A gyors munkatempó és a kreativitás alapvetően ellentmondanak egymásnak. Hektikus munkahelyeken gyakran fordul elő, hogy a munkavállalók automata üzemmódba kapcsolnak, vagy mindig ugyanolyan módon közelítik meg a munkát. Ha nem rendelkeznek idővel és térrel ahhoz, hogy új és okos ötleteket találjanak ki, akkor elzárkóznak a problémák újragondolásának lehetőségétől is, amelyekkel megoldhatnák a kialakult helyzeteket.

A CSR-nek számos definíciója létezik. Én abból a megközelítésből szeretek kiindulni, ami valahogy úgy fogalmaz: a törvényi és etikai előírásokon túlmenően a vállalat biztosít valamilyen kedvezményt, valami pluszt a társadalomnak. Ez alapján sajnos nem tölthetett el a büszkeség és elégedettség érzete. Ha volt is CSR tevékenység, akkor is amolyan klasszikus top-down hozzáállással valósult meg. Azaz a dolgozók nem lettek bevonva a vállalat etikai politikájának kidolgozásába, nem volt ráhatásunk arra, hogy kit, miért, hogyan támogat a vállalat. Sőt, maga a támogatás sem kapott nagy publicitást cégen belül. Ezért mi (dolgozók, üzemi tanács) sem vontuk be a céget a felelősségvállalási programjainkba! Persze ez így nem teljesen igaz, viszont én itt most a felelősségvállalás ama szeletéről fogok írni, amit mi dolgozók alulról építkezve valósítottunk meg.