Főszabály szerint a munkáltató rendelkezik arról, hogy a munkavállaló mikor megy szabadságra. Ennek során be kell tartania a Munka Törvénykönyvének a szabadság kiadására vonatkozó szabályait.

Fontos tudni, hogy a törvény szerint a szabadságot mindig a munkáltató adja ki, tehát a szabadságot nem a dolgozó „veszi ki”. A munkáltatónak nem csak joga, hanem kötelezettsége is, hogy a munkavállalót megillető szabadságot kiadja.

Természetesen nem tilos, hogy a szabadsággal való rendelkezést a munkáltató átengedje a munkavállalónak, ahogy a gyakorlatban ez sok munkáltatónál történik. Azonban ez nem mentesíti a munkáltatót a szabadság kiadásának kötelezettsége alól. A munkáltató sem munkaügyi ellenőrzéskor, sem munkaügyi perben nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a dolgozó számára átengedte a szabadságával való rendelkezést, azonban a dolgozó a szabadságot saját döntése alapján nem vette ki.

A Munka Törvénykönyve szerint a munkáltató évente 7 munkanap szabadságot legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Tehát ennyi szabadsággal lényegében a munkavállaló rendelkezik. Ebben az esetben is köteles a szabadságra való igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt bejelenteni. E jog nem illeti meg a dolgozót a munkaviszonya első három hónapjában.

A szabadság kiadása előtt a munkáltató köteles a munkavállalót meghallgatni. A törvény azt már nem írja elő, hogy – a 7 munkanapon túl - a munkáltató köteles is figyelembe venni a munkáltató kívánságát. Azonban a munkáltató a szabadság kiadásánál is köteles a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelelően eljárni, és a munkavállaló érdekeit lehetőség szerint méltányosan figyelembe venni. Ha például a munkavállalónak előre tervezett nyaralása van, amelyet a munkáltatóval is közölt, akkor a munkáltatónak ezt a szabadság kiadásánál lehetőség szerint figyelembe kell vennie. Alapos ok nélkül nem törekedhet arra, hogy a dolgozó tervezett pihenését akadályozza.

A törvény is tartalmaz biztosítékokat arra nézve, hogy a munkavállaló a szabadságát megfelelően tudja igénybe venni, például ne lehessen a szabadságot túlságosan szétszabdalni. A Munka Törvénykönyve előírja, hogy eltérő megállapodás hiányában a szabadságot úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló naptári évenként egy alkalommal, legalább 14 egybefüggő napra mentesüljön a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól. Ez nem jelenti szükségszerűen 14 munkanapnyi szabadság felhasználását. A 14 egybefüggő napba a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap is beleszámít. Ha például általános munkarenddel számolunk, amikor a dolgozónak szombaton és vasárnap pihenőnapja van, akkor a 14 egybefüggő munkavégzés nélküli naphoz csak 10 munkanapnyi szabadságot kell felhasználni. Ekkor ugyanis 4 nap eleve pihenőnap, amire szabadságot nem lehet kiadni.

A már kiadott, illetve a megkezdett szabadság igénybevételéhez a munkavállalónak komoly érdeke fűződik. A szabadságról való visszahívás sokszor lényeges kényelmetlenséget jelent számára. Ezért a munkáltatónak csak kivételesen van arra lehetősége, hogy a szabadság kiadásának már közölt időpontját módosítsa. Ugyanígy csak kivételes helyzetben lehet a munkavállaló már megkezdett szabadságát megszakítani.

A munkáltató két esetben módosíthatja a szabadság időpontját vagy szakíthatja meg a megkezdett szabadságot:

• kivételesen fontos gazdasági érdekből, vagy
• a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén.

Az adott eset körülményei alapján lehet csak eldönteni, hogy a feltételek valamelyike fennáll-e a munkáltatónál. Indokolhatja a szabadság megszakítását vagy a kiadott szabadság módosítását a munkáltatót érintő elemi csapás, súlyos üzemzavar vagy baleset. Lehet más olyan ok is, amely kívül esik a munkáltató munkaszervezési lehetőségein és a munkáltató kivételesen fontos gazdasági érdekeit vagy működését közvetlenül és súlyosan érinti. Ha például a munkáltatót érintő helyzet megoldható a szabadságon nem lévő dolgozók rendkívüli munkavégzésével (túlóra), akkor rendszerint nem lehet jogszerűen megszakítani a munkavállaló szabadságát. 

Nem kizárt, hogy a dolgozó akár önként beleegyezzen a szabadsága időpontjának módosításába. Ugyanígy önként beleegyezhet, hogy a szabadságát megszakítsák. Lehet, hogy ezért például plusz juttatást, jutalmat kap cserébe. Azonban arra ügyelnie kell a munkáltatónak, hogy az erőfölényével visszaélve vagy hátrányos jogkövetkezmény kilátásba helyezésével nem kényszerítheti a dolgozót arra, hogy a szabadságát megszakítsa vagy a már közölt szabadságot módosítsa, ha ezek törvényi feltételei egyébként nem állnak fenn.

Ha a munkáltató a munkavállaló szabadságát megszakítja, akkor a megszakítást követően végzett munkáért a rendes munkabére jár a dolgozónak. Rendkívüli munkavégzésről és az ezzel járó többletdíjazásról csak akkor beszélhetünk, ha a dolgozó például a beosztás szerinti munkaidejénél többet dolgozik vagy pihenőnapján végez munkát.

A szabadságról való visszahívás vagy a már kiadott szabadság időpontjának módosítása a munkavállalónak gyakran kárt és többletköltséget okoz. Lehet ez például a visszautazás költsége, a lemondott nyaralás, szállás díja. Lehet, hogy az utazás, szállás más időpontra való átszervezésével többlet díjak és költségek merülnek fel. A munkavállalónak a szabadság megszakításával vagy a kiadás időpontjának módosításával összefüggésben felmerült kárát és költségeit a munkáltató köteles megtéríteni.

Ha a munkavállaló megkezdett szabadságát a munkáltató megszakítja, a szabadság alatti tartózkodási helyről a munkahelyre utazással és a visszautazással, valamint a munkával töltött idő a szabadságba nem számít be.

Dr. Szabó Gergely

ügyvéd

www.hrportal.hu