A tényállás dióhéjban

A munkavállaló 2016. január 11-től állt munkaviszonyban a munkáltatónál forgácsoló gépkezelő munkakörben. Három műszakos munkarendben végezte munkáját és a GYED-en lévő élettársával és bölcsődés korú gyermekével élt egy háztartásban. A munkavállaló élettársa 2017. március 24-én ismételten munkába állt. A munkáltató 2017. április 3-án 30 nap felmondási idővel, 2017. május 3-ával megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát. Ezt követően a munkavállaló álláskeresőként regisztrált, illetve 48 napig álláskeresési járadékban részesült. Időközben a kormányhivatal az együttműködési kötelezettsége megsértése okán azonban törölte a rendszerből. Később a munkavállaló 2017 júniusban és júliusban néhány napot dolgozott és közel 30 000,-Ft jövedelemre tett szert, más munkaviszonya ugyanakkor nem volt. Miután a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége megállapításra került a munkáltató arra hivatkozott, hogy a munkavállaló nem jogosult 12 havi távolléti díjra, mivel az un. kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Nem vette ugyanis igénybe teljes mértékben az álláskeresési ellátást, illetve érdemben munkát sem keresett. Munkavállaló ugyanis nem hivatkozhat arra, hogy élethelyzete miatt többműszakos munkát nem tud elvállalni a gyermekének felügyelete miatt hiszen a munkáltatónál is ilyen munkakörben dolgozott és a felesége is visszatért a felmondást megelőzően a munkába.

Jogellenes munkaviszony megszüntetésnél is vannak munkavállalói kötelezettségek

Az Mt.82-84.§-ai alapján a munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt. A munkaviszony körében elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló tizenkéthavi távolléti díjának összegét. Meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát. Elmaradt munkabérként a munkavállaló távolléti díját kell figyelembe venni.

Az Mt. 167. § (2) bekezdése a munkáltató kárfelelősségével összefüggésben előírja, hogy nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása okozott, vagy amely abból származott, hogy a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Ez alapján a munkavállaló köteles együttműködni a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel, köteles továbbá mérlegelni a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, illetve együttműködni új munkahelyek felkutatásában. A 6/2016. (XI. 28.) KMK vélemény 7. pontja szerint a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségével kapcsolatban a bizonyítás ugyanakkor a munkáltatót, mint károkozót terheli. Bizonyítási indítvány esetében a bíróság a munkavállalót adatszolgáltatásra kötelezi.

Kúria: nem tett eleget a munkavállaló a kárenyhítési kötelezettségének

A Kúria kifejtette, hogy elvárható, hogy a munkavállaló a foglalkozás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Flt.) 8. § (7) bekezdése értelmében működjön együtt a munkaerőpiaci szolgáltató szervvel, valamint a munkaadóval, mérlegelje a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, működjön együtt új munkahelyek felkutatásában. Helytállóan állapították meg az eljárt bíróságok, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkavállaló a munkaügyi központban regisztrált álláskeresőként és részére nem tudtak álláslehetőséget felajánlani, nem igazolja az aktív álláskeresést, különös tekintettel arra, hogy a felperes együttműködési kötelezettségének megszegésére figyelemmel négy hónap elteltével törölték őt a nyilvántartásból. A munkavállaló családi körülményei alapján sem lett volna akadálya annak, hogy három műszakos munkarendben történő munkavégzésre irányuló munkaviszonyt létesítsen. A munkáltatónál is ilyen munkarendben végzett munkát, és munkaviszonya munkáltatónál történő fennmaradása esetén is gondoskodniuk kellett volna gyermekük bölcsődébe való eljutásáról és onnan történő hazaviteléről. Mivel tehát a munkavállaló kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, így a kártérítés megállapítása során a kártérítés összegét csökkenteni kell azzal az összeggel, amit a munkavállaló újabb munkaviszonyában megkereshetett volna.

Dr. Kéri Ádám

ügyvéd