviszonymegszüntetés jogát, így az életkori alapú hátrányos megkülönböztetés fogalmilag kizárt. Rámutatott arra is, hogy az Európai Unió Bírósága is több, azonos tényálláson alapuló ítéletében megállapította a hátrányos megkülönböztetés hiányát (C-45/09, C-388/07).

Csak a határozatlan időtartamú munkaviszonyra vonatkozik

Míg a munkavállaló határozatlan időtartamú munkaviszonya nyugdíjas státusz esetén indokolás nélkül megszüntethető, a határozott idejű munkaviszonyra ez nem vonatkozik. Határozott idejű munkaviszonyt nyugdíjas munkavállaló esetében is csupán megfelelő indokolással lehet megszüntetni. Az Mt.66.§ (8) bekezdése alapján a határozott idejű munkaviszony munkáltató általi felmondása abban az esetben lehetséges, ha a munkáltató felszámolási vagy csődeljárás alatt van, a munkavállaló képességére alapított okból vagy, ha a munkaviszony fenntartása elháríthatatlan, külső okból lehetetlenné válik. Azonnali hatállya a határozott idejű munkaviszony felmondható, a munkavállaló azonban jogosult tizenkét havi, vagy ha a határozott időből hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre járó távolléti díjára.

dr. Kéri Ádám

ügyvéd